Új sorozatunkban Vas megyei nagycsaládokat mutatunk be.
Lassan, de biztosan fogy népességünk. A KSH statisztikái szerint a legtöbb fiatal nő karrierre és problémás anyagi háttérre hivatkozva halasztaná későbbre a szülést. Így jelenleg Magyarországon egy család átlagosan 1,3 gyermeket vállal, amely nagyon alacsony szám.
Ilyen demográfiai helyzetben igazán különleges a nagycsalád.
Ennek apropóján keresünk fel Vas megyei nagycsaládokat. Első beszélgetésünk Tóthné Wiktora Viktóriával, szombathelyi családanyával zajlott.
Tóth Wiktora Viktória, az édesanya
Férjével együtt hat kiskorú gyermeket nevelnek egy csodásan hangulatos kertes házban, a belváros közelében.
Szó esett a nevelés élvezetéről-nehézségeiről, a házasságról, hitről és tudatosságról, valamint a nagycsalád előnyeiről.
Mesélj kicsit magatokról, kérlek!
16 éve élünk együtt a férjemmel, Zolival. Én gyógypedagógus-logopédus vagyok, ő egy rendvédelmi szervnél dolgozik. Igazából nincs bennünk szenzáció, sokan vagyunk, és ezt szeretjük. A dolgok csak kialakultak mellettünk, ugyanolyan nehézségeink vannak, mint másoknak, a különbség talán az, hogy mi másként fogjuk fel.
Honnan a nagycsaládban való gondolkodás?
Én magam is ilyen családból származom, nekem négy, a férjemnek két testvére van. Amikor összeházasodtunk, nem terveztük, hogy hányan leszünk majd. Csak abban voltunk biztosak, hogy három lurkónál többet szeretnénk.
Vajon a gyermekek hogy élik meg ezt?
Mint nagycsaládos testvér és immár mint anyuka, váltig állítom, hogy egy gyermeknek az a legjobb, ha sok testvér között nevelkedik.
Miben nyilvánul meg ez az előny?
Nálunk viszonylag kis időközökkel születtek egymás után a gyerekek. A legidősebbek között húsz és tizenöt hónap korkülönbség van, így ők nagyon jól össze tudnak dolgozni. A kisebb példájára szolgál a nagyobb tapasztalata, legyen az iskolai, vagy bármi más terület. De a legfontosabb, hogy egyikük sem érzi magát egyedül soha. Mindig tudnak kihez fordulni. Ha a szülő leszidja, akkor a testvérhez, vagy épp fordítva. Elég sok a variáns.
Balról-jobbra Rezeda (11) Boróka (14) Kamilla (13) alul Boglárka (9) és Margaréta (2). Sajnos a 7 éves Ágoston nem volt otthon
Van egy olyan előny is, hogy teljesen másként viszonyulnak bizonyos dolgokhoz. Például könnyebben tud alkalmazkodni, mert tisztában van vele, milyen az, ha a testvére nem kapcsolja le a lámpát, amikor ő már aludna. Ha valaki közülük kap egy tábla csokit, akkor automatikusan azt számolja, hogy hány kockából áll s hogyan tudja szétosztani. És nem én számolom, hanem ők! Soha nincs olyan helyzet, amikor felviszik és elspájzolják, amit kapnak. Rájuk nézve talán ez a legnagyobb előnye. Rám nézve pedig ez a folyamatos gyermek-nyüzsgés. Már nem is tudnék meglenni nélküle. Hozzászoktam, megszerettem, hiányoznak, ha nincsenek itthon.
Ezek szerint jó viszonyban vannak egymással a gyerekek, pedig ez a kis korkülönbségű testvéreknél ritka.
Veszekedősek, de a lelkük mélyén nagyon szeretik egymást. Ez az én testvéreimmel is így volt: régen öltük egymást, de mindig támaszt nyújtottunk a másiknak.
Szülőként hogyan tudod megosztani magad a két éves Gréti és a serdülő Boróka között? Nem nehéz az érzelmi-hangulati ingázás?
Abszolút nem. A kicsi Gréti egy bűbáj. Amikor a serdülőkori problémákat kell orvosolni, csak ránézek a kicsire és jaj... Mosolyra görbül a szám. Ez olyan jó! Pont így, ahogy van.
A kilencéves Bogi ébresztette kishúgát
Egyébként egymást is nagyon jól szórakoztatják, no meg a nagyobbaknak számos olyan programja van, amivel levezetik a felesleges energiát: mindannyian járnak valamilyen sportra és zeneórákra. Ez is afféle szabályszerűség.
A tizenegy éves Rezi közben egyedül nekiállt palacsintát sütni. Nem sok kortársa mondhatja ezt el magáról.
Pedig ő már évek óta csinálja. Megcsinálja a tésztát, régebben még segítséget kért az összekeverésben, de mára már a tűzhelynél sem kell félteni, ügyesen és biztonságosan tevékenykedik. Önállóak mindannyian, ilyen a személyiségük. Mi pedig engedjük is nekik, aminek aztán sok hátulütője van, hisz egymástól lesik el a dolgokat. A kicsi már egyedül akar öltözni, hiába kérem, hogy engedje meg a segítséget, nem... Egyszerűen ő akarja csinálni két éves léte ellenére. Az önállósodásukhoz így sok türelemre van szükségünk.
Úgy tűnik, könnyen veszitek az akadályokat. A család összetartása sem okoz problémát?
A mi esetünkben ez azért tud ilyen hatékonyan megvalósulni, mert egyrészt jó házasságban élünk a férjemmel, mondhatom azt, hogy nagyon jó házasságban. Mindent meg tudunk beszélni. Sok dologról lemondunk, a rossz tulajdonságainkon próbálunk javítani. Én hiszek a tradicionális férfi-női szerepekben. Na ez például sok lemondást igényel részemről, de hosszú távon mind ránk, mind a gyerekekre jó hatással van.
A két legkisebb
Másrészről pedig egy nagyon vallásos család vagyunk. A hit összeköt és segít erkölcsösnek, ellenállónak maradni a sok külső impulzussal szemben, amelyek a közösségre romboló hatást fejtenek ki. Fontos, hogy ne csak külsőleg tartsunk össze, hanem belül is. Együtt járunk szentmisékre, s az egyházközség életében is aktívan részt veszünk. Tagjai vagyunk a Schönstatt-i Családmozgalomnak, amely biztos alapokat ad hitben is és a mindennapokban is. Így élünk mi.
Hogy telik a szabadidő?
A Balatonon van egy kis nyaralónk, ott töltjük szinte az egész szünidőt, ezt nagyon élvezzük és várjuk is. Főleg a gyerekek. Nem vagyunk kimondottan kirándulós család, de a sátrat mindenhová visszük magunkkal, akkor is, ha egyébként nem lenne rá szükség. A gyerekek jól szórakoznak sátrazás közben. Évek óta tervezzük a biciklitúrát, de mindig van egy kicsi, aki még nem élvezi az anyuka mögötti ücsörgést, így ez a terv még megvalósítatlan. Nyaranta fogyatékosokat nyaraltatunk, a gyerekek pedig táboroznak, rendezvényekre járunk, tehát program akad bőven!
Ha egy mondatban kellene leírnod az életeteket, hogy hangzana?
Ha magammal és a házastársammal rendben vagyok, akkor tudok a gyerekek nevelésében igazán eredményes lenni és a többi ember felé nyitottá válni.