Itt a tavasz, kezdődik a kirándulószezon, amely sajnálatos módon egybeesik a kullancsszezonnal. Az nem egészen világos, hogyha ilyen ütemben pusztul a föld faunája, miért pont a kullancs szaporodik, azt viszont tudhatjuk, hogy milyen betegségeket terjeszt, és miképp kerülhetjük el csípős erdei kalandot. Ahogy a kullancstérkép mutatja, Vas megye sajnos a fertőzött területek közé tartozik.
Nemcsak gusztustalan
Sokakat riaszt az erdőjárástól az apró, barátságtalan, ám roppant ragaszkodó élőlény: a kullancs. Az atkák rendjébe tartozó élősködő nemcsak gusztustalan, hanem emlékezetessé is teheti kalandozásunkat a vadvilágban. A kullancspopuláció méretével egyenes arányban növekvő ismeretterjesztő munka ellenére még ma is számos tévhit él erről az apró lényről, amely nem elégszik meg a vadmadarak és állatok kínált terített asztallal, hanem az emberekre is rákíván.
Nem rajong a napfényért
Korábban elterjedt nézet volt, hogy a kullancs a fák tetején, lombjában tanyáz, és onnan repül zuhanóbombázóként az által kiszemelt célpontra, majd fáradságos munkával lemászik például a térdhajlatunkba. Az valóság ezzel szemben az, hogy a kullancs sokkal kényelmesebb módját választja a zsákmányszerzésnek. Az avarban telel át, majd az aljnövényzeten, a cserjék lombos ágain, fűben, árnyékos helyen csücsül, míg le nem sodorja egy arra járó turista. Nemcsak ejtőzés céljából szeret árnyékos helyen tartózkodni, hanem azért is, mert így nehezebben vesszük észre a testünkön is. Ezért igyekszik a finom puha bőrfelületek, testhajlatok közelébe, és ezért kedvelt helye a hajas fejbőr.
Megelőzés
Miképp tudjuk megnehezíteni a vérszippancs dolgát? Először is, bármely nagy divat a lengő szárú trapézgatya, erdőbe ne használjuk. Nadrágunk szárát tűrjük be egy vastag zokniba - a gyakorlatias Amerikában például még ragasztószalaggal is körbetekerik. Ugyanígy ajánlatos erdőjáráskor kerülni a lenge blúzokat, az ingujj legyen jól záródó. Fontos kellék a sapka, különösen a kisgyerekeknek, hiszen az ő fejük egyvonalban van a cserjék lombjával. Bármenyire is romantikus, a fűben való heverészésünkkel ugyancsak jó alkalmat kínálunk egy esetleges kullancstámadásnak.
Aztán ott vannak még a különböző kullancsriasztó szerek, különböző hatékonysággal. A fokhagymának, polibé tablettának kevéssé bizonyított a hatása (ha mégis ehhez folyamodunk, belsőleg alkalmazzuk), a szakboltokban kapható kencék már hatásosabbak, de az óvatosság it sem árt: csak a szabadon maradt bőrfelületre kenjük, mert allergizálhatnak.
Ha már felszedtük őket
Ha minden óvintézkedés ellenére hazaérve - miután testünket, különösen testhajlatainkat esetleg némi asszisztenciával átvizsgáltuk - mégis meglepetten tapasztaljuk, hogy ránk akaszkodtak, jön a második forduló. Eltávolításukra több módszer van, kezdjük azzal, amit kifejezetten nem ajánlunk: barátunkat semmiképp ne kezdjük el tekergetni sem az óramutató járásával megegyező, sem az ellenkező irányban. Ugyan kitekeredik ettől, ez biztos, ám eme stressz közben visszaöklendezi ereinkbe a már egyszer kiszívott vért. Ez nem csak gusztustalan, hanem ránk nézve veszélyes is, mert a különböző betegségeket okozó mikroorganizmusokat is belénk juttatja.
Legjobb, ha van otthon kullancskiszedő csipesz vagy kanál, azzal kell a potrohánál fogva kihúzni. Ha nem lenne éppen a kezünk ügyében ilyen alkalmatosság, folyamodjunk egy egyszerű szemöldökcsipeszhez, ha ez sincs, akkor fogjuk meg a körmünkkel, és egy rántással tépjük ki. Bármenyire is brutálisnak tűnik ez a módszer, kár másra az időt vesztegetni (pl. orvosi ügyelet vagy hétfői rendelés), mert a kullancs előbb-utóbb, körülbelül két-három óra habzsolás után megkezdi ürítő tevékenységét. Ha bentszakad a feje, sebaj, majd kilökődik, akár egy tenyérbe fúródott szálka.
Miért veszélyes a kullancs?
De miért is utáljuk annyira a kis dög gyomortartalmát? Azért, mert ez tartalmazza azokat a mikroorganizmusokat, amelyek többféle betegséget is okozhatnak. Ezek közül csak három: az enkefalitisz, a Lyme-kór és a TIBOLA. Az enkefalitisz, azaz agyvelőgyulladás ellen oltással védekezhetünk. A három injekcióból álló sorozatot érdemes télen elkezdeni, mert így alakulhat ki a kirándulószezonra védettségünk. Az első kettőt három hónap alatt, a harmadikat egy év után vételezhetjük. Ezzel három évre bebiztosítottuk magunkat enkefalitisz ellen. Ha ezt elmulasztottuk volna, enyhe nyári influenza-szerű tünetek jelentkezésekor már ne a gyógyszerészünket, hanem a háziorvosunkat keressük fel.
A Lyme-kór ellen nincs védőoltás, ám penicillinnel jól kezelhető, gyógyítható. Ha a kullancsípés helyén ovális alakú, pirosas gyűrű kezd növekedni, ugyancsak érdemes orvoshoz fordulnunk. Egy vérvétellel megállapítható a nyavalya. Ez a betegség - ha nem kezeltetjük -, idegrendszeri károsodást, bőrproblémákat, sokízületi gyulladást okozhat. Ne várjuk meg.
Van egy harmadik betegség, melyet dr. Lakos András - aki a Lyme-ambulanciát létrehozta hazánkban - azonosított és nevezett el. Ezt a dermacentor nevű kullancs okozza, amely előszeretettel telepszik meg hajas fejbőrön. Tünete egy nem gyógyuló, váladékozó seb, majd nyirokcsomó duzzanatok, fáradékonyság, izületi fájdalmak jelentkeznek. (Csak most jöttem rá, hogy a felfedezéshez valószínűleg kislányom is hozzájárult egy februárban összeszedett rém nagy kullanccsal, amelynek következményeként dr. Lakos rendelőjében kötöttünk ki.) Egyébként ez az eset döbbentett rá egy egy másik nagyon fontos, ám kevéssé ismert tényre: A kullancs nem csak nyáron csíp.