Szentgotthárdon új vasfüggöny - Helyszíni riport

A demonstráció kis történelemórával vette kezdetét a Pannon Kapu (Népek barátsága) emlékműnél. Woki Zoltán, a Pro Natura St.Gotthard Civil Összefogás (PRONAS) elnökének bevezetőjében a vasfüggöny kapcsán elhangzik a névadó, Churchill neve, hogy 1948-ban kezdték el építeni, és csak 1971-ben fejezték be. Ez 260 kilométernyi műszaki jelző berendezést jelentett az osztrák-magyar határon. December 21. első perceitől számítva azonban megszűnt ez a korlát. Ami viszont nem jelenti azt – mondta –, hogy vele együtt a környezetszennyezés ügye is automatikusan megoldódott volna. A PRONAS ezért jelképesen visszaállított néhány métert a szögesdrótos kerítésből az eredeti anyagokból, melyeket a szentgotthárdiaktól kaptak.

Mivel kettős értelemmel bírhat ez a tettük, Woki Zoltán hangsúlyozta a közel száz kilátogató előtt, hogy mindez kizárólag az osztrák környezetszennyezés, legfőbbképpen pedig a tervezett hulladékégető ellen jelent tiltakozást. Pontosan az elméleti határvonalra építették fel, egy röplabdapálya hálójául szolgálva. A tüntetés záróaktusaként néhány röplabdaütést szeretnének váltani az osztrák BIGAS környezetvédő társszervezetükkel. Jelképéül, hogy ugyanazon a pályán játszanak, és mindkét félnek ugyanannyira érdeke, felelőssége, hogy ne készüljön el a szemétégető.

Merengő padot vagy szomszédoló padot is készítettek. Ezt úgy kívánják elhelyezni, hogy a középvonala épp az egykori határvonallal essék egybe. Így ha valaki ráül, egyszerre van két országban és egy padon. Eközben három lovas álldogált a hóban, tőlük nem messze lila színű füstölőt dobtak ki a hóra, hogy mutassa az uralkodó szélirányt, ami nyugati-északnyugati. Vagyis a szénégető füstjét a szél felénk fújja, ha ide építik. Woki Zoltán ki is jelentette, hogy a korábbi vasfüggöny helyett nem szeretnének füstfüggönyt.

Josko Vlasich, az osztrák Zöld Párt burgenlandi parlamenti képviselője elmondta, hogy mindig is teljesen értelmetlennek, feleslegesnek és haszontalannak tartották a hulladékégető megépítését. Két hete beadtak a burgenlandi tartományi parlament elé egy keresetet, azonban két párt is elutasította. De ez nem szegi kedvüket. Tudvalévő ugyanis, hogy a burgenlandi hulladékgazdálkodási tervben nem szerepel hulladékégető építése a tartományban. További lehetőségként szerepel a terveik közt egy környezeti hatástanulmány.

Josko Vlasich elmondta még, hogy Burgenlandban nincs annyi hulladék, ami indokolná egy ilyen létesítmény felépítését. A BEGAS vállalat hiteltelenségéről szólván pedig megtudtuk, hogy időközben létrehoztak egy logisztikai céget, ami megcáfolni látszik az általuk kezdetekkor mondottakat, miszerint csak a határszél számára építenék fel. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a hulladékégetőhöz több keleti országból kívánnak munkaanyagot hozni.

Ezt követően egy idős férfi lépett a mikrofonhoz. Több érdekes és megrázó történetet is elmondott a vasfüggöny korszakából. Utána egy osztrák és egy szlovén szónok kapott szót. Az előttük szólók által elmondottakhoz túl sokat nem tettek hozzá. A nyugati szomszédunk képviselője a BIGAS cég nevének mozaikszavát bontotta ki Burgenland Első Hulladékdisznóságává. A velük közös szomszédunk pedig – némileg inkább a határmegszűnéshez kapcsolódva – az uniós egyenlőséget akkortól látja megvalósultnak, mikor azt a fizetésünkön is észrevesszük.

Hiába a morcos időjárás és hogy szélárnyék az emelkedőn nem akad, a két környezetvédő csapat a beígért kis meccset lejátssza. Az eredmény e sorok írójának nem derült ki, de nem is ez volt a lényeg, annál inkább a gesztusértékű tett. Ekkorra már a tea után felszolgált forralt bor is jobbára langyosnak volt mondható, a három ló és lovas is a város felé indult, hát a főként a szervezőkből és a média munkatársaiból álló csoportosulás is arrafelé vette az irányt.

Remélhetőleg a BEGAS cég is ért a képes beszédből és kész elvetni a szemétégetős tervét.