Újragondoltuk a Maslow-piramist

A felületes olvasóink közül talán többen is vannak, akik azt gondolják, hogy szerkesztőségünkben csak a helyi politikai érdekek gátlástalan kiszolgálása, illetve a kattintásgyarapító bulvárhírek gyártása megy.

Nagyon rosszul gondolják.

Vannak délelőttök (délutánok, esték, éjszakák stb.), amikor átérezzük munkánk hivatásunk minden súlyát és társadalmi felelősségét, és a kollegák ennek megfelelően vetik bele magukat a szellemi kihívásokba.

Ilyenkor bizony nemcsak a művészet, de a tudományosság határát is súrolják a produktumok.

Ilyen volt a mai nap is, amikor újra gondoltuk a híres Maslow-piramist.

Abraham Maslow az ötvenes években építette fel híres piramisát, amely azt mutatja, hogy milyen fontossági sorrendbe rendeződnek a bennünket mozgató dolgok.

Ezek szerint legmeghatározóbbak az olyan fiziológiai szükségletek, mint az evés-ivás vagy a szex, és a legkevésbé motivál bennünket az kreativitás, az önmegvalósítás vagy a tolerancia.

A leegyszerűsített ábra így néz ki, a részleteket itt találja.

Rövid, de roppant intenzív szerkesztőségi együttgondolkodás után arra a következtetésre jutottunk, hogy a piramis – különösen annak alapja - kissé elevult az elmúlt fél évszázad folyamán, különös tekintettel az elmúlt évekre, ezért kiegészítettük.

Talán nem vagyunk szerénytelenek, ha azt gondoljuk, ezzel már nemcsak súroljuk, de át is léptük tudományosság határát.