Hirdetés

A 2014-es Kossuth-díjasok (részletes lista + indoklás)

2014.03.14

Jókai Anna író kapta a Kossuth Nagydíjat.

Hirdetés

Március 14-én, pénteken délután Áder János köztársasági elnök Orbán Viktor kormányfő és Kövér László házelnök társaságában átadta a 2014-es Kossuth-díjakat.

    Idén Húsz művésznek ítéltek oda Kossuth-díjat, a Vujicsics Együttes tagjai pedig megosztva részesültek az elismerésben.

BARÁTI KRISTÓF Liszt Ferenc-díjas hegedűművész, a "magyar hegedűsök Oscar-díjasa" 1979. május 17-én született Budapesten, zenész családban. Első hegedűtanára édesanyja volt. Kétéves korától Venezuelában éltek, ötévesen kezdett hegedülni tanulni, és már nyolcévesen koncertezett. Hazatérve tizenkét évesen kezdett a Zeneakadémián tanulni; Szenthelyi Miklós és Tátrai Vilmos voltak a tanárai. 1998-tól Párizsban tanult tovább. 2001-től több, Franciaországban rendezett nemzetközi mesterkurzuson is tanított, köztük a Sorbonne nyári fesztiválján. 2004-ben pedig Modenába és Puigcerdába hívták meg mesterkurzust tartani. Magyarországon rendszeresen szerepel a Nemzeti Filharmonikusokkal, a Budapesti Fesztiválzenekarral és a MÁV Szimfonikusokkal. Számos országban koncertezett. Jelenleg az 1703-ban készült "Lady Harmsworth" Stradivariuson játszik, köszönhetően a chicagói Stradivari Alapítványnak. 2009-ben Junior Prima díjat kapott, 2010-ben Moszkvában elnyerte a Paganini Nemzetközi Verseny első díját, a hegedűsök "Oscar-díját". 2011-ben kiemelkedő zenei és előadóművészeti tevékenysége elismeréseként Liszt Ferenc-díjjal jutalmazták.

    BÉRES JÁNOS furulyaművész, zenetanár, népzenekutató 1930. március 28-án született a Borsod megyei Gagybátorban. 1955-ben elvégezte az Erkel Ferenc Konzervatórium oboa-magánének szakát, majd 1960-ban a Szegedi Pedagógiai Főiskola ének-zene szakán szerzett diplomát. 1951-től 1953-ig az Állami Népi Együttes táncosa, majd furulya szólistája volt. 1952-től 1975-ig a VI., majd a III. kerületi Állami Zeneiskola tanára volt, ő indította el a magyarországi furulyaoktatást, amelyhez 12 tankönyvet is írt. 1975-ben megalapította az ország első népi hangszeres zeneiskoláját, az Óbudai Népzenei Iskolát. 1960-ban alapította a Béres népi kamaraegyüttest. 1951 és 2005 között a Magyar Rádió munkatársaként a rádió vidéki népzenei felvételeinek egyik elindítója, 9 országos népzenei fesztivál szervezője volt. Hangversenyezett Európa majdnem mindegyik országában, ezen kívül Ausztráliában, Új-Zélandon, Japánban és az Amerikai Egyesült Államokban is. Hangfelvételeiből 4 CD készült A magyar népzene gyöngyszemei sorozatban. Sokoldalú munkásságáért több kitüntetést is kapott: a Rádió folklór nagydíja (1971), Földes Ferenc-díj (1986), Apáczai Csere János-díj (1997), a Magyar Kultúra Lovagja (2006), Eötvös József-díj (2010).

    BOHUS ZOLTÁN Munkácsy Mihály-díjas szobrász, üvegtervező, egyetemi tanár, érdemes művész 1941. december 21-én született Endrődön. 1961 és 1966 között végzett az Iparművészeti Főiskolán (ma Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) díszítő-festő szakon, ahol Z. Gács György tanítványa volt. 1966-tól a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanított, majd 1978-tól az Üvegszak vezetője lett. 1993 óta egyetemi tanár, 1993 és 1996 között a szilikát szak tanszékvezetője volt. 1999 és 2002 között Széchenyi professzori ösztöndíjas. Iparművészi munkássága sokoldalú. Egyebek között ő tervezte a rákoskeresztúri krematórium három vörösrézkapuját, a budapesti MÁV jegyiroda krómacél domborművét, a Belvárosi Telefonközpont ugyancsak krómacél domborművét, valamint a Mexikói úti szökőkutat. Művészetében a 80-as évek elejétől az acélt fokozatosan felváltotta az üveg, pontosabban a hidegen megmunkált, ragasztott, csiszolt síküveg. Műveit nemcsak Budapesten, hanem külföldön, így Essenben, New Yorkban, Párizsban, Detroitban és Tokióban is nagy érdeklődéssel fogadta a szakértő közönség. 1981-es kasseli kiállításán megkapta a Glaskunst-díjat is. 1984-ben Munkácsy Mihály-díjjal tüntették ki, 1997-ben a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze lett, 2010-ben Hungart díjat kapott.
 
    BORÁROS IMRE színművész 1944. február 28-án született Pozsonyban. 1965 és 1971 között a komáromi Magyar Területi Színház (Matesz), 1972 és 1977 között a kassai Thália Színpad tagja volt. 1977-ben ismét a Matesz társulatához szerződött, amely 1990 óta Komáromi Jókai Színház néven működik tovább. 2000-től a komáromi Teátrum Színház tagja, 2013-ban saját színházat alapított. Vígjátékban és drámában, modern és klasszikus darabokban egyaránt sikerrel szerepel. Könnyed játékstílus, természetes humor és egyéni elegancia jellemzi. Főbb szerepei az Őrnagy (Örkény István: Tóték), Lucifer (Madách Imre: Az ember tragédiája), Színész (Molnár Ferenc: A testőr), Czillei Ulrich (Vörösmarty: Czillei és a Hunyadiak), Higgins professzor (Lerner-Loewe: My Fair Lady), Apa (Lorca: Vérnász), Félix (Neil Simon: Furcsa pár), Kossuth (Illyés Gyula: Fáklyaláng). Számos monodráma előadója. Többször turnézott az Egyesült Államokban és Európában is. Több koprodukciós filmben is játszott. Munkásságának elismerései: Sylvánia-díj, Polgármester díja (Komárom), Pozsony város díszpolgára, Ezüst plakett - Szlovák Köztársaság Érdemrendje, A Magyar Köztársaság Tisztikeresztje, A Magyar Kultúra Lovagja.
   
    DOBAI PÉTER József Attila- és Balázs Béla-díjas író, dramaturg 1944. augusztus 12-én született Budapesten. 1963-tól 1965-ig magyar tengerjáró hajókon szolgált. 1970-ben diplomázott az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) filozófia-olasz szakán. 1970 és 1994 között a Mafilm rendezőasszisztense, dramaturgja, forgatókönyvírója volt. Költőként indult, majd áttért a prózára. Parabolisztikus regényeiben és filmforgatókönyveiben főként történelmi témákat dolgoz fel. Regényei közül a Lavina, A birodalom ezredese, a Vadon a legismertebbek. Jelentős film-forgatókönyvei a Mephisto, a Redl ezredes, a Hanussen, az Eszmélet, az Amrita Sher-Gil, a Római álom, a Morfium. Többször bemutatkozott filmrendezőként is: Archaikus torzó, Együtthatók, Anyám. Tagja a Magyar Írószövetségnek, a Magyar Írók Egyesületének, a Magyar PEN Club Intézőbizottságának, a Magyar Film- és Tv-művészek Szövetségének, a Forgatókönyvírók Céhének és a Magyar Művészeti Akadémia irodalmi tagozatának. Művészetének elismerései, kitüntetései: Cinema Narrativa, Agrigento (1982), az év legjobb forgatókönyv díja, Cannes (1981), József Attila-díj (1976), Balázs Béla-díj (1990), Babérkoszorú (2000), a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének nagydíja (2001), a IX. kerület díszpolgára (2001), Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2004).
   
    HÁMORI ILDIKÓ Jászai Mari-díjas színésznő, kiváló művész 1947. január 26-án született Budapesten. Pályafutását az MTV gyermekszereplőjeként kezdte, majd a Belvárosi Ifjúsági Színpad tagja volt. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1971-ben végzett Békés András tanítványaként. A főiskola után a Thália Színházhoz szerződött, majd 1980-tól a Népszínház tagja volt. 1983-tól a Nemzeti Színház, 2000-től a Magyar Színház társulatának művésze. Filmes és televíziós pályafutása során a cserfes, ifjú lánytól az antik hősnőig igen sokféle szerepben mutatkozhatott meg, és alkotott maradandót. Intrikus figura ironikus ábrázolásában is otthonos. Ő volt például Az Ingyenélők kárvallott és kártékony Elzája, a Bach-sorozat grófnéja, szenvedélyesen ábrázolta A trónörökös gyászba vadult Vetsera bárónőjét, és Ő volt a Dunakanyar önismeretre döbbent, hatalmas érzelmi skálájú hősnője is. Emellett gyönyörű hangja révén zenés darabokban is gyakran láthatja a közönség. Közel negyven tévéfilmben szerepelt, kiváló szinkronszínésznő. 1980-ban Jászai Mari-díjat, 1985-ben érdemes, 2001-ben kiváló művész kitüntetésben részesült. 1997-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjét, a Halhatatlanok Társulatnak 2006 óta örökös tagja. 2010-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét.
   
    HEGEDŰS ENDRE
Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, professzor. 1954. szeptember 16-án Hódmezővásárhelyen született. 1979-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán zongoraművész és tanári diplomát kapott. 1979-től az Országos Filharmónia ösztöndíjasa, 1983-tól szólistája. Tanárai voltak: Antal István, Kocsis Zoltán, Rados Ferenc, Schiff András és Hajdú Anna. Tanulmányait követően gyakran vett részt Bruno Leonardo Gelber és Vásáry Tamás mesterkurzusain. Tíz nemzetközi zongoraverseny díjazottja: többek között I. díjat kapott Monzában a Rina Sala Gallo versenyen és az itáliai Morcone városában a Rahmanyinov Nemzetközi Zongoraversenyen. 1989-92-ben a Szapporói Állami Egyetem zongoraprofesszora volt, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Budapesti Tanárképző Intézetének zongora professzora. Szólistaként és kamaraművészként rendszeresen hangversenyezik itthon és külföldön. Elsősorban Chopin és Liszt Ferenc kiváló tolmácsolója. Számos kitüntetésben részesült: Nemzetközi Liszt-hanglemez nagydíj (1993), 1997-ben Cziffra György-díj (1997). 2000-ben Liszt Ferenc-díjat, 2001-ben Pro Urbe - Hódmezővásárhely, 2004-ben Köztársasági Elnöki Érdemérmet kapott. 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetésben részesült. 2012-ben Budapestért-díjat kapott, 2013-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.

JÁVORI FERENC "FEGYA" zenész, zeneszerző, a Budapest Klezmer Band alapítója, érdemes művész 1946. február 10-én Jakubovics Ferenc néven született Munkácson. 1967-ben vették fel a drohobicsi Zeneművészeti Egyetem hegedű szakára, de zongorázni is tanult. Nagyszőlősön, majd Huszton tanított zenét mielőtt családjával áttelepült Magyarországra. 1975-től több mint egy évtizedig az Operettszínházban volt zenekari hegedűs, és közben arra vágyott, hogy klezmer zenét játsszon. 1990-ben megalapította együttesét, a Budapest Klezmer Bandet, amelyet azóta is vezet. Az általa komponált zenei átiratokat játszva, lépésről lépésre hódították meg a közönséget. Koncertjeik, lemezfelvételeik mellett sikeres színházi produkciókban is felléptek, köztük a Madách Színház Hegedűs a háztetőn című musicaljében és a Győri Balettel közösen készített Purim, avagy a sorsvetésben. A klezmer és a klasszikus zene ötvözésével komponálta meg 1999-ben a Klezmer Szvitet, amelyet azóta is továbbír és a Liszt Ferenc Kamarazenekarral közösen évente előadnak. 2006-ban az Operettszínházban bemutatták első klezmermusicaljét, a Menyasszonytáncot. A magyar klezmer mesterének művészetét Kodály Zoltán-díjjal (2000), Artisjus-díjjal (2001), a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével (2003), eMeRTon-díjjal (2004), Magyar Zsidó Kultúráért díjjal (2006), érdemes művészi címmel (2009) és Pro Urbe Budapest (2013) kitüntetéssel ismerték el.

Jókai Anna

    (Kossuth Nagydíjas) JÓKAI ANNA (a fotón) Kossuth- és József Attila-díjas írónő 1932. november 24-én született Budapesten. Könyvelőként, művészeti előadóként dolgozott, majd 1961-ben diplomázott az ELTE magyar-történelem szakán. 1961 és 1976 között általános, illetve középiskolában tanított, 1976 óta szabadfoglalkozású író. Regényeiben, elbeszéléseiben a klasszikus elbeszélői hagyományokat követi, műveiben a cselekménynek és az árnyalt lélekábrázolásnak van jelentős szerepe. Számos művéből készült színpadi változat, rádió- és tévéjáték. Legismertebb művei közé tartozik a Mindhalálig, a Jákob lajtorjája, a Szegény Sudár Anna és a Ne féljetek című regény, valamint az Imitatio Christi beszélgetéskötet. Műveit idegen nyelvekre is lefordították. 1970-től a Magyar Írószövetség tagja, 1990-92-ben az elnöki tisztét is betöltötte. 1989-től az Írók Szakszervezetének tagja, 1997-től elnöke. 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja volt, 2000-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja is. Munkásságáért a többi között 1970-ben József Attila-, 1994-ben Kossuth-, 2000-ben Magyar Művészetért díjat, 2004-ben Prima Primissima közönségdíjat kapott. 2005-ben a Magyar Írószövetség örökös tagja, 2012-ben Budapest díszpolgára lett. 2012-ben a Magyar Érdemrend nagykeresztje polgári tagozata kitüntetést kapta. 2013-ban Bocskai István-díjban részesült és megkapta az Emberi Méltóság Tanácsa kitüntetését.

    KISS B. ATILLA Liszt Ferenc-díjas operaénekes, tenor 1963. január 28-án született a romániai Bánffyhunyadon. 1983 és 1990 között a sepsiszentgyörgyi Vadrózsák Művészegyüttesben énekelt. Felsőfokú tanulmányait 1990 és 1994 között Kolozsváron végezte a Gheorghe Dima Zeneakadémia ének- és operaszakán. Szaktanulmányait a Mozart Akadémián Prágában és a luxemburgi Conservatoire de Musique-ben egészítette ki. Mesterei többek között Kriza Ágnes és Ionel Pantea voltak. 1993 és 1999 között a kolozsvári Állami Magyar Opera magánénekese. 1999-től a Magyar Állami Operaház szólistája, elsősorban hőstenor szerepeket énekel. A klasszikus repertoár mellett kortárs magyar zeneszerzők operáinak ősbemutatóin is énekel főszerepeket. Visszatérő vendége a Miskolci Operafesztiválnak, a Gyulai Várszínháznak és a Szegedi Szabadtéri Játékoknak. Tokiótól Torontóig a világ számos jelentős operaszínpadán és koncertpódiumán vendégszerepel rendszeresen. Az Erkel Ferenc művéből forgatott operafilmben, a Bánk bánban a címszerepet énekelte és alakította Marton Éva és Rost Andrea partnereként. A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Munkásságának főbb elismerései: Liszt Ferenc-díj (2002), a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2011), Melis György-díj (2012).

    KOBZOS KISS TAMÁS Liszt Ferenc-díjas zenész, előadóművész, zenepedagógus 1950. május 30-án született Debrecenben. Zongorázni, gitározni tanult, egyetemi évei alatt (Kossuth Lajos Tudományegyetem, vegyész szak) a Főnix színjátszó együttes, majd a Délibáb népzenei együttes tagja lett, és az ének mellett több hangszeren is megtanult játszani: citera, koboz, brácsa, tekerő, lant, török saz. 1974-ben került Budapestre, ahol a Néprajzi Múzeumban restaurátorként dolgozott. Rövid időre a Kaláka együttes tagja lett (1974-75), majd 1976 és 1986 között L. Kecskés András együttesében zenélt. Gyakran fellépett az Egyetemi Színpadon, hanglemezklubokban, templomokban. Közreműködött Szentpál Mónika és Erdélyi György előadóestjein, évekig szerepelt a Radnóti Színpad Toldi-előadásában. 1981-től a bécsi Clemencic Consort tagja, a régizenei együttessel több száz alkalommal lépett fel Bécsben és Európa számos országában. Énekes szólista Szabados György zeneszerző több művében. Szólistaként, énekmondóként is sok száz koncertet adott Magyarországon, a környező országok magyarlakta településein, Európa majdnem minden országában, valamint Japánban, Kínában és az Egyesült Államokban. 1986 óta tanít az Óbudai Népzenei Iskolában, amelynek 1991 óta az igazgatója is. 1996-ban elvégezte a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolát. 2007 óta kobozra tanít a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Több tanulmányt írt a népzenetanítás témakörében. 2007-től a Magyar Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagja. Munkásságát számos díjjal jutalmazták: A népművészet ifjú mestere cím (1975), Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (1998), Magyar Művészetért Díj (1998), a Magyar Régizenei Társaság Tinódi-díja (2005), Magyar Örökség-díj (2006), Prima díj (2006), Életfa-díj (2010), Liszt Ferenc-díj (2011).

    KÓTI ÁRPÁD Jászai Mari-díjas színész, érdemes és kiváló művész 1934. november 15-én született a Békés megyei Bucsán. A Színművészeti Főiskolát 1958-ban végezte el, és ugyanabban az évben a Békés Megyei Jókai Színházhoz szerződött. 1960 és 1963 között az egri Gárdonyi Géza Színházban, a veszprémi Petőfi Színházban és a szolnoki Szigligeti Színházban is játszott. 1963-tól a debreceni Csokonai Színház tagja. Elsősorban drámai karakterszerepek alakítója, a legszebben, legtermészetesebben beszélő magyar színészek egyike. Szerepei közül kiemelkedik Csehov: Ványa bácsi, Hamvai Kornél: Márton partjelző fázik, Shakespeare: Lear király, Marin Držic: Dundo Moraje, Tóth-Máthé Miklós: Én, Károli Gáspár című darabjának címszerepe. Filmen is játszott, többek közt a Tűzoltó utca 25., illetve a Ponyvapotting című alkotásokban. Művészetének elismerései, kitüntetései: Jászai Mari-díj (1978), érdemes művészi cím (1985), Aase-díj (1990), kiváló művészi cím (2001), a színházi találkozó díja (2002), Debrecen Kultúrájáért díj (2005).

    KOVÁCS KATI Liszt Ferenc-díjas előadóművész, énekesnő 1944. október 25-én született Verpeléten. 1965-ben győzött a Ki mit tud?-on, 1966-ban a Nem leszek sohasem a játékszered című dallal megnyerte az első táncdalfesztivált. Játszott Kardos Ferenc Ünnepnapok (1967), Mészáros Márta Eltávozott nap (1968) és Bacsó Péter Fejlövés (1968) című filmjében, ez utóbbiban nyújtott alakításáért megkapta az év legjobb női főszereplőjének járó díjat. 1974-ben a legnépszerűbb külföldi énekesnek választották az NDK-ban, valamint az év sztárjának Angliában (a Music Week című szaklap). Több hazai és külföldi popzenei versenyt, fesztivált megnyert, így 1972-ben Drezdában a nemzetközi táncdalfesztivált és az írországi Castlebarban a country dalok fesztiválját. A könnyűzene valamennyi műfajában otthonosan mozog, hangja a legnehezebb dzsessz, gospel, spirituálé és blues dalok eléneklésére is alkalmassá tette. Számos albuma és kislemeze jelent meg (Közel a naphoz, Rock and roller, Életem lemeze, Szívemben zengő dal, Szólj rám, ha hangosan énekelek, Találkozás egy régi szerelemmel), a legjobb szerzők is szívesen írtak dalokat neki. Mintegy ötven dalának a szövegét ő írta. 1986-ban Liszt Ferenc-díjat kapott, 1994-ben művészi pályája elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje kitüntetést vehette át. 2006-ban Artisjus Életműdíjas lett.
2011-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, s ugyanebben az évben Budapest díszpolgára lett.
   
    MÁCSAI PÁL Jászai Mari-díjas színész, rendező, színigazgató, érdemes művész 1961. március 31-én született Budapesten. 1984-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola színészi, 1990-ben rendezői szakán. 1984-1989-ig a Nemzeti Színház, majd a Madách Színház tagja, 1993-2000 között szabadfoglalkozású színész volt. 2001-től a Madách Kamara, majd 2004-től Örkény István Színház művészeti vezetője, 2010-től ügyvezetője. Sokoldalú művész. Színházi alakításai közül kiemelkedik Shakespeare Rómeó és Júlia Rómeója, Skini Patrick: Teaház az Augusztusi Holdhoz című darabjában, Becket Tamás Anouilh: Becket, avagy az Isten becsülete című művében, Szigligeti Liliomfijának címszerepe, továbbá Cipolla a Mario és a varázslóban és az Azt meséld el, Pista! című Örkény-összeállítás. Számos klasszikus és mai szerző művét állította színpadra. Gyakran szerepel hangoskönyveken is. Jelentős alakításai voltak filmen is, a 2012 októberétől a magyar HBO saját gyártású televíziós sorozata, a Terápia központi karakterét, egy pszichoterapeutát alakított, a sorozat második évadját 2014-ben vetítik. A színházi közéletben is aktív szerepet vállalt: 1996 és 2000 között a Magyar Színész-kamarai Egyesület alelnöke, valamint 1997 és 2000 között a Magyar Színházi Társaság vezetőségi tagja volt. A Lyukasóra című irodalmi műsor állandó szereplője. Zárójelentés címmel nagylemezt adott ki, saját dalszövegekkel. Művészetét számos díjjal jutalmazták: Jászai Mari-díj (1991), Színikritikusok díja (1998,2002), 2001. évi filmszemle díja, Filmkritikusok díját (2002), Prima-díj (2003), érdemes művész (2008) 2013-ban a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje (2013). 2013-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (SZIMA) tagja, valamint a Halhatatlanok Társaságának örökös tagja lett.
   
    MŐCSÉNYI MIHÁLY Széchenyi-díjas kertészmérnök, a tájépítészet hazai iskolateremtő professzora 1919. november 9-én született a Tolna megyei Mőcsényben. A Budapesti Műszaki Egyetemen, valamint az Eötvös Loránd Tudományegyetem folytatta tanulmányait. 1945 és 1979 között a Kertészeti Egyetemen és jogelődjeinél volt egyetemi tanár, táj- és kertépítészeti tanszékvezető tanár, táj- és kertépítészeti szakvezető. 1990-1991 között rektorként irányította az intézményt. 1994-től nyugdíjas, az időközben a Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Karává szervezett egyetem professor emeritusa. A színvonalas tereprendezési-tervezési módszer kidolgozója, a tájépítészet hazai oktatásának bevezetője, aki önálló egyetemi karrá szervezte a tájépítészetet, amely a mai napig a hazai egyetemi szintű tájépítészeti oktatás központja. Kutatásai a kerti és a táji léptékben is korszakalkotónak tekinthetők, az 1970-es években tervezőként külföldön fokozatosan nemzetközi szakmai hírnévre tett szert, 1978-ban a Tájépítészek Nemzetközi Szövetsége (IFLA) alelnökévé, 1986-ban elnökévé választotta. 1993-ban nagydoktori disszertációját követően elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia mezőgazdasági tudományok doktora címét is. Számos kitüntetés birtokosa, 2000-ben Széchenyi-díjjal, 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjének polgári fokozatával tüntették ki. 2012-ben, első magyar tájépítészként átvehette a szakma világszinten is legrangosabbnak tartott kitüntetését, a Sir Geoffrey Jellicoe-díjat.
   
    NÉMETH JÁNOS Munkácsy Mihály-díjas szobrász, érdemes művész, keramikus. 1934.március 16-án született Zalaegerszegen. Művészeti tanulmányait 1958-ban fejezte be a Magyar Iparművészeti Főiskolán Az 1960-as években a Zalakerámia tervezőjeként dolgozott. 1969-től szabadfoglalkozású művész. 1971-ben a vilniusi alkotótelepen dolgozott, majd részt vett a Siklósi Kerámia Szimpozion munkájában. A népi fazekasság és a népművészet hagyományait használja fel, építi tovább egyéni látásmóddal. Munkásságát áthatja a göcseji népi fazekasság szellemisége és formavilága. Műveinek anyaga az agyagmázas samott. Legjelentősebb alkotásai az épületekhez kötődő kerámia faliképek, illetve kerámia domborművek; ezekből számos megtalálható az ország középületein és terein, és külföldön is. 1994-ben Zalaegerszeg díszpolgára lett, 1970-ben Munkácsy-díjat, 1978-ban érdemes művész címet kapott. 2008-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét. 2013 májusában a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjai közé választotta.

    ORBÁN GYÖRGY Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyetemi docense 1947. július 12-én Marosvásárhelyen született. Művészeti tanulmányait 1973-ban fejezte be a kolozsvári Zeneművészeti Főiskolán. Végzés után 1979-ig zeneelméletet és ellenpontot tanított az intézményben. 1979-től él Magyarországon. 1990-ig a Budapesti Zeneműkiadónál zenei szerkesztő volt, közben 1982 és 2009 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán zeneelméletet és zeneszerzést tanított. Munkásságát alapvetően oratorikus kompozíciók és kórusművek jellemzik. Hangszeres műveket sokféle műfajban komponált, a szimfonikus daraboktól a hangszeres-vokális műveken, rézfúvósokon át a kamarazenékig. A magyar kórushagyományhoz kapcsolódó, részben liturgikus célra írott kórusművei dzsessz-szerű elemeket tartalmaznak, sok dala és kórusa groteszk, humoros karakterű. Több zenekar- vagy orgonakíséretes misét írt, számos kórusművet, szólódalt komponált. Zenekari művei közül két Serenade-ja emelkedik ki, kamaraműveit általában vonós-zongora összeállításra írta. Művészete elismeréseként 1991-ben Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjat, 2002-ben Erkel Ferenc-díjat, 2005-ben Artisjus-díjat kapott.

    SNÉTBERGER FERENC Liszt Ferenc-díjas gitárművész, zeneszerző 1957. február 6-án született Salgótarjánban, egy hétgyermekes roma zenészcsaládban. Gyermekkorában kezdett gitározni, 1977-1981 között elvégezte a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola Jazz Tanszakát, közben a brazil és spanyol játéktechnikákkal is megismerkedett. 1987-93 között rendkívüli népszerűségre tett szert a sajátos zenei világú Trio Stendhal (Dés László, Horváth Kornél) együttessel, lemezeiket az egész világon terjesztették. 1988 óta Berlinben él, 1999 óta játszik együtt Markus Stockhausennel, 2004-ben új triót (Arild Andersen, Paolo Vinaccia) alapított, de szólóban is fellép. Virtuozitásának, improvizációs művészetének, a műfajok közötti határokat átlépő játékának köszönhetően ismert. Játékában a cigány dallamvilágot és a spanyol flamencót, a klasszikus stílust és a dzsesszt ötvözi. 1995-ben, a holokauszt 50. évfordulójára In Memory of my People (Népem emlékére) című, gitárra és nagyzenekarra komponált művével tisztelgett népe áldozatai előtt. Számos albuma jelent meg, köztük az Earthsound (1991), a Something Happened (1992), a Nomad (2003) és a Streams (2007). Végigkoncertezte Európát, fellépett Japánban, Koreában, Indiában és az Egyesült Államokban. A hátrányos helyzetű roma zenei tehetségek világszínvonalú képzésére és mentorálására 2011 nyarán megalapította a felsőörsi Snétberger Zenei Tehetség Központot, amelyet zenei és művészeti igazgatóként vezet.
Munkásságát Salgótarján díszpolgára címmel (2002), a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével (2004), Liszt Ferenc-díjjal (2005), Budapest díszpolgára címmel(2010), a Magyar Érdemrend középkeresztjével (2012), Lánchíd-díjjal (2013) és Prima díjjal (2013) ismerték el.

    TAKÁCS KLÁRA Liszt Ferenc-díjas operaénekes, mezzoszoprán 1945-ben született a Somogy megyei Lengyeltótiban. 1973-ban végzett a Zeneművészeti Főiskola ének-opera szakán. 1973-tól 1989-ig az Operaház egyik vezető mezzoszopránja volt. Főbb szerepei között tartják számon Adalgisát a Normából, Juditot A kékszakállú herceg várából, Júliát Bellini Rómeó és Júliájából, Cherubint a Figaro házasságából, Marinát a Borisz Godunovból, Erdát A Rajna kincséből. Fellépett a New York-i Metropolitan Operában, a Carnegie Hallban, a bécsi Staatsoperben, a Salzburgi Ünnepi Játékokon. Számos oratórium- és operalemez közreműködője. Önálló lemezein Verdi-, Schumann- és Strauss-dalokat, valamint francia operaáriákat és operaduetteket énekel. 1979-ben Liszt Ferenc-díjjal jutalmazták, és összesen hat lemeze kapott nemzetközi kitüntetést. 2007-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2011-ben Prima díjas lett.

    TEMESI FERENC József Attila- és Babérkoszorú díjas író, műfordító 1949. november 30-án született Szegeden. 1974-ben a szegedi egyetem magyar-angol szakán szerzett diplomát. Budapesten az Egyetemi Könyvtárban, majd a Fiatal Művészek Klubjában dolgozott. 1975-től szabadfoglalkozású író. Írói világa színes, sokféle élményterületről és tradícióból táplálkozik: a szegedi hagyományból éppúgy, mint az angolszász lírából vagy az 1970-es évek avantgárdjából és popzenéjéből. Legismertebb műve az önéletrajzi fogantatású szótárregény, a Por című kétkötetes családregénye, illetve a 2012-ben megjelent, Bartók című monumentális regénye. Egyéb regényei (Híd, Pest, Királyáldozat) mellett esszéi, elbeszélései, műfordításai is megjelentek, de írt drámát és forgatókönyvet is. 2001 óta a Magyar Írószövetség Választmányának tagja és a Magyar PEN Club alelnöke. 2004-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Munkásságáért 1988-ban József Attila-, 1992-ben Nagy Lajos-díjat kapott. Híd című regénye 1993-ban az év könyve lett. 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével, 2011-ben a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díjával tüntették ki.
   
    TIMÁR SÁNDOR
állami és Erkel Ferenc-díjas táncművész, táncpedagógus, koreográfus, érdemes művész 1930. október 2-án született a szolnoki Ugar tanyán. Gyerekkorától táncolt, diákként vezette iskolája, a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium táncegyüttesét. 1951-től a SZOT Művészegyüttes, majd a Budapest Táncegyüttes szólistája volt. 1958-tól több mint két évtizedig irányította a Bartók Béla Táncegyüttest. Néptáncgyűjtésekre járt, kialakította új néptáncpedagógiai módszerét, amely a néptáncmozgalom elindításához vezetett. 1971-től az Állami Balett Intézet néptánc tagozatának tanáraként, majd tanszékvezetőjeként részt vett a hivatásos néptáncosok képzésében. 1980-tól 16 éven át a Magyar Állami Népi Együttes művészeti igazgatója és koreográfusa volt. 1993-ban feleségével, Timár Böskével megalapították saját társulataikat, a 2006-ban Prima Primissima-díjjal kitüntetett Csillagszemű Gyermektáncegyüttest és a Timár Kamara Táncegyüttest, amelyeknek jelenleg is művészeti igazgatója és koreográfusa. Több ezer tanítványa van itthon és a világban, Japánban 25 éve vezet rendszeresen kurzusokat. 1999-ben módszertani könyvet adott ki Néptáncnyelven címmel. Munkásságát a SZOT-díj (1971), Erkel Ferenc-díj (1977), állami díj (1985), érdemes művész (1990), Magyar Művészetért Díj (1992), Magyar Örökség-díj (1998) és a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal, polgári tagozat (2010) kitüntetésekkel ismerték el.
   
    A VUJICSICS EGYÜTTES a táncházmozgalom kibontakozása idején, 1974 tavaszán alakult, névadója a tragikusan elhunyt zeneszerző és népzenekutató, Vujicsics Tihamér (1929-1975). Pomázi tanítványai és követői Vujicsics néven szerveződtek együttessé a Budapest környéki települések - Szentendre, Pomáz, Csobánka, Budakalász - szerb népzenei hagyományainak ápolására. Később felvették zenei programjukba és repertoárjukba a Duna menti és dél-magyarországi horvát népzene értékeit is. Az együttesnek hét tagja van: Borbély Mihály Liszt Ferenc-díjas jazzművész, alapító tag (szaxofon, klarinét, tárogató, furulya, okarina, dvojnice, brácstambura), Brczán Miroszláv (csellótambura, brácsatambura, ének), Eredics Áron (prímtambura, basszprímtambura, csellótambura, tarabuka, tapan, ének), Eredics Gábor alapító tag (basszprímtambura, tambura samica, harmonika, karaduzen, ének), Eredics Kálmán alapító tag (bőgő, tamburabőgő, tarabuka, tapan), Szendrődi Ferenc alapító tag (prímtambura, basszprímtambura, litarka, brácsatambura), Vizeli Balázs (hegedű). A délszláv zenei formáció Európa folkzenekarainak élvonalába tartozik. Az Európát, Ausztráliát és a Közel-Kelet országait bejárt együttes előadásait Bartók Béla és Vujicsics Tihamér által gyűjtött dallamok teszik izgalmassá. Koncertjeik gyakori közreműködői fiatal tanítványaik a Söndörgő Együttes tagjai. Az elmúlt negyven évben megszámlálhatatlan hazai koncert mellett számos külföldi fesztiválon léptek fel. Állandó szereplői voltak a hazai Tavaszi Fesztiváloknak, a táncháztalálkozóknak, a szentendrei kulturális rendezvényeknek. Számos lemezük és CD-jük jelent meg az évek során. Az együttest 1999-ben a Kisebbségekért Díjjal tüntették ki.