Hirdetés

Erzsébet királynő/Fodor Tamás példája – Művésztársulat kiállása a WSSZ-ért

2017.04.06

teremtuccse.blogspot.hu / Szenkovits Péter

Archív. Fodor Tamás. Fotó: A Szkéné Színház honlapja/Ilovszky Béla

Fodor Tamás rendkívüli ember s művész. Hitele megkérdőjelezhetetlen. Ha ő áll ki a megtisztító, a felemelő, a kritikus hangú, az egymásnak kezet nyújtó színházért, akkor annak súlya van.

Jó volt látni hétfőn este a szombathelyi Weöres Sándor Színház Márkus Emília Termében, hogy Jordán Tamás együttesének művészei is helyet foglaltak a lelátón. Bizonyították, hogy nem csak kiváló teátristák, hanem elsőrangú, értő nézők.

Végső soron csaknem mindegy, milyen vendégelőadás „futott” ezúttal a WSSZ-ben. Történetesen Paul Foster I. Erzsébet című színművét „adta vándortársulat”. A Szkéné Színház, a Vádli Alkalmi Színházi Társulás és a FÜGE közös együttműködésében, Szikszai Rémusz rendezésében.

Archív. Bercsényi Péter, Tóth József, Király Attila, Herczeg Tamás és Bodor Johanna. Fotó: A Szkéné Színház honlapja/Ilovszky Béla

A csudákat mindegy, persze, hiszen a hatalom ármánykodásait pellengérezte ki leginkább a csapat. S nem egy-két célzás, utalás történt a mai ebadta politikusokra. Helybéliekre és országosokra. Golyóbisunkon uralkodni akarókra. Mindnyájunkat megnyomorítani szándékozókra. Olyanokra, akik – nagyon finoman szólva - rosszul lövik be magukat: nem tudják, hol a helyük. Mi a szerepük. Küldetésről már ne is beszéljünk.

S persze rólunk is ejtettek szót. A tutyi-mutyiságunkról. Miért vagyunk annyira ütődöttek, hogy hagyjuk, diktátorocskák írják a maguk kis pitiáner történelem leckéiket. Évezredek óta. Ennyire balfékek ne legyünk! Kéretik valami újdonság, spiritusz, nagy-nagy csettintés! Néhány nyomdafestéket nem tűrő kifejezés következnék most...

Archív. Tóth József, Bercsényi Péter, Fodor Tamás, Kaszás Gergő és Tamási Zoltán. Fotó: A Szkéné Színház honlapja/Ilovszky Béla

Igaz(i) színház nélkül nincs élet. Tükör nélkül belezuhanunk saját magunkba. Nem látjuk, mert nem vagyunk képesek rá – no, hiába, emberek vagyunk -, ha kicsúszik alólunk a talaj, avagy ha elszalad velünk a szekér, túlzottan komolyan vesszük magunkat, s olyannyira belebetonozódunk a sajátunknak hitt pózunkba, hogy megkérdőjelezhetetlennek tart(at)juk magunkat.

Kérem szépem, pihenjünk; sétáljunk be a szombathelyi WSSZ valamelyik előadására, és legyünk kíváncsiak e kinti világ kuszaságaira, a meg-megbolydult bensőnkre, a viszonyrendszereink hamisságaira, etc., etc., etc. Talán-talán elkezdünk, mert igenis elkezdhetnénk – megkapjuk hozzá a muníciót – töprengeni, mit is kellene másképpen tennem, máshogyan csinálnunk?!

Archív. Tóth József és Kaszás Gergő. Fotó: A Szkéné Színház honlapja/Ilovszky Béla

A hétfői vendégművészek - az egyik legkiválóbb honi teátrista, Kaszás Gergő, a szintén lenyűgöző Nagypál Gábor és a többi remeklőtárs - érték-magokat ültettek el bennünk, mindeközben kiálltak Jordán Tamás és színháza mellett.

Miértünk.

A címszereplő (I. Erzsébet) Fodor Tamás, aki korunk egyik leghitelesebb embere és színházművésze, adta mindehhez az aranyfedezetet.