Szeptember 29-én vasárnap, Szent Mihály napjával kezdődött a lakodalmazások őszi időszaka.
Szent Mihály napjával kezdődött a lakodalmazások őszi időszaka, mely egészen november 25-ig, Katalin napjáig tartott.
A néphagyomány szerint Szent György napkor, azaz április 24-én a legelőre hajtott állatok ilyenkor tértek haza.
Ez a nap a pásztorok elszámoltatásának, szegődtetésének időpontja is volt.
A Hortobágy vidékén Mihály nap volt számukra a legnagyobb ünnep, amikor mulatságokat, bálokat is rendeztek. Emlékezetesek voltak országszerte a szentmihályi vásárok, a pásztorok ilyenkor egészítették ki a felszerelésüket. De nem csak a vásározást, a szórakozást, az ismerkedést, hírszerzést is jelentette az embereknek.
Szent Mihály-napra vonatkozóan számos, időjárással kapcsolatos szólás, közmondás ismeretes, mint például:
Szent Mihály napjára már megforr a déli szőlőhegyek - az évi átlagnál korábban szüretelt - szőlőinek bora.
Ezért hívták a délmagyarországi területeken Borszűrő Szent Mihály napjának az egyébként a gazdasági év szempontjából mindenhol az országban oly jelentős napot.
Ekkortól lehetett szűrni a bort, ekkortól kezdődhettek a lakodalmak.
Sok helyen - elsősorban az Alföldön és Eger környékén - Szent Mihály napján kezdődik a szüret.
Ennek mindent alárendeltek Eger városában: szünetelt a bíráskodás, a diákok szabadságot kaptak (igaz, szüreti munkájukat mindig elvárták).
E naphoz is kapcsolódik női munkatilalom: aki ilyenkor mos, kisebesedik a keze.