Azt mondja, megijedt ekkora bizalomtól.
Az alakuló közgyűlés teljes egyetértésben szavazta meg elnöknek.
Hogy sikerült a megyebál?
Szerintem nagyon jól. Szolid, kellemes este volt.
Táncoltál?
Igen, háromszor is.
Milyen zenére?
Vasváron van egy nagylelkű, közismert tüzéptulajdonos, ő azzal támogatta a bált, hogy elhívta ismerőseit, a kiváló Digital Bandet Dunaújvárosból.
Annak van üzenete, hogy nem Szombathelyen volt az új közgyűlés első megyebálja?
Mindenképpen szimbolikus. Nem az, hogy nem Szombathelyen volt, hanem hogy valahol máshol. Nagyon jó a visszhangja az ötletnek, hogy ne csak a megyeszékhelyen, de a kisebb helyeken is legyen megyebál. Szombathelyen a bál létszáma az utóbbi években folyamatosan csökkent, tavaly már csak 50-60 ember jött el, most Vasváron telt házzal, körülbelül 130 vendéggel zajlott. Tervezzük, hogy a jövőben mindig más városokban tartjuk, de ez nem azt jelenti, hogy többé nem lesz megyebál a megyeszékhelyen.
Személy szerint te hogyan viszonyulsz Szombathelyhez?
Imádom. Ide jártam főiskolára, itt töltöttem a legszebb éveimet. Büszke vagyok rá, a szellemi és kulturális életére, az egyetemére és a kőszínházára. Ami a kérdés politikai részét illeti, arra azt tudom mondani, hogy a megyei közgyűlés munkájában 1998 óta veszek részt, először bizottsági elnökként, aztán alelnökként; mind Ipkovich Györggyel, mind Puskás Tivadarral meg tudtam találni a hangot.
De még Egyházashetyén ész?
Kétlakiak vagyunk, hol Bükön, hol Hetyén tartózkodunk. Kislányunk Hetyén cseperedett, Bükön járt oviba, most Celldömölkön jár iskolába, úgyhogy most a hetyei évek vannak soron… Mindkét település szerethető, kedves hely.
Hogy kerültél oda?
Annak idején a Hamvas Béla szakkollégiumba jártam, amelynek a vezetője Ambrus Lajos író barátom volt. Neki van Hetyén egy kétszáz éves a háza, Lajos révén kerültem oda. De a mi házunk csak 149 éves, pont száz évvel idősebb nálam, de számomra annak is van jelentősége, hogy annak idején a kiegyezés évében épült. A hetyeiek 1994-ben választottak meg először polgármesternek.
2012 áprilisától két és fél évig a a Magyar Nemzeti üdülési Alapítvány főtitkára voltál. Akkor Budapesten éltél?
Ingáztam. Ha volt arra esély, hogy hazaérjek este kilencig, akkor elindultam, hogy lássam még a kislányomat elalvás előtt. Átlagosan hetente egy napot aludtam a fővárosban.
Hogyan néz ki Vas megye Budapestről?
Teljesen más az ottani munkakultúra. Nálunk megvan még a familiaritás, minden személyesebb. Pest egy hidegebb, keményebb daráló.
Mennyire vagy lokálpatrióta mondjuk egy tízes skálán?
Tizenegyes mértékben. Például:bár már nem tartozik a megyei hivatalhoz a levéltár, ma is szinte napi kapcsolatban vagyok az intézménnyel. És a magunk szerény eszközeivel továbbra is szívünkön viseljük számtalan megyei egyesület ügyes-bajos dolgait, ahol tudunk, segítünk.
A hivatalos beszédben szinte tabutéma, de ismerősök között gyakran elhangzik panaszként, hogy Nyugat-Magyarországot mindig gazdag régióként könyvelik el. Így a fejlesztési pénzek keletre mennek, aminek viszont vajmi kevés eredménye látszik, hiszen a statisztikák szerint a különbség nem csökken, inkább egyre nő. Mit gondolsz erről?
Ez a kettősség megvan megyén belül is. Ha a GDP-t nézzük, a 19 megye közül a harmadikak vagyunk, ugyanakkor Vas megyének is megvannak a maga „szabolcsai”. Ilyenek a Kemenesaljának, Hegyhátnak és az Őrségnek bizonyos részei. Másrészt 1990 óta mindig is erősebb volt a keleti, mint a nyugati lobbi. Magyarországnak sokkal fontosabb volt, hogy legyenek Szeged, Miskolc vagy Ukrajna felé autópálya összeköttetések, mintsem a nyugat-magyarországi infrastruktúra. Talán ezt most behozzuk az épülő M86-os úttal. Hosszabb távra visszanézve pedig Trianon volt a hátrányunk, Vas csonkolt megye, elvesztette területének, településeinek, járásinak, egyházközösségeinek jó részét. Kőszeg azóta is ettől szenved.
Ott voltam a megyei önkormányzat alapító ülésén, ahol téged ellenszavazat nélkül választottak meg. Mit éreztél?
Ilyenkor az ember megijed. Merthogy egy ilyen helyzet felelősség is, aminek meg kell felelni. Dolgozom rajta.
Politikusnak érzed magad?
Nem tudom. Az átszervezés után a megyénél főleg a területfejlesztés és a területi tervezés, és a határmenti, valamint a nemzetközi kapcsolatok maradtak. Ha lehetőséget tudunk teremteni azon embertársaink számára, akik talán már nem is gondolnak arra, hogy még lesz lehetőségük az életben, akkor ez egy értelmes tevékenység.
Hogyan élted meg anno, amikor elvándorolt alólatok a megye?
Nem egzisztenciális, hanem érzelmi okok miatt volt nehéz. Volt egy sor intézmény, egy sor politikai terület, amelyekért felelni kellett napi szinten. Aztán ezek egyik napról a másikra eltűntek. Ugyanakkor, be kell vallani, volt egy felszabadultság érzés is, hiszen lement rólunk egy teher, és egyáltalán nem irigyeltem azokat, akik átvették ezt a munkát.
Hiányzott a stressz, azért mentél dolgozni a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítványoz?
Hívtak, és én igent mondtam. Kemény két és fél év volt. Amikor elkezdtem dolgozni, szűk két hetem volt arra, hogy elkészítsem az első Erzsébet Tábor-pályázatokat. Azt hiszem, életem legszebb és legnehezebb feladatát végeztem abban az időben.
És miért jöttél vissza?
Ide is hívtak.
Konkrétan min dolgoztok most itt az irodákban?
Készítettünk a kollégáimmal egy területfejlesztési munkatervet. Hiszem, hogy a gazdaság mindennek az alapja. Ha nem megfelelően működik, akkor nehezen boldogulunk. Szerencsére Vas megyében van már egy komoly bázis, amire építeni lehet. Ez a járműipar, ennek továbbfejlesztését szolgálja a Vas és Zala megyét is érintő mechatronikai központ létrehozása. Ezen kívül szeretnénk, ha tovább szaporodna a sikeres kis-és középvállalkozások száma. Jó lenne, ha még többen foglalkoznának például helyi termékek előállításával. Az elmúlt hónapokban találkoztam a települések hivatalvezetőivel, most pedig az következik, hogy végigjárjuk az összes, a pályázatokban megjelenő helyszíneket, az iskoláktól kezdve a csapadékvíz-elvezető árokig. Szeretném, ha a 22 milliárd forint lehető legértelmesebben legyen elköltve, ha nem lennének kirakatprojektek.
A turisztika továbbra is kiemelt szerepet kap?
1999 óta veszek részt a turizmus fejlesztésében. Elnöke voltam a regionális idegenforgalmi bizottságnak, tagja az országos bizottságnak, végigcsináltam az első Széchenyi Tervet, amikor a három nyugat-dunántúli megye elhozta az országos turisztikai pénzek 42 százalékát. Most elkészült egy turizmus fejlesztési koncepció, olvasható stílusban és terjedelemben, sok-sok szakember bevonásával. Nem álmokat kerget, nem akar újabb nagy fürdőket, nem akar ötcsillagos szállodákat, viszont megnevezi azokat a kiegészítő vonzerőket, amelyek abban segítenének, hogy az ideérkezők több időt töltsenek itt, és hogy minél több gyerekes család jöjjön. Erősíteni szeretnénk Dél-Lengyelországban is. Közeli országról van szó, ahol nagyon sokan élnek, és megvannak a közös történelmi szálak. A tapasztalatok szerint a lengyel vendég jó vendég. Most az előkészítés zajlik, ennek fontos része lesz a települések közötti testvérkapcsolatok kialakítása.
Ha vendégek érkeznek hozzád az ország másik végéből, hova szoktad elvinni őket?
Elviszem őket az Őrségbe és Kőszegre, megmutatom nekik vagy a sárvári vagy a büki fürdőt. Ha még belefér, akkor meglátogatunk egy vulkanikus hegyet.
Van a fejedben valami nagy dobás, amit meg szeretnél csinálni?
Egy van, de ezt még nem akarom elárulni. De elég nagy dolog lenne az is, ha sikerülne megőriznünk a megye kistelepüléseit. Korábban két nagy trauma is érte is a magyar falvakat. Előbb a kommunizmus, amikor a szocialista ipar igényeinek megfelelve mindenáron a városi panelekbe akarták küldeni a lakosokat, aztán pedig az elmúlt évtizedek gyors népességfogyása. Egy harmadik traumát már nem bírnának ki, hiszen két generáció már így is hiányzik. Ugyanakkor bizakodásra adhat okot, hogy egyre több szolgáltatás elérhető a kistelepüléseken is, és a megyén belül nincsenek nagy távolságok. A nyugati államokban már trend, hogy az ipari üzemekben dolgozók – beleértve a felsőbb vezetést is – kitelepülnek a városból. Nálunk is lehet egy ilyen fordulat. Ehhez még hozzá kell számolni azt, hogy egyre többen vannak, akik tudatosan étkeznek, és számukra majd nagy mennyiségben kellenek majd a jó minőségű, háztáji mezőgazdasági termékek. Ez is hozzájárulhat a falvak reneszánszához.
Emlékszem, 2008 körül egy kiállításmegnyitón találkoztunk a Szombathelyi Képtárban, és akkor nagyon pesszimista voltál a világ jövőjét illetően. Még most is az vagy?
Alapvetően optimista ember vagyok. Az említett 2008-as ősz – a válság kezdete - érdekes időszak volt, akkor valóban elég borúsan láttam a dolgokat. Azt nem tudom, milyen lehetett az 1929-es válság, de elmondhatjuk, hogy ezt láttuk, ebben benne voltunk, és szerintem még nem vagyunk túl rajta teljesen. Még néhány évnek el kell telnie ahhoz, hogy kiderüljön, kinek volt igaza a válaszok tekintetében.
Fotó: Kánya Dóra