Mindig, mikor úgy gondoljuk, már minden említésre méltó nevezetességét megnéztük már a szomszédos Burgenlandnak, a kezünkbe akad egy kiadvány.
Mindig, mikor úgy gondoljuk, már minden említésre méltó nevezetességét megnéztük már a szomszédos Burgenlandnak, a kezünkbe akad egy kiadvány, vagy rákattintunk valamire, ami arra ösztökél, hogy ismét kocsiba üljünk, és irány át sógorékhoz. Ezúttal a Szombathelytől északra, kicsit több, mint 40 kilométernyi távolságban fekvő Doborján, majd Lánzsér volt az úticél.
Doborján (Raiding)
Liszt Ferenc szülőfaluja büszke a híres komponistára, és ezt meglehetősen látványosan teszi. A főutcán áll egy óriási Bösendorfer zongora, valamint találunk egy pavilont is, előtte paddal és egy nagy piros gombbal, amelyet megnyomva Liszt muzsikája csendül fel a kis építményből. Pár lépésre innen a patakparton jópár hölgy óriásportréja jelzi, hogy Franz bizony nagy franc volt. (A maga idejében sztárnak számított, az idei Liszt-év reklámjain ezért szerepel napszemüvegben, a szervezők ezzel és a "Born to be a superstar" szlogennel próbálják őt és zenéjét közelebb hozni a fiatalokhoz.)
A falu központjában található a Liszt Ferenc tér, itt 1967 óta áll itt a zeneszerző fehér márványból készült mellszobra, amelyet Ricardo Bremer készített.
Liszt Ferenc szülőházában múzeumot alakítottak ki. A zeneszerző 1811. október 22-én született, élete első tíz évét töltötte Doborjánban. A múzeumban sok olyan emléket láthatunk, amelyek itteni gyerekkorát idézik, keresve a választ arra, miből lesz a cserebogár – vagyis a csodagyerek.
Liszt szülőháza kőből épült, zsindelytetővel fedett, hat szobás, részét képezte egy konyha, egy éléskamra és egy présház is. Annak idején ez volt a legjelentősebb épület Doborjánban, pedig már akkor is több mint 600 lakosa volt a falunak. Az építtető nem a Liszt család, az ő ideérkezésüknél jóval korábbra datálható a létesítés. A kapu felett guniafalvi nemesi címer és az 1587-es évszám látható. Az udvarban további épületek voltak találhatóak, gazdasági épületek, elsősorban istállók és karámok a lovak, marhák és a körülbelül 400 birka számára.
A lakóházat a 17. század közepén Illésy János építtette át, majd az ő örökösei adták el a 19. század első évtizedében II. Esterházy Miklós hercegnek. Ő állíttatta a kőből készült Madonnát a kapuívre – ez volt a tipikus jele tulajdonainak. Liszt szülőházát dr. Esterházy Pál adományozta 1971-ben a községnek. Ezután alakították ki benne a múzemot.
A szomszédos, hatszáz férőhelyes koncertterem 2006-ban nyitotta meg kapuit. 2011-ben Liszt Ferenc születésének 200. évfordulója alkalmából Doborjánban is számos rendezvényre kerül sor, ezekről a lisztzentrum.at oldalon tájékozódhatunk.
A Liszt Múzeum nyitva tartása: virágvasárnaptól október végéig naponta 9-12-ig és 13-17 óráig. Felnőtt belépő: 3,5 euró, diák és nyugdíjas: 2 euró.
Lánzsér (Landsee)
Közép-Európa egyik legnagyobb várroma Doborjántól 19 kilométerre nyugatra, Landsee település mellett, a hegytetőn található.
Hogy mikor vált a terület legelőször lakottá, azt még nem sikerült megállapítani. Annyi biztos, hogy neve legelőször egy 1158-as keltezésű okiratban tűnik fel, Landesehre formában, amelyből a magyar név is hamarosan megjelenik mint Landzser. 1222-ben már magyar kézen van a vár.
Egy 1425. évi okirat tételesen felsorolja, mely települések tartoznak a Garai-birtokhoz: Lánzséren kívül Derecske, Alsó- és Felsőpulya, Doborján, Sopronújlak, Sopronszentmárton, Lók, Sopronnyék, Haracsony, Récény, és még néhány, ma már nem létező falu. Az ezt követő időszakban számtalan alkalommal cserél gazdát a vár, a hírhedt Franz Magusch idejében rablólovagvárrá lényegül át, hogy aztán a 17. század elejére ez is az Esterházyak tulajdonába kerüljön.
1666-tól kezdődően Esterházy Pál jelentősen kibővíttette a várat. A 18. században két katasztrófa is sújtotta Lánzsért: 1707-ben berobbant a lőporraktár, amely 300 áldozatot követelt, 1772-ben pedig tűzvészt szenvedtek el. (Más források szerint 1707-ben is tűzvész volt, 1772-ben nem, de 18 évvel később igen...) A század végére katonai jelentőségét elveszítette Lánzsér, a gazdasági szerepe is nagyon meggyengült, így nem állt a hercegi család érdekében az újjáépítés. 1802-ben már mint romos épületet említik. A további pusztuláshoz az is hozzájárult, hogy köveit a környékbeli lakosság az építőanyag kimeríthetetlen forrásának tekintette...
A nagy területen, több szinten (ahogy az egyes várfalak és a hozzájuk tartozó vizesárkok kör-körösen megépültek az idők során) elhelyezkedő romok között hatalmas fák nőttek, romantikus festményeken látni hasonlókat. Az egyes épületrészeken három nyelvű (német, magyar, angol) tájékoztató táblákat helyeztek el, az ezeken álló információkat némi fantáziával vegyítve nem is olyan nehéz elképzelni, milyen lehetett mindez teljes pompájában. Igaz, így, mai formájában is szép. Érdemes felmenni a vártoronyba, ahonnan gyönyörű panoráma nyílik a környékre. Ha jó az idő, ellátni a Fertő-tóig.
A lánzséri romok húsvéttól október 31-ig látogathatók, naponta 9-18 óráig. A felnőtt belépő 2,5, a diák 1,5 euróba kerül. Lehetőség van a várrom rendezvényhelyszínként történő kibérlésére is.