Hirdetés

Hétszínvarázs

2016.03.03. 08:59

Szentmártony Yvonne tartott előadást a Waldorf iskolában.

Hirdetés

Iskolánkban tartott előadást Szentmártony Yvonne, euritmista, gyógyeuritmista, a pesthidegkúti iskola osztálytanítója, a solymári Waldorf tanárképző egyik oktatója. Tapasztalt tanárként beszélt az írás-olvasásról és a mozgásról.

Az előadás legelején egy nagy körben álltunk és Weöres Sándor: Erdőt járunk című versét tanultuk meg mozgás kíséretében. Miután a szövegtudásunk egyre biztosabb lett, mindent megcsináltunk visszafelé is, úgy a mozgássorozatot, mint a szövegmondást.

Ezután két csoportra osztott minket Yvonne, és tapsolás következett. Az első csoport akkor tapsolt, ha e-é, a második ha a-á magánhangzót hallott. A kettes csoport a legvégén még kétfelé osztódott és az u-ü, valamint o-ö magánhangzóknál is tapsolni kellett. Ez az egyszerű feladat nem is ment mindig olyan könnyen. Megtudtuk, hogy ez a gyakorlat azért jó a gyerekeknél, mert így a nyelv ritmusa és szépsége könnyebben beépül náluk.

A mozgásos gyakorlat után következett az előadás. Az írás-olvasás tanulása bonyolult folyamat, olyan, mint a járás. A járásnál is fontos, hogy milyen izom mit csinál, valamint hogy honnan jön az akarat. Az írás-olvasás megtanulásához mindenképpen jó hallás kell. A zajkulisszából ki kell tudnunk szűrni a beszédet, és utána azt differenciálnunk kell. Ezt analizálva aztán eljutunk a hangig. Ez rendkívül nehéz, mivel a kis gyerekeket rengeteg inger éri.

A hallás mellett fontos a látás is. Látni kell ugyanis a betűket, amik le vannak írva. A szem és a kéz összekapcsolódik, a szem-kéz koordináció az írásnál is nagyon fontos. Akkor tudunk jól dolgozni, ha meg tudjuk tartani a saját egyensúlyunkat. Az egyensúly szerve a fülben van. Két féle egyensúlyérzék létezik: a dinamikus és a statikus egyensúly. Dinamikus egyensúlyról beszélhetünk például a biciklizésnél, a gerendán való járásnál. A statikus egyensúly pedig az, amikor a gyerek a saját testét nyugton tudja tartani. Ez az iskolában, a padban való üléshez kell, ugyanis ha állandóan mozgunk, akkor képtelenek vagyunk írni, olvasni.

A Waldorf iskolában, első osztályban nem az a cél, hogy a gyerekek decemberre írni, olvasni tudjanak, hanem az, hogy jól tudják használni az összes érzékszervüket és utána jól tudjanak koncentrálni a feladatokra. Úgymond „megágyazunk” az írás-olvasásnak. A gyerekek a mozgás által ismerik meg a világot. Előgyakorlatokkal segítünk nekik és utána nézzük meg, hogy mik a betűk és a hangok.

Az írás és az olvasás két ellentétes folyamat. Míg az írás analitikus és térből időbe visz, addig az olvasás szintetikus, tehát az időből térbe megy. Ezt a váltást gyakorolni kell, amit az euritmia segíteni tud.

Az első osztályban csak alapformákkal ismerkednek, mint például egyenesek és görbék, amikből aztán összeáll számukra a világ. Ezekből az alapformákat lefektetik a papírra, amit formarajznak nevezünk, ami előkészíti az írást és az olvasást. Csak a nyomtatott nagy betűket tanulják a legkisebbek. Egy-egy betűhöz az osztálytanító különböző meséket, történeteket mond, ami után megmarad a gyerekeknek egy élmény, ha pedig a táblán is van egy rajz hozzá, utána kiemelkedik az adott betű „képe”, összekapcsolódik a látott kép és a hangzó.

A sok finom motorikus gyakorlat végzése során a gyermek harmadik osztályban képes lesz folyamatosan írni, amiben aztán örömét fogja lelni. Harmadik osztályban jutnak el ugyanis arra a szintre, hogy a kezük mozgékony legyen. Az egész írás-olvasástanulást átszövi a mozgás. Minél mozgékonyabbak, annál inkább tudjuk a szellemi tartalmakat felvenni.

Az osztálytanító olyan, mint egy jó kertész. Szépen előkészíti a talajt, hogy a palántát el tudja ültetni, amiből aztán szép növény fejlődik.

Fotó: Illusztráció - Euritmia.hu