Egyetemi konfliktus: Az egyéni érdekek fontosabbak voltak?

„Egyáltalán miről szól ez az egész? Mi az előnye vagy hátránya, ha a szombathelyi főiskola a sopronival van együtt vagy külön? Talán ezt kifejthetnék” – írta hozzászólásában egyik olvasónk legutóbbi, szerdán megjelent cikkünkre reagálva, amelyben a Nyugat-magyarországi Egyetem (NYME) és a Savaria Egyetemi Központ (SEK) közötti konfliktus legújabb fejleményeiről írtunk.

Ezért megkerestük Nemény András városi képviselőt, aki az egyesülési tárgyalások idején a Berzsenyi Dániel Főiskola stratégiai bizottsági elnöke volt, hogy mondja el, milyen érvek szóltak az NYME mellett és a többi intézmény ellen, illetve fejtse ki véleményét a kialakult helyzetről. És arra is kíváncsiak voltunk, milyen most a hangulat az egyetemi központban.

A szocialista politikus az egyesülési tárgyalások előtti állapotokról szólva azt mondta, akkor „vészhelyzet volt”, az intézmény annyi veszteséget termelt, ami már a napi működést veszélyeztette.

„A főiskola vezetése az előremenekülést választotta, ezért döntött az egyesülés mellett” – magyarázta lapunknak Nemény.

A képviselő úgy véli, a tárgyalások sikeresek voltak, jó alku született, hiszen erős jogosítványokkal rendelkező Savaria Egyetemi Központ jött létre, és az időközben szintén soproni fennhatóság alá került Bolyai iskolát sem veszítette el Szombathely. A SEK önálló maradhatott, külön költségvetési alszámlája volt, a döntéseket pedig itt hozták meg (a szombathelyiek kinevezési jogokkal, vétójogokkal rendelkeztek).

Az egyesüléssel persze nem teremtődtek meg egy csapásra az egyetemmé válás feltételei, de ehhez „ideális feltételrendszer” jött létre.

A Berzsenyi Dániel Főiskola egykori hallgatóinak felállított Alma Mater-szobor. Lehet, hogy csak ennyi marad a szombathelyi felsőoktatásból?

Arra a kérdésünkre, hogy végül a két versenyben maradt „kérőből” miért Sopron, és miért nem a veszprémi Pannon Egyetem lett a befutó, Nemény András azt felelte, hogy Faragó Sándor rektor „mindent megígért”, míg a veszprémi rektor kerek-perec közölte, milyen átalakításokra van szükség a működőképesség fenntartásához.

Veszprém esetében az is probléma volt, hogy az egyesüléssel párhuzamosságok alakultak volna ki a bölcsészképzésben, hiszen a Pannon Egyetem is számos bölcsészettudományi szakkal rendelkezett.

Az ígéreteket tehát „a szombathelyiek elhitték”, de mindez nem lett volna elég, ha 2007-ben Gadányi Károlynak és Faragó Sándornak (utóbbi egyébként évtizedekkel korábban az előbbi tanítványa volt) nem kell azzal szembesülnie, hogy második vezető ciklusuk a végéhez közeledik, így hamarosan át kell adniuk a stafétát valaki másnak. Az egyesüléssel viszont új intézmény jött létre, így elölről indult a számláló, mindketten maradhattak vezető pozícióban, igaz, Gadányi már csak rektorhelyettesként, mivel két rektora nem lehet egy egyetemnek. Viszont emellett – nyugdíjazásáig – ő lett a SEK elnöke.

„Mindenki nagyon akarta az egyetemmé válást, de nem valósult volna meg, és nem így jött volna létre, ha nem játszanak jelentős szerepet az egyéni érdekek” – összegzett Nemény András.

Az egyéni érdekek aztán a későbbiekben is fontosabbnak bizonyultak a közösségi szempontoknál, legalábbis Nemény feltételezése szerint.

Ugyan 2010 után, miután a jobboldal került hatalomra Szombathelyen, már nem látott bele az egyetem mindennapi működésébe, de azt tudja, hogy az erős jogosítványokról mondott le a SEK vezetése, Sopronhoz került a Bolyai vagy éppen a gazdasági hivatal, szakok, juttatások (például a cafeteria) szűntek meg, jelentős elbocsátások történtek, miközben egyes pozíciók, szakok érinthetetlenek voltak. Közben persze a hallgatói létszám is nagy mértékben csökkent, a költségvetési támogatás megfeleződött, de meglátása szerint mindezek nem sodorták volna a jelenlegi helyzetbe a SEK-et.

Arra a kérdésünkre, hogy amennyiben mindezzel tisztában volt, miért nem tett valamit a folyamat megállítása érdekében, Nemény András azt válaszolta, hogy 2010-ben, amikor már látszott, hogy a baloldal elveszíti az önkormányzati választást, ő maga kezdeményezte, hogy Hende Csaba tárgyaljon Gadányi Károllyal az intézmény jövőjéről. Ez a tárgyalás létre is jött.

„Akkor is úgy gondoltam, most is úgy gondolom, hogy összefogásra van szükség az egyetem érdekében. De mindenki a maga területén tudja tenni a dolgát. 2010 után többször felszólaltam a parlamentben, ám a kormány csak a legszükségesebb összegeket bocsátotta a SEK rendelkezésére. A helyi politika pedig szintén magára hagyta az egyetemi központot” – fejtegette Nemény András.

A politikus a jelenlegi helyzetről úgy vélekedett, van létjogosultsága az önálló szombathelyi egyetemnek. Ha Sopron nem vonja el a SEK forrásait, akkor fenntartható az intézmény. Máskülönben veszélybe kerülhet akár a mérnökképzés jövője is, eltűnhet, „ahogy az eddig erre szánt forrás egy része is eltűnt” – vélekedett Nemény.

Ez viszont már a nagypolitika terepe, miniszterelnöki döntés kérdése – mondta a képviselő. – Igaz, a SEK nem rendelkezik annyi minősített oktatóval, mint amennyire az önállóság esetén szükség lenne, hogy fenn tudja tartani bizonyos szakjait, ezért ha sor kerül a kiválásra, a kormánynak be kell majd ruháznia a humán-erőforrásba.

Kérdés, hogy minderre lehetőség lesz-e, mert ilyesmi eddig nem történt az országban, ezért a SEK példája precedenst teremthet.

Azt sem tudni, hogy Faragó Sándor mennyire lehet hatással a folyamatokra, mert „nem tartozik a legkedveltebb rektorok közé, összeférhetetlen ember, Sopronban sem kedvelik” – hangoztatta Nemény András.

Jó, hogy 2007-ben nem hagytuk elsorvadni a szombathelyi felsőoktatást, de időközben gellert kapott a folyamat. Ezt a csorbát kell most valahogy kiköszörülni – mondta a politikus.

Pillanatnyilag ott tartunk, hogy Faragó Sándor rektornak szerdán sikerült elfogadtatnia az új Szervezeti és Működési Szabályzatot (szmsz), aminek természetesen sokan nem örülnek, hiszen az összoktatói és összdolgozói értekezleten megjelentek 105:7 arányban úgy nyilvánítottak véleményt, hogy a SEK vezetése az önállósodást képviselje a szenátusban.

Az, hogy két szenátusi tag a dolgozók véleménye ellen szavazott, így a SEK delegáltjai nem védték közösen a szombathelyi érdeket, nem szép dolog – minősítette a történteket egyik forrásunk.

De soproni fennhatóság elé kerül a SEK könyvtára is. Annak a soproni egyetemi könyvtárnak lesz a része, amely méretét tekintve mindössze az ötöde a szombathelyinek.

A SEK munkatársai attól félnek, hogy az NYME „vihet” mást is. Példaként a sportcsarnokot említették, hiszen az még Szombathelyhez tartozik.

Forrásaink hosszasan sorolják a problémákat. Kezdve azzal, hogy Sopron az elmúlt tíz félévből mindössze három félévben fizette ki a túlórákat, azon keresztül, hogy a rektor év elején megemelte az oktatók óraszámait, de nem rendelt mellé többletbért, egészen addig, hogy a pályázati pénzek ötven százalékából béreket fizetnek, tizenöt százalékát pedig elviszi a kancellári hivatal, holott egy-egy projektben végzett munka pluszmunka, amiért többletjuttatás járna.

Az új szmsz következtében a két szombathelyi kart összefogó SEK megszűnik. Ebből következően megszűnik például az érdekvédelmi szervezet, a Közalkalmazotti Tanács. „A politikán kívül nem lesz semmi, ami megvédene minket” – hallottuk több forrásból is. – Sopron annyira megsanyargatott minket a különféle szabályzatokkal, hogy ebből a helyzetből önerőből nem tudunk kilépni – mondta valaki más.