A szakirodalom nyolc pszichológiai éhségtípust különböztet meg.
Egyre többet hallani manapság olyan evési zavarokról, amelyek hátterében lelki okok húzódnak meg. Azonban a falási rohamok és a rossz étkezési szokások leküzdhetők megfelelő terápia alkalmazásával, amely a testre és a lélekre egyaránt pozitív hatást gyakorol.
Az evési zavarokban szenvedők általában a negatív érzelmeket – unalom, szomorúság, szorongás, magány vagy düh – étellel helyettesítik vagy az örömérzetet pótolják..
A szakirodalom nyolc pszichológiai éhségtípust különböztet meg, ezek az alábbiak: ingeréhség, kapcsolatéhség, elismeréséhség, szexuális éhség, strukturálási éhség (abban az esetben jelentkezik, hogyha valaki nem tudja megfelelően beosztani az idejét), cselekvési éhség, produktivitási éhség (alkotóvágy csökkenése esetén jelentkezik) és a szeretetéhség.
Váratlan élethelyzetek és készséghiányok is vezethetnek evési zavarokhoz. Ilyen például, ha valaki nem meri közölni a saját igényeit mások felé, nem tud nemet mondani vagy nem tudja kifejezni a negatív érzelmeit. De az sem ritka, hogy egy traumatikus élmény (gyász, megoldatlan krízishelyzet) áll annak hátterében, hogy valaki hiába fogy le egyik-másik diétás módszerrel, mindig visszahízik.
Sokszor ezek olyan múltbeli élményekkal hozható összefüggésbe, amelyeket az evési zavarral küzdő egy adott szituációban nem tudott feldolgozni. A páciensnek azt is érdemes végiggondolnia, hogy a családjában gyermekkorában miként álltak a közös étkezésekhez, az ételekhez. De mindezeken túl a mindennapos stressz, az egyedüllét vagy a túlhajszoltság is okozhat gondokat.
Tipikus jelenség, hogy egyesek a különböző kekszek, chipsek és egyéb ropogós rágcsálnivalók fogyasztásával az őket érő stresszt igyekeznek levezetni. A rágással képletesen „megemésztik” azokat a gondokat, amelyek nyomasztóan hatnak rájuk.
Míg a rosszul működő kapcsolatokban, ahol hiányzik a törődés, a megértés és az intimitás, ott sok esetben megfigyelhető, hogy kifejezetten egy étel iránt alakul ki addiktivitás (függőség). Általában a hiányzó érzelmeket édes ízekkel pótolják ezek az emberek, főként a nők. De ha sikerül ezt a problémát azonosítani, akkor kellő odafigyeléssel leküzdhetővé válik az édesség iránti vágy.
Segíthet, pédául az étkezési napló vezetése, melybe, nemcsak az kerül be mit és mennyit evett valamint feljegyzi, hogy evés előtt, közben és utána milyen érzései és gondolatai voltak, illetve kikkel és milyen környezetben fogyasztotta el az ételt. A napló rendszeres vezetésével egy szakember tiszta képet kaphat arról, hogy a hétköznapok során milyen érzések, körülmények hatására nyúl harapnivaló után a páciens.
A terápia során egyénfüggő, hogy ki milyen hamar tud változtatni az addigi életmódján.
Sokan azt remélik, hogy egy-két alkalom után javul az állapotuk, de ha ők maguk nem tesznek erőfeszítést a mindennapok során arra, hogy javuljon a helyzetük, akkor a várt eredmények is elmaradnak.
A fő cél az, hogy a problémával küzdő személy részt vegyen különböző programokon és aktívabb társasági életet éljen, a mindennapjaiból addig hiányzó ingereket és szokásokat ne evéssel pótolja.