Ez most nem jött be: A király mulat a szombathelyi színházban

2015.05.01. 22:50

Sajnos a székek közé esik a Weöres Sándor Színház évadzáró darabja.

Sajnos a székek közé esik a Weöres Sándor Színház évadzáró darabja*.

Az újságírók bizonyára jól ismerik azt a szituációt, amikor felbukkan egy roppant ígéretes téma, az ember lelkesen beleveti magát, küzd vele órákig, olykor napokig, hogy egy idő múlva felmerüljön a szörnyű gyanú: az alapanyag csalóka volt, nincs rajta valódi fogás, érdemlegesen nem lehet vele mit kezdeni. Ilyenkor nincs mit tenni: a cikket becsületesen be kell fejezni, és megfogadni, legközelebb jobban átgondoljuk, mibe is vágunk bele.

Nem tudom, hogy Valló Péter rendező érzett-e a hasonlót, miközben Weöres Sándor Színház tavaszi bérletének évadzáró darabján dolgozott, de nem lennék meglepve, ha a válasz igen lenne.

Victor Hugo - Dúró Győző által alaposan átdolgozott és újragombolt - darabja ugyanis első olvasatra talán izgalmas alapanyagnak tűnik, a végeredmény azonban beesik a megannyi szék közé.

Ami a puritán díszleteket illeti (maga Valló Péter), azokon nem lehet fogást találni. A Márkus Emília terem közepén van a színpad, a nézők a drámai tér két szélén, egymással szemben ülnek. Ennek nemcsak az a következménye, hogy színészek gyakran mutatják oldalukat, hanem az hogy intenzívebb és közvetlenebb a kapcsolat a szereplők és a nézők között.

Ez most nem jött be: A király mulat a szombathelyi színházban

Jordán Tamás Triboulet, Kálmánchelyi Zoltán I. Ferenc francia király és Nagy Cili Madame de Cossé szerepében


A rendező sokat játszik a – jellemzően hideg és agresszív - fényekkel. A fényszórókon, fej- és zseblámpákon kívül a fémrács padló alól is érkezik a világítás, megtámogatva a történet kíméletlenségét.

A színészek versben, páros rímekbe mondják el az eredetileg a 16. században játszódó drámát, miközben mai ruhákat (Benedek Mari) viselnek, a gesztusok és az apró kiegészítők szintén napjainkat idézik.

A darab központi témája a hatalom reménytelen erkölcsi romlottsága valószínűleg mindig is mindenhol aktuális volt és lesz, és Valló aktuálisan is elérthető kiszólásokat tesz.

„Értelmiségiekkel nem tárgyalok!” – üvölti a nőfaló uralkodó mindjárt a legelső jelenetek egyikében, miközben egyik udvaronc – a szombathelyieknek igencsak ismerős módon – kokaint dörzsöl szét a fogain.

Szóval lehetne itt robbantani, de aztán a darab csak nagyon mértékkel él az aktualizálással, Vallónak több mondandója van az univerzális etikáról, szerelemről, bűnről és bűnhődésről, egyetemes emberi kérdésekről.

Mindez derék cél, csak hát ez utóbbiakról nagyon nehéz újat mondani úgy, hogy a szívet úgy üsse ki „mint a Carter doktor a vészhelyzetbe”, és ebben a verses, archaizáló nyelv sem segít sokat. Így a szívünk megússza, biztonságos távolságban elmegy mellettünk a defiblillátor, elmarad a reveláció, a katarzis, kezünket nem szorítjuk ökölbe a gonoszság győzelmén, és nem könnyezünk a jó bukásán.

Ez most nem jött be: A király mulat a szombathelyi színházban

Jordán Tamás Triboulet és Sodró Eliza Blanka szerepében


A darab valószínűleg nem tartozik majd a szombathelyi színház legemlékezetesebb előadásai közé, de azt is el kell ismerni, vannak kiemelkedő pillanatai.

Ilyen a nyitótánc, a király Kálmánchelyi Zoltán és az elcsábított Madame de Cossé (Nagy Cili) szeretkezés utáni felöltözése vagy Blanka mosdatása (Sodró Eliza és Bálint Éva).

A második felvonás első felében vannak olyan percek, amelyek a Lars von Trier Táncos a sötétben című filmjének melodramatikus megoldásait idézik, de aztán ez a varázs is elmúlik gyorsan.

A szombathelyi színészek jók, mint szinte mindig. Sodró Eliza hajszálpontosan hozza a szerelmet tisztán megélő és megértő, tiszta és érzékeny lány karakterét, nélküle még tanácstalalabbnak éreztem volna magam a függöny képzeletbeli leereszkedése után.

Kálmánchelyi ugyanígy jeleníti meg az ellenpontot, a velejéig romlott, minden önkontrollt és etikai támpontokat elvesztő és elvető hatalmat, sikerül egy másodpercre sem szimpatikusnak tűnnie. 

A mellékszereplők közül Nagy Cili és Bajomi Nagy György villanásai okoztak olyan pillanatokat, melyek minden bizonnyal emlékezetesebbek lesznek, mint a darab egésze.

Értékelés: 6/10

* Az írás a nyilvános főpróba előadása alapján készült.

Fotó: Büki László (MTI)

.