Gladiátorok, hastáncosok, zászlóforgatók és kemencés lángosok három napig. Előtte 12 évig. Árulás, ha leírom, hogy útközben elveszett a lelkesedésem? Pedig Lepsénynél még megvolt.
Gladiátorok, hastáncosok, zászlóforgatók és kemencés lángosok három napig. Előtte 12 évig. Árulás, ha leírom, hogy útközben elveszett a lelkesedésem? Pedig Lepsénynél még megvolt.
Csütörtök este gyúlnak a tüzek a szombathelyi Fő téren a Vesta-templomban, ami azt jelenti, kezdődik a Savarai Karnevál.
Kezemben a sokat látott fényképező, szemben velem a patríciusok (helyi politikusok), mögöttem a plebs (sokan vannak), és egyszer csak váratlanul bevallom magamnak: nem érdekel engem ez már oly nagyon.
Vagy a karnevál fáradt el, vagy én.
Kacifántos történet ez.
Emlékszem, mennyire nem tudtam mit kezdeni 12 évvel ezelőtt az akkor újrainduló Savaria Karnevállal.
Aranyos amatőr tévedésnek tűnt a dolog, aztán kiderült, nem a lelkes helyiek, hanem én tévedtem nagyot.
Az esemény hamarosan Szombathely legsikeresebb rendezvénye és egyik legismertebb brandje lett.
Talán a harmadik évben volt, amikor társaságban ültünk a Thököly utcában, kezünkben valami házi főzésű sör, alattunk szalmabálák, felettünk az augusztusi csillagok. Ekkor szakadt át bennem valami, és lettem karneválhívő.
Talán ekkor volt a legjobb a karneválszínház is a dadogós „Isteni Claudius” Jordán Tamással, melyet később még sok jó előadás követett.
Éveken át lelkesen tanulmányoztam a Romkertben letelepedett német hagyományőrzőket, fotóztam a Ferences-kert gladiátorait, szarvasagancs bicskát vettem a vásáron, és jobb kedvre derültem, amikor láttam a Gayer-parkban játszó gyerekeket.
Sokáig az önismétlés sem zavart, ha ez kell a turistáknak, hát kapják meg – gondoltam.
Nem is olyan rég még lelkesedésből az internetes sátorban éjszakáztunk a Szentháromság-szobor tövében, nem volt a legjobb befektetés, de magunkénak éreztük a rendezvényt. Igaz, a reggelek már fárasztóak voltak.
Fárasztó volt azt is látni, ahogy a szakmai ötletek, kezdeményezések java hogy akad fenn a vidéki politika sűrű szövésű hálójában. De igazából ez sem volt meglepetés: errefelé ez a dolgok menete.
Az sem lehetetlen, hogy pont így jó minden, ahogy van.
Egyszerűen csak az történt, ami történni szokott egy messzire költözött barát vagy egy letűnt szerelem esetén: megváltoznak a dolgok, szakadék nő közöttünk, és nem keressük a hidakat.
Szóval csütörtök este nem messze tőlem ismét fellángol a karneváli tűz, de bennem már nem gyújt meg semmit, a melegét is alig érzem.
De mondom, lehet, nem a karnevál fáradt el, csak én, és ismét nagyot tévedek.
Ha így van, örömmel bevallom majd egy szalmabálán.
Fotóink a csütörtök esti megnyitón készültek.
A karnevál további programjai: