Vas megye, végállomás – megszűnt vasútvonalak

Drágaság ide, koszos kupék oda, vonatra még mindig szívesebben száll az ember, mint távolsági buszra. A vasfüggöny felhúzásának és az elhibázott közlekedési koncepciók több olyan vasútvonal esett áldozatul évtizedekkel ezelőtt, amelyekről az itt élők ma is gyakorta elmondják: de jó volna, ha még járna!
 
Száz éve még elmehettünk volna Szombathelyről Rumba, vagy akár Pinkafőre is vonattal. A szakaszok jó része ma Ausztriában van, ahova szinte egyáltalán nincs tömegközlekedés: Felsőőr (Oberwart) a szombathelyiek kedvelt bevásárlási célpontja (nem is beszélve a rengeteg ingázó munkavállalóról), és havonta egyetlen napon indul volánbusz. De említhetjük Bükfürdőt is. Az ország egyik legnépszerűbb gyógyfürdője augusztusban ünnepelte 50. születésnapját. 38 éve megközelíthetetlen vonattal.

Csepregi emlékhely 

Az egykori vonalak mentén ma megyeszerte vasúti emlékhelyeket találunk. Csepregen, a temető mellett a vonal megszüntetésének 30. évfordulóján, 2004-ben avatták fel a helyi vasutasok által létesített emlékhelyet. Az 1800-as évek végén merült fel a vasútvonal ötlete Sárváron, miután megnyílt a cukorgyár. Az 1913-ban kiépített, 57 kilométeres Zalabér-Sárvár-Répcevis-Felsőlászló vonal egy részén 1930-ban ugyan leállt a forgalom, de hét év múlva újraindult. 1944-ben a németek elbontották a pályát az országhatártól Frankenauig, majd '55-ben végig.

Itthon 1963-ban nyitották meg az egy évvel korábban átadott büki gyógyfürdő mellett az új megállóhelyet, naponta két közvetlen fürdővonat közlekedett Szombathely és Bükfürdő között. A '68-as koncepció ennek a vonalnak is betett: 1974-ben megszüntették.
 
Sopronból Kőszegre ma csak szombathelyi átszállással juthatunk el. De létezett közvetlen összeköttetés is. Az 1908-ban létesített vasútvonalnak a trianoni határok meghúzása még nem tett keresztbe, bár az új határ két helyen, Kőszegnél és Harkánál vágta át a vonalat.
 
A kőszegi határátmenetnél 1951. október 6-án állt le a személyforgalom, 1960-ban szeptember 1-jével a teherforgalom. A vonal felbontását az osztrák fél kezdeményezte, egy földcsuszamlásra hivatkozva. A vonal magyarországi részén, Kőszegtől a határig a vasúti pályát csak a kilencvenes években szedték fel, de nem mindenhol.
 
Pár éve még szó volt róla Kőszegen, hogy új nyomvonalon, de ismét elindítanák ezt a vonalat, de végül elvetették az ötletet. Ausztriában a pályát Felsőlászlótól (Oberloisdorf) Kőszegig elbontották, közel 11 km hiányzik. A megmaradt szakaszon ma már csak egy rövid távon jár vonat, illetve hajtányos kirándulásokat szerveznek, turistáknak.

Rum, emlékhely

A Szombathely – Rum vasútvonalat 1894. december 8-án nyitották meg. A teljes vonalat (21 km) felszámolták 1974. május 25-ével. Bár már az 1920-as években is tervezték a vonal meghosszabbítását Szombathely-Balaton vasútvonalként, a tervek csak tervek maradtak, és a vonalat 1974-ben megszüntették. (Szombathelyről a Balatonra azóta is „igazán remek” a vasúti közlekedés...)

Rum, Csempeszkopács és Vasszécseny területén a nyomvonalat felhasználva kerékpárutat létesítettek a 2000-es évek elején, Táplánszentkereszten 2007 óta van egy emlékhely a Vasút utca mentén, Táplánszentkereszt felső megálló végében.

Rumban a volt vasútállomás területéből telephelyeket alakítottak ki. A 87-es főút körforgalmú csomópontjában, az egykori vasútállomás mellett vasúti emlékhelyet alakítottak ki. Az indóháznak sikerült funkciót találni: Indóház Galériaként kiállításoknak ad otthont, a legutóbbi Cicelle Napokon a Grencsó Bio Kollektíva is koncertezett itt. Ezenkívül kerékpáros pihenőként működik.

Rum, az egykori állomás épülete

 
Szombathelyről a bucsui határátkelő felé tartva, a 89-es út mellett alakították ki azt az emlékhelyet, amely a Szombathely – Pinkafő (Pinkafeld) közötti több, mint 50 kilométeres vonalat jelzi. Itt 1888. december 12-én indult meg a forgalom. 1953-ban a vasfüggöny vágta ketté ezt a viszonylatot. A magyar oldalon 1960. január 1-jéig még napi öt járat volt, később a síneket is felszedték. Ausztriában sincs már forgalom: előbb a felsőlövői bánya zárt be (addig jelentős volt a teherforgalom), majd fokozatosan megszüntették a személyforgalmat is, az utolsó szakaszon tavaly nyáron. Ma nosztalgiajárat közlekedik rajta a nyári szezonban, vasárnaponként.

A szombathelyi Vashíd

 
Ennek a vonalnak az emlékét őrzi a szombathelyi Vashíd is. A „kiserdő” mellett álló, a Perint felett átívelő rozsdás építményt ma kutyások és biciklisták használják.
 
A Körmend – Pinkamindszent – Németújvár (Güssing) közti 23 kilométeres utat 1899. őszén tehette meg először vonattal az utazni vágyó, és jelentős volt a teherforgalom is. A Körmendtől Pinkamindszentig (azaz a határig) tartó szakasz 1959-ben szűnt meg, a vonal osztrák része már korábban, a vasfüggöny kiépülésével, ugyanis a határ túloldalán maradt 11 km-es szakasznak nem volt kapcsolata más osztrák vasutakkal. Az egykori vasútállomások ma is állnak, ahogy a vasbeton vasúti híd is Nagysároslaknál (Moschendorf).
 
A Körmend – Muraszombat vonalat (Magyar Délnyugati HÉV) 1907. június 25-én nyitották meg, és 1980-ban járt rajta utoljára vonat. Az ún. őrségi vasút 2000-ben újraindult, de másik nyomvonalon. Az új fővonal nemzetközi forgalmat bonyolít le Magyarország és Szlovénia között.
 
A Zalabér-Sárvár-Bük-Kőszegi HÉV-et, amelynek később Dunántúli HÉV lett a neve, 1913-ban adták át. A 42 kilométeres vonalat 1975. május 31-én zárták le. Moldova György szociográfiája, az Akit a mozdony füstje megcsapott... részletesen foglalkozik ennek a vonalnak a bezárásával.