A gödöllői kastély: királyi elegancia és a Horthy-bunker

 

 

A kastély építtetője, gróf Grassalkovich Antal Mária Terézia bizalmasa volt. Az építkezés a 18.. század közepén kezdődött, végleges alakját az évszázad végére nyerte el. Miután a grófi család férfiágon kihalt, néhány tulajdonosváltást követően 1867-ben a koronajavak állományába került a birtok, amelyet a mindenkori magyar uralkodó pihenőrezidenciájának nevezték ki. Sissi, azaz Erzsébet királyné különösen jól érezte magát Gödöllőn. 

 

 

1958-tól szociális otthon működött a kastélyban, a déli részét a szovjetek használták egészen 1991-ig. A gödöllői királyi kastély 1996 óta látogatható, és az elmúlt egy év során ismét óriási felújítási munkálatok zajlottak. A műszaki átadás már megtörtént, és egy sajtóbejárás keretében már a megújult részeket is megnézhettük. A nagyközönség számára a tervek szerint szeptembertől lesz látogatható (bár elhangzott a kevésbé határozott "néhány hónapon belül" megfogalmazás is).

 

 

 

Legelőször a bunkermúzeum nyílhat meg a látogatók előtt, és nem üresen, a Hadtörténeti Múzeum gondoskodik a kiállításról. A bunkert 1944 őszén építették Horthy Miklós számára (aki király híján saját maga használta a kastélyt), az építést a budai várkapitányság intézte.

 

A főbejárattól balra, a cukrászda mellett elhaladva érünk el a lejárathoz. Számos lépcsőn haladunk lefelé a szűk térbe. A bunker nem nagy: folyosóból és két helyiségből áll, az egyikhez reterát is tartozik. Az építész, Csonka Pál berendezést is tervezett, de az már nem készült el, Horthy Miklóst előbb elhurcolták, minthogy az óvóhely építési munkálatai befejeződtek volna.

 

 

A falakon néhány geometrikus minta látható, ezeket nem tudni, hogy mi célból készítették, lehet, hogy egyszerűen csak dekoráció, de akad, aki különféle jelentésekkel ruházza fel a rajzolatokat. A bunkernek két lejárata volt, a mostanin kívül az Erzsébet-előkertből is (ez alatt van az építmény), de azt a 90-es években elbontották, lent látható is, hogy le van falazva. Az óvóhely betontakarással épült, és azon felül volt még egy domb is, ezt szintén elbontották, amikor az Erzsébet-kori viszonyokat helyreállították. Kockakövekból, betonból felhalmozott, embernagyságú halom állt a két méter vastag betonfödém felett. A biztonságról 15 centi vastag vasajtó is gondoskodott.

 

A kastély egyik szárnya a Rudolf-szárny nevet viseli (a bejárattól jobbra), itt látható az állandó kiállítás. Ez az a rész, ami múzeumi belépővel jelenleg látogatható: a főúri és királyi időket hűen tükröző miliőben bemutatják egyebek mellett Erzsébet királyné öltözőszobáját és szalonját, megtekinthető a díszterem, Ferenc József szalonja, gardróbja és dolgozószobája, az oratórium, a kastélytemplom.

 

A kastély másik szárnya, a Gizella-szárny eredetileg istállónak épült, de már Grassalkovich átalakíttatta a nevelt gyermekei számára. Istállónak amúgy sem volt jó, mert a legyek átjártak a kastély többi részébe. Erről Grassalkovich levelezése is tanúskodik, a gróf azt tanácsolta kastélyépítő rokonainak, hogy igyekezzenek távolabb építeni az istállót a lakosztályoktól.

 

Ez a szárny két szintre van osztva, a mellette lévő háromra, így az eltérő belmagasság miatt a kettő csatlakozásánál speciális liftet építettek be az egyik szoba helyére, ennek 1 méter 20 centinként van megállója. Itt a lift mellett akad még érdekesség: azt eddig is lehetett tudni, hogy a kastély helyén egykor egy saroktornyos várkastély állt, amelyet Héttornyúnak neveztek. Eddig azonban csak skiccekről lehetett sejteni, hol lehettek a tornyok, most itt előkerült egy ezt igazoló épületrész. 

 

 

A falfestés rekonstrukciója során ún. tanúfelületeket hagytak, ahol látható az eredeti mintázat, foltokban, egy helyiségen belül akár többféle is, különféle korszakokból. Ilyen megoldás több helyen is látható a kastélyban. Egy ajtó mögött egy korabeli klozettot találunk, a kialakított ülőke párnázott volt, alatta egyszerűen egy edényt helyeztek el, amit a fal másik oldaláról, egy erre a célra felszerelt kis vasajtó nyitásával cserélt ki a személyzet a folyosóról.

 

 

A Gizella-szárny emelete az istálló korszakában szénapadlás volt, később itt is vendéglakosztályokat alakítottak ki. Ferenc József és Erzsébet gyermekei: Rudolf és Gizella, később Mária Valéria és kíséreteik használták. A folyosón kap helyet a Habsburg képgaléria, több magyarországi múzeum anyagából és a kastély saját gyűjteményéből, Erzsébet királynőtől vissza az időben Mária Teréziáig – ez a két nőalak jelzi a kastély két fénykorát.

 

 

Mária Valéria (Ferenc József és Sissi legkisebb gyermeke, a család szeme-fénye) szalonja egy kék selyemtapétával borított, tündérmesébe illő díszlet, kiegészítve a fehér és arany színű barokk kályhával és az 1860-as évekből származó parkettával. A különleges tapétát ebbe a szobába (és még néhány szomszédosba) a rekonstrukció során külön ide tervezték. A fennmaradt leírásokban annyi szerepelt csak, hogy égszínkék. Az itteni kiállítás a királyi család gyermekeiről szól majd.

 

Az utolsó szobában múzeumpedagógiai foglalkoztató szobát rendeznek be, szalongarnitúrával, kézimunkákkal, hajdani társasjátékokkal.

 

 

A színházat a második Grassalkovich Antal (ő már herceg volt) alakíttatta ki. Előadások itt csak akkor zajlottak, ha a család épp Gödöllőn tartózkodott. A kastélyszínház száz nézőnek biztosított ülőhelyet, állandó társulata nem volt, de a zenészek (mind a huszonnégyen!) folyamatosan a herceg alkalmazásában álltak. A színház akkor szűnt meg, amikor a kiegyezés után a királyi család rendelkezésére bocsátották a kastélyt, és kevés volt a szoba, így ennek helyén is újabb lakóegységeket alakítottak ki.

 

 

A feltárás az 1980-as években volt, az újjáépítés 2002-2003-ban. Ekkor találtak egy jó tízméteres faldarabot a földben, barokk kori, hatalmas tájképet ábrázoló festéssel, most már ez is megtekinthető. A színházi folyosóról lefelé haladva, a művésztársalgó mellett találjuk, a -1. szinten.

 

A színház nézőtere alatti rész, egy hűs terem a sörpince. Ez volt a vendégfogadás helyszíne már a Grassalkovich-ok idejében is. A virágmotívumokon és egyéb díszítőfestéseken túl két helyen meghagyták a rekonstrukció során az 1944-es szovjet falfirkákat is – hiszen ezek is hozzátartoznak a hely történetéhez.

 

 

A kastélykert nagyon szépen rendezett, futkározós meg andalgós is, és természetesen ez is korhű. Az öt hektáros park gondozását a város ingyen vállalta. A parkban áll a hatszögletű királydombi pavilon, amelynek belső falait honfoglaláskori magyar vezérek és magyar királyok portréi díszítik.