Czika Lászó fotóriporter képeihez a szintén a helyszínen járt Mérei Tamás, a Savaria Szimfonikus zenekar igazgatója írt kommentárt.
November 10-én, a tradíciónak megfelelően 13.02-kor elrajtolt a hetedik Vendee Globe, szóló földkerülő vitorlásverseny mezőnye a franciaországi Les Sables d'Olonne kikötőjéből.
Az óceánok Everestjének - joggal - titulált verseny a leghosszabb, legnehezebb,
legösszetettebb megmérettetés, melyen egy sportember részt vehet manapság.
A szabály végtelenül egyszerű: egyedül, kikötés és külső segítség igénybevétele nélkül kell megkerülni a Földet, a három nagy fok - Jóreménység, Leuwen, Horn - ilyen sorrendben történő kerülésével úgy, hogy az indulás és az érkezés is Les Sables d' Olonne-ban legyen. Ez gyakorlatilag nem jelent kevesebbet, mint hosszában végighajózni az Atlanti óceánon, majd az Inidiai-, és a Csendes óceánokon haladva megkerülni az Antarktiszt, és végül északra fordulni, és ismét végighajózni az Atlantin.
A verseny ötlete Philippe Jeantot-tól származik, aki 1989-ben - miután kétszer megnyerte a BOC Challenge, megállásokkal színesített földkerülő versenyt - úgy gondolta, hogy nincs más hátra, meg kell próbálni a lehetetlent, "egyben" letudni a teoretikusan 45.000 km-es távot. A Franciaországban nemzeti hősöknek tekintett vitorlázók mára olyan sikerre vitték a gondolatot, hogy az 1992 óta négyévenként megrendezett regatta csak a helyszínen több, mint kétmillió embert vonz, ebből a rajtot 800.000-en tekintik meg élőben.
A verseny honlapjának naponta 300.000 látogatója van, a rajt idején 1.200 újságíró tudósította a világot az eseményekről.
Az idén a 20 fős mezőnyben 13-an indultak francia színekben, hárman Angliát, ketten Svájcot és egy-egy vitorlázó Spanyolországot, ill. Lengyelországot képviselte. Egy hölgy is nekivágott a világon eddig összesen 51 ember által teljesített versenynek.
Samantha Davies már másodszor vállalkozott erre a férfiak számára is minden szempontból maximumot igénylő megpróbáltatásra, ugyanis az előző versenyen negyedikként ért célba, ráadásul az idén 38 éves hölgy időközben anya lett, így elhatározása még nagyobb elismerést érdemel.
A 2008-as, rekordszámú, 30 indulóhoz képest ugyan csökkent a rajtra felállók száma, ugyanakkor öt új hajó épült az elmúlt években kifejezetten az IMOCA osztályban való versenyzésre, elsősorban a Vendee Globe-ra. Ezek, a vitorláshajók Forma 1-ének számító óceáni rohanó gépek egyenként 3-4 millió Euróba kerülnek. Nem is csoda, hiszen minden felhasznált anyag - elsősorban karbon - a mai technika abszolút csúcs színvonalát képviseli. Az Open 60-as hajóosztály jelenleg a leginnovatívabb területe a hajóépítőknek. Azzal együtt, hogy a hajótest hosszán kívül szabályozva van az árboc magassága (30m) a kötelező víz- ballasztok megléte, a hajó visszaállító képessége, vitorlák száma, és egy sor apróbb technikai részlet, a billenthető tőkesúly, svertek, orrsudár, vitorlák anyaga, és maga a teljes rudazat
terén számtalan különböző megoldásban hisznek a jellemzően a versenyzők által elképzelt hajóépítési filozófiák.
A nagy kérdés mindig az marad, mennyit szabad a súly-csökkenés általi sebességnövekedés oltárán feláldozni úgy, hogy az ne menjen a biztonság kárára. Sajnos kiesők - és elsősorban technikai okokból - mindig nagy számban jellemezték a Vendee Globe- ot, az elmúlt versenyen például a 30 indulóból összesen 11-en értek célba.
Reméljük, az idén ennél sokkal pozitívabb lesz a kép, habár az első két nap már ketten feladni kényszerültek a versenyt. Marc Guillemot hajójának a tőkesúlya szakadt le egy víz alatti tárggyal való ütközés következtében, Kito de Pavant Groupe Bell hajójának pedig egyszerűen nekiment a Portrugál partok mellett, éjszaka egy halászhajó, komoly sérüléseket okozva a hajótesten.
Természetesen most is a franciák számítanak favoritnak, elsősorban a kétszeres Barcelona World Race nyertes Jean-Pierre Dick, a "Sakál" becenevű, előző versenyen másodikként célba ért Armel Le Cléac'h, az egyedüliként a Vendee Globe-ot kettőször megnyerő Michel Desjoyeaux növendék, Francois Gabart és a 2004-es verseny győztese, Vincent Riou.
Amennyiben közülük többen feladni kényszerülnének a versenyt, mindenképpen pódium esélyes a két angol, Mike Golding és Alex Thomson, valamint a svájci Bernard Stamm is.
A jelenlegi rekord 84 nap, 3 óra, 9 másodperc. Ezt Michel Desjoyeaux 14.01 csomós
átlagsebességgel érte el, 2009-ben. Az időjárás a rajtot követő napokban kedvezett a
mezőnynek, így az Egyenlítőig tartó tíz napos rekordon kívül, van esély a végső csúcsidő megdöntésére is.
Fotó: Czika László
Szöveg: Mérei Tamás
Hirdetés:
