Szombathely - Múzeumfalu

Mindenféle okos tanács

Az osztályfőnökök és egyéb jellegzetes csoportkísérők ott siklatják ki a múzeumlátogatásokat, hogy napi tizenhét látnivalót iktatnak be, aztán csodálkoznak, hogy a nap végére a csoport tagjai annyira emlékeznek, hogy jártak egy rakás templomban, meg kólát vettek egy MOL-kútnál.

Villámtempóban a szombathelyi skanzenen sem érdemes végigfutni, mert akkor az egész nem több, mint a vízparton egy rakás egyforma zsúpfedeles parasztház, meg néhány közöttük kolbászóló háziállat.

Az ilyen mesterséges népi múltidézőhelyek persze alapból hamisak, mint a kitömött erdei állatok az erdészházban. Olyanok mintha, de mégsem azok. Ha viszont rákészülünk egy kicsit az itteni látnivalókra, és megfelelő mennyiségű időt szánunk a látogatásra, rájövünk, hogy a Vasi Falumúzeum mégiscsak jó hely: hangulata van, önálló életet él. Nem az eredeti, de nem is halott.

Az optimális látogatás egy csendes, napsütéses nyári hétköznap délelőtt zajlik, kis baráti csoporttal vagy családdal. Szép lassan végigsétálni az íves főutcán, körbejárni a házakat, bekukkantani a szobákba, rácsodálkozni az asztalon álló csorba bögrére, a falon lógó szentképekre vagy a döngölt földpadlón hagyott parasztcsizmákra. Aztán megvitatni a látottakat, mondjuk olyan szemszögből, hogy jobb lett-e azóta az életünk, tényleg lenne-e kedvünk így élni, vagy hogy merre felé haladás a haladás, ha egyáltalán.

A pénztárnál a belépő mellé mindenképpen érdemes egy tájékoztató füzetet beszerezni, igaz, a – jelenleg - 80 forintért kapható kiadvány évekkel korábbi állapotokat tükröz, de ennyi pénzt megér, már csak azért is, mert az építményeken nem kényeztetnek el bennünket információval. Ha osztállyal vagy turistacsoporttal érkezünk, némi előtanulmányok jóval befogadhatóbbá és élvezhetőbbé teszik a látottakat.

Tudományosra fordítva a szót

A szombathelyi skanzen gondolatát Tóth János építészmérnök vetette fel 1939-ban, de a tervet meghiúsította a háború. Aztán az 50-es években ismét a népi építészet felé fordult a figyelem. Vas megyében úgy döntöttek, hogy a helyszínen megőrzött együttesek mellett szükség van egy szabadtéri gyűjteményre, ahova át lehet telepíteni az épületeket.

A Vasi Múzeumfalu építése 1969-ben kezdődött, és 30 objektummal 1973-ban nyitotta meg kapuit az ország második ilyen jellegű intézményeként. Bővítése azóta is folyik. Jelenleg 39 építmény látható itt 27 községből összegyűjtve, majd újra felépítve. A létesítmény Vas megye igen változatos népi építészetének adja keresztmetszetét, mintegy két évszázas időszakot ölelve fel.

Leglátványosabbak az utcasoron elhelyezkedő lakóházak, melyek nemcsak különböző vasi kistérségekről érkeztek, hanem különböző társadalmi rétegekhez, sőt különböző nemzetiségekhez tartoztak. Van tehát szegényparaszt, tehetős paraszti és nemesi porta, valamint magyar, német, horvát és szlovén lakóház. Szemléletesen láthatjuk a tüzelőberendezések változatait és táj jellegzetes építészeti megoldásait, beleértve az őrségből idetelepített, központi dombtetőn álló kerített házat.

A lakóépületek berendezése is eredeti. Bemenni ugyan nem lehet, de a nyitott ajtókból látható tárgyak segítségével pontos képet kapunk a hajdani életmódról. A házak mellett komplett gazdasági udvarok, melléképületek, műhelyek, sőt egy pincesor és egy harangláb is ide lett költöztetve.

A falu „főutcáján” jelenleg az alábbi épületek találhatók:

1. Hegyháti parasztpolgári porta Sárfimizdóról
2. Horvát porta Szentpéterfáról
3. Kemenesaljai parasztpolgári porta Alsóságról (Udvarán Kenyeriből származó disznóól, galambház, és nemeskovácsi tömésfalú pajta)
4. Kovácsműhely Cákról
5. Szegényparaszti porta Nemeskoltáról (Udvarán Bozzaiból való torkospajta)
6. Lócsi szegényparaszti porta
7. Rába-völgyi szegényparaszti porta Sótonyból
8. Német parasztház Pornóapátiból (Udvarán vaskeresztesi pajta)
9. Kemenesaljai szegényparaszti porta Vönöckről
10. Kisalföldi kisnemesi lakóház Nemesládonyból

A falu közepén levő dombon:

1. Őrségi kerített ház Szalafőről
2. Hajlított ház Farkasfáról

Ezenkívül:

1. Kőszeg-hegyaljai pincesor Petőmihályfáról, Csipkerekről és Vaskeresztesről.
2. Egy 2002-ben átadott szlovén ház, egyelőre kissé magányosan

A bejáratnál levő térképen megnézhetjük, pontosan mi is épült fel és hol, illetve mely telkeken mi fog állni később. Az újabb lakóházak mellett lesz például kocsma, iskola és kápolna is.

A területhez tartoznak háziállatok, melyek közül néhány ólban leledzik, néhány azonban – kecskék, ludak stb. - szabadon kószál. (Az előbbieket majdnem sikerült megsimogatnunk, az utóbbiak viszont megfutamították a gyámoltalan firkászt.)
Az etnobotanikus kertben többek között a népi gyógyászatban használt gyógynövények fejlődnek.

Rendezvények

Egy átlag szombathelyi – hacsak nem óvódás vagy iskolás – elég ritkán vetődik a helyre, akkor is leginkább a rendezvényekre érkezik, amikor nagyon más – nyüzsgő - hangulata van a múzeumfalunak.

Két nagy eseményt érdemes megemlíteni. A kisebbik az április végi Szent György napi vásár, a nagyobbik, a kevésbé autentikus, inkább búcsú jellegű Szent Márton napi vásár, amelyet november közepén tartanak. A főként kézművesipari termékek mellett ekkor bőven van lehetőség a környékbeli borok és egyéb ételkülönlegességek (langalló, dödölle) kóstolójára is.

Rendezvényekkor viszont arra is számítsunk, hogy a zaj és a tömeg miatt elsikkad a skanzen filozofikus nyugalma.

Tekintse meg a Múzeumfalu képgalériáját!" target="_blank

Hasznos információk:

Vasi Múzeumfalu

9700 – Szombathely, Árpád utca 30.
Telefon: (94)311-004

Nyitva tartás: IV.1-XI.10.: kedd-vasárnap 9-17, hétfő: szünnap

látnivalók