Nagyon sokan jöttek el. Puskás Tivadar jó beszédet mondott. Czika László fotóival.
„Túl kellene már lépni ezen” – gondolja magában a tudósító, miközben a fokozódó hőségben vásárnap délelőtt a Bejczy utca felé biciklizik, hogy részt vegyen a szombathelyi gettó emlékhelyének avatásán.
Mikor azonban látja, hogy Puskás Tivadar hogyan szorongatja az első sorokban ülő, könnyes szemű holokauszt-túlélők kezét, elbizonytalanodik.
Lehet, mégis napirenden kell tartani ezt a témát.
Mindenesetre a csúnyácska Bejczy utcai épülettömb árnyékában meglepően sokan gyűlünk össze az eseményre. Úgy 100-150-en lehetünk, a Jobbikon kívül minden párt képviselői itt vannak.
Egy romákból álló zenekar először a Szól a kakas már című népdalt, majd a jól ismert Schindler-filmdalt játssza. Ez utóbbi a maga elcsépeltségében is megindító.
Ezután Puskás Tivadar lép a mikrofon elé, hogy egy valóban jó beszédet mondjon, ami ráadásul láthatóan szívből jön.
A szombathelyi polgármester felidézi az egykori eseményeket, a szombathelyi zsidó és Vas megyei családok gettóba, majd az állomásra hajtását.
Idézi Hacker Ivánt, a Szombathelyi Zsidó Tanács akkori tagját.
„ Vezényszavak hallatszottak. A vagonajtókat a csendőrök lezárták és lelakatolták…Néhány sípjelzés és a vonat egy-kettőt rándult és lassan elindult. A pálya mellett egy hulla feküdt és néhány gyermekkocsi hevert, amely nem fért be a vagonba. Gyermekkocsi és halott, kezdet és vég…”
„ 70 esztendeje a magyar állam nem teljesítette feladatát, nem védte meg állampolgárait” – mondja ki az egyik lényeget Puskás.
A politikus emellett a közös az emlékezés fontosságától, az összetartozásról, a megbocsátásról és a jelen felelősségéről is beszél.
Valamivel hosszabban beszél Radnóti Zoltán rabbi, aki felidézi a magyarság és a zsidóság ezeréves, közös történelmi múltját (Aba Sámuel héberül Sámuel atyánkat jelenti - tudjuk meg), és emlékeztet, hogy Szombathely a 19. században kereskedelmi és ipari központtá vált, amihez sok zsidó verejték és munka is hozzájárult.
A határvonal nem a magyarok és zsidók között van – mondja, hiszen zsidóból, ahogy magyarból is, nagyon sokféle van.
Aztán a hallgatóság számára kifejti, hogy mai a zsidók hogyan látják zsidóságukat.
Vannak, akik egy olyan megörökölt sorközösségnek élik meg, ami az elmúlt száz évben nem sok jót, jelentett, hiszen az elődök borzalmas dolgokon mentek keresztül.
Innen jön a félelem például trappoló bakancsoktól, amik feltűntek tegnap is Budapesten az Andrássy utcában – mondja.
Ugyanakkor dolgozni kell a másik lehetőségen is, azon, hogy pozitív élmény legyen megélni s zsidóságot; ehhez kell a város és az ország segítsége – teszi hozzá Radnóti Zoltán, aki egyetért a polgármesterrel a történelmi felelősség, az emlékezés és békés egymás mellett élés fontosságáról.
Az emlékmű leleplezése előtt Fekete László főkántor mond imát.
Az emlékmű a szombathelyi önkormányzat és a zsidó hitközség közös megegyezéséből és együttműködéséből született. Alkotója Veres Gábor, aki Szombathely számos köztéri szobrát jegyzi és aki ügyesen összhangba tudja hozni a színvonalat és a közérthetőséget. Ilyen ez a mű is, a lelakatolt faajtóra akasztott magányos gyermekkabáttal. Sajnos az épülettömb környező gránitlapjai nem illeszkednek szervesen a gondolathoz.
Az emlékműavatás a szombathelyi holokauszt-megemlékezés része volt, amely miden július első vasárnapján zajlik a megyeszékhelyen.
Az MTI híre:
A szombathelyi megemlékezés részeként a helyi zsidó imaház előtti téren megnyitották az Élet Menete Alapítvány Elhurcolt életek című vándorkiállítását és felavatták a zsinagóga falán az egykori szombathelyi gettó zsidó tanácsának emléktábláját is.
Az imateremben ezután húszéves hagyományt követve emlékeztek meg a holokauszt áldozatairól. A gyászszertartáson részt vettek a megye és a város vezetői, valamint a társegyházak képviselői is. A szertartást Radnóti Zoltán és Fekete László főkántor vezette, a zsidó közösség tagjai kaddist, gyászimát mondtak az elhunytak lelki üdvéért.
A megemlékezés az egykori szombathelyi zsinagóga oldalánál, az áldozatok emlékfalánál koszorúzással folytatódott, este pedig a Bercsényi utcai zsidó temetőben gyászimával zárul.
Fotó: Czika László