Meghalt Psota Irén.
Életének 87. évében csütörtökön elhunyt Psota Irén, a nemzet színésze, a Madách Színház kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas színművésze - közölte a színház az MTI-vel.
Fotó: Blikk
Mint írták, a művésznő hosszan tartó betegség után, szívelégtelenség következtében, álmában hunyt el.
Psota Irénnel a magyar színháztörténet és a színház legendás színésznője távozott. Klasszikus és kortárs drámák, vígjátékok és musicalek főszerepeinek tucatjait játszotta el, minden műfajban és minden szerepében kiemelkedőt alkotott, a színpadon és a magánéletben is rendkívüli hatással volt a kollégáira és a közönségre - hangsúlyozzák a méltatásban.
Psota Irént a Madách Színház saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.
Az alábbi videó a színésznő születésnapján készült 2015-ben.
Pályatársak emlékeznek
Törőcsik Mari
Psota Irén halálával elvesztettük az ország egyik legnagyobb színészét, "elment vele az életem egy része" - mondta Törőcsik Mari, a nemzet színésze a csütörtökön elhunyt művészről az M1 aktuális csatorna műsorában.
Törőcsik Mari felidézte, hogy mielőtt megismerte Psota Irént, azelőtt látta már színpadon: már maga is színésznő volt, amikor a Városi Színházban egy elegáns extrád műsorban látta. "Egyszer csak befutott a színpadra Psota Irén egy csodálatos, hófehér organza ruhában, amelynek térdig érő bő szoknyája volt, elkezdett énekelni valami hihetetlenül vidám dolgot, és én egyszer csak elkezdtem sírni. Attól a tehetségtől, ami áradt felém" - emlékezett Törőcsik Mari.
Fotó: Szombathely.hu
Arra a kérdésre, hogy sokszor játszottak-e együtt, azt mondta: annyira be voltak zárva a saját színházukba, hogy nagyon ritkán találkoztak a színpadon. "De nagyon gyakran beszéltünk telefonon és össze is jártunk, nagyon-nagyon szerettük egymást" - hangsúlyozta, hozzátéve: bár tudta, hogy Psota Irén beteg, mégis váratlanul érte a halála, úgy szakadt rá az elvesztése.
Psota Irén, a nemzet színésze, a Madách Színház kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művésze életének 87. évében hunyt el hosszan tartó betegség után.
Szerednyei Béla
Psota Irén végletes színésznő volt, szenvedélyes, egész munkássága ennek a szenvedélynek a mentén haladt - mondta el az MTI-nek Szerednyey Béla színész a csütörtökön elhunyt színésznőről.
"Langyos sose, vagy hideg, vagy forró volt" - méltatta a színésznő pályafutását Szerednyey Béla.
Felidézve első közös munkájukat a színész elmondta: Psota Irén igazi "madáchos színész" volt, de tett egy vargabetűt a Nemzeti Színházban, ahonnan a nagy visszatérése 1988-ban a Doctor Herz című musical volt. Szerednyey egy alkoholista segédszínészt alakított, akit Psota Irén szerepe szerint felkarolt és segített.
"Az életben pontosan ugyanilyen segítőkész volt, rettenetesen sokat köszönhettem akkor neki" - hangoztatta a színész, hozzátéve, hogy kollégáihoz mindig alázattal fordult, a régi színésziskola a zsigereiben volt.
Fotó: Stop.hu
Felidézte, hogy különleges, anya-fiú kapcsolat fűzte a színésznőhöz, aki Psótanyának nevezte magát, míg Szerednyeyt tréfásan Fiómiónak becézte.
Emlékeztetett arra, hogy az általa koreografált az Apácák című musicalben a főszerepet játszotta a színésznő. Az utolsó színpadi munkája a Psota, Psota, Psota! című önálló est volt a Madách Színházban, a produkció színpadra állításában Szerednyey Béla is közreműködött koreográfusként.
"Mikor abbahagyta, próbáltam visszacsábítani, hiszen nem volt olyan előadás, hogy ne tapsolt volna állva a közönség" - hangsúlyozta Szerednyey Béla, hozzátéve, hogy Psota Irén búcsút vett a színpadtól, mert királynőként akart megmaradni a közönség emlékezetében, megőrizve méltóságát.
Felidézte, hogy azon kevesek közé tartozott, akik rendszeresen meglátogatták a színésznőt az otthonában, nyár óta azonban már csak telefonon tartották a kapcsolatot. Mindenki tiszteletben tartotta, hogy visszavonultan akar élni - hangsúlyozta.
Szerednyey Béla kitért arra is, hogy Psota Irén élvezte az életet: szeretett enni és utazni. "Felhőtlenül jól éreztem magam vele, de ugyanakkor nagyon kemény is tudott lenni, nem bírta elviselni a tehetségtelenséget, amelyet tűzzel-vassal üldözött" - emlékezett a színész.
Psota Irén, a nemzet színésze, a Madách Színház kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas színművésze életének 87. évében halt meg. A művésznő hosszan tartó betegség után, szívelégtelenség következtében, álmában hunyt el.
Szirtes Tamás
Psota Irén korszakos színésznő volt, zseniális, legendás, nagyszerű színész. Ő volt az az ember, aki semmi más nem lehetett volna az életben, csakis színész - mondta Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgatója a csütörtökön elhunyt művészt méltatva.
A nemzet színésze, a Madách Színház kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művésze életének 87. évében hunyt el hosszan tartó betegség után.
Szirtes Tamás rendező az MTI-nek hangsúlyozta: Psota Irén művészetén keresztül értette meg, mi az, hogy színészet. A vele való közös munka során világosodtak meg számára ennek a varázslatos, ugyanakkor rendkívül kegyetlen pályának a végletei, szélsőségei, az, hogy ezt a pályát csak úgy lehet igazán méltón művelni, hogy az ember teljesen odaadja a személyiségét, az életét, az egyéniségét az imádott foglalkozásnak. "Azt a fényt és árnyékot, amit a színészet jelent, rajta keresztül értettem meg" - fogalmazott a rendező.
Fotó: Madách Színház
"Psota Irén nagybetűs színésznő volt. Csodálatos találkozás ez tehetség és foglalkozás között, fényes, dicsőséges pálya. Méltán imádták, ő a magyar színészet egyik meghaladhatatlan csúcsa" - mondta.
Szirtes Tamás kiemelte, hogy 1960-ban az újkori Madách Színház története a jelenlegi körúti épületben Brecht Kaukázusi krétakörével indult: Psota Irén csodálatos Gruse-alakításával Ádám Ottó rendezésében. A színésznő pályája során nagyon nagy szerepeket játszott el itt, köztük a Hamlet Gertrudját, a Yerma címszerepét, a Koldusopera Pollyját, a Vőlegényben Kornélt, a fiatal lányt, aztán sok évvel később az Anyát, A vörös malom Rex Infernusát, főördögét - sorolta, hozzátéve, hogy fantasztikus darabok és alakítások fűződtek Psota Irén nevéhez.
"A legnagyobbakkal játszott együtt és köztük ő volt talán a legnagyobb" - emlékezett Psota Irénre az igazgató.