Tegnap, ma, holnap?
Alig több mint egy hónappal ezelőtt hatalmas vihart kavart az a propagandavideó, amelyen az árvaházak lakóiból ellopott gyermekeket képezi ki katonának az Iszlám Állam. Az ISIS-ről régóta tudott dolog, hogy a propagandavideókon túlmenően éles harcokban is bevet gyermekkatonákat. Se szeri se száma azoknak a beszámolóknak, amelyek fiatalkorúak kegyetlenkedéseiről számolnak be az Iszlám Állam által még ellenőrzött területeken.
A gyermekkatonák alkalmazásával persze nem kizárólag az ISIS él. A gyermekkatonákról készült fényképek eddig mindenekelőtt Fekete-Afrikában, Dél-Amerikában és a Közel-Keleten készültek, jóllehet a nemzetközi szervezetek csaknem két tucat olyan országot tartottak nyilván már a 2000-es évek elején is, ahol bevetettek fiatalkorúakat fegyveres harcokban. Végtelenül sokkoló, ám annál közismertebb tény, hogy napjainkban a világ fegyveres konfliktusaiban harcoló gyermekkorúak száma több százezerre tehető.
Egy megrázó könyv és utóélete...
Gyermekkatonák, emberi természet és psziché
Az Afrikától a közel-keleti térségig harcoló gyermekkatonákról készült fényképfelvételek ma is naponta megjelennek a világsajtóban. Tizenéves létükre tekintetük többnyire elszánt, és vékonyka karjukban súlyos fegyvert szorongatnak. A közelmúltban több specializált pszichológiai kutatás készült azoknak a gyermekkori sajátosságoknak a feltérképezéséhez, amelyek szerepet játszhatnak abban, hogy egy alig 10 éves gyermek mentálisan képes legyen emberi élet kioltására. A kutatások megindítását nagyban ösztönözte az első ízben csaknem tíz esztendeje napvilágot látott könyv, amelynek szerzője Ishmael Beah maga is gyermekkatona volt Sierra Leonéban. A legtöbb hazai antikváriumban, könyvesboltban és online könyvkereskedésben ezer számra elfogyott könyv címe – Gyermekkatona voltam Afrikában, amíg ti játszottatok – már önmagában is megrázó. Az afrikai polgárháborúkat bizony pszichikailag, mentálisan instabil – gyakran kábítószerfüggő – és bizony AK-47-esekkel felszerelkezett gyerekek is vívják. 1998-tól már az Amerikai Egyesült Államokban élő Ishmael Beah egy volt közülük. Alig 13 évesen sorozta be a kormányhadsereg és az igen szelíd gyermeki lélekkel megáldott későbbi szerző nem sokkal később ölni is képes lett. Saját későbbi erőfeszítéseinek és az UNICEF-nek köszönhetően kikerült a harcokból, szembenézett önmagával és újra emberként él.
Nem minden gyermekkatona borzasztó kálváriája végződik ellenben olyan szerencsésen, mint Ishmael Beah-é, aki jelenleg New Yorkban él és elismert tagja a Human Rights Watch Gyermekjogi Részleg Tanácsadói Bizottságának. A világban harcoló gyermekkatonák a tényfeltáró elemzések szerint tíz éves koruk alatt első ízben nem fegyveres szolgálatot látnak el. Többnyire a táborokban takarítanak, ám fogva tartóiktól már ebben az időszakban is – ugyan fegyverhasználat nélkül – olyan kiképzést kapnak, ami a később fegyverhasználó katona módjára működő személyiség felé mutat. A pszichológusok szerint a gyermekek számára már ebben a kezdeti periódusban is természetes dolog a parancsokat osztó vezető és segítőinek jelenléte, illetve az utasítások végrehajtásának természetessége.
A bármire képes – szinte megszállott – gyermekkatonává válás kálváriáját megjárt szerzőnél talán senki sem képes szemléletesebb és megrázóbban érzékeltetni azt az utat, amelyet a világ több pontján napjainkban is harcoló gyermekkatonák tesznek meg. A különleges és megigéző történelmi regény egy olyan irodalmi alkotásként írta be nevét a könyvek szerteágazó világába, amely a világ húsz nyelvén több millió olvasó figyelmét irányította a gyermekkatonák tragikus sorsa felé.