„Ha végre itt a nyár és meleg az idő.”
Tombol a nyár. Már közhelynek számít, ha erről beszélünk. Igazából nincs hűs szoba, az árnyékban is percek alatt felforr a levegő. A magyar tenger vize közel a 30 fokhoz. Csendes a nádas, a tó vize szinte mozdulatlan.
Az enyhe szellő is megpihen az ebédszünetben. Fürdőzők jókedvű kacaja töri meg a csendet.
A parton árnyékban valakik nosztalgiáznak, felcsendül egy ismerős dallam: A pancsoló kislány. Nagypapa és nagymama unokákkal.
Ami igazán szép, hogy a csemeték áhítattal hallgatják a múlt században született, Kovács Eszti előadásában közismertté vált dalt. Megnyugtató az ilyen pillanat, mert megismerni az elődök világát igazán csak a közös együttlétek alkalmával lehet.
A nyár is elmúlik, de a szép emlékek beégnek lelkünk titkos zugába és melengetően hatnak a nehezebb napokon.
Szerző és fotó: György István Péter
Galéria
