Hallgatom a rádiót, vagy nézem a televízió híradóját, már kora reggel elmegy mindentől a kedvem.
Egy dologban biztosan soha nem lettem bölcsebb. Ezért mindennap felteszem magamnak a kérdést: miért kell zűrzavaros világban élnem?
Még az ünnepnapokon és a hétvégeken sincs kímélet. Egyszer megkérdezhetné már tőlünk a műsorvezető, hogy kipihentük-e magunkat, feldolgoztuk-e az előző napi hírözönt. Jobban elviselnénk, ha utána ezt mondaná: Ha igen, akkor önökre zúdítom, a világ zaját, a vezető pártok örökös marakodásának újabb változatát. Velem együtt tudják, nem szól az másról, mint a hatalom megtartásáról, megszerzéséről.
Naponta bombázzák idegsejtjeinket ilyen és hasonlatos hírekkel: Egyik politikus bedarálta a másikat. Színrelépésével jelképesen visszavette a hatalmat. Európában toronymagasan mi magyarok fizettük a legmagasabb árat. A párt óvodáscsoportja sajtótájékoztatón mindent cáfol. Ki kit és hányadszor jelentett fel korrupcióért, rágalmazásért.
Gondoljuk tovább a történetet. Ki törődik azzal, hogy ott vannak a beteg és idős, magas vérnyomásban szenvedő emberek. Felhívja-e valaki a figyelmüket, hogy mielőtt híreket néznek-hallgatnak, idejében vegyék be a napi nyugtatójukat. Megelőzésként, a komolyabb lelki sérülés elkerülése érdekében időben keressük fel pszichológusunkat. Mi van akkor, ha ő is már „hírfüggővé” vált?
Még a gyermekek, a 18 éven aluliak sem részesülnek kíméletben. A híradások kezdete előtt, fel kellene hívni a figyelmüket, hogy helyezzenek a fülükbe füldugót. Így véletlenül sem károsodna legalább az ő idegrendszerük.
Megvallom, én a jóslásban nem vagyok otthon, de a fejszámolásban igen. A kerek számok meg különösen felkeltik érdeklődésemet. Itt a legutolsó példa. Nemrég olvastam azt a hírt, hogy átadtak egy felújított irodát. Évente másfél millióan keresik fel információért. Egy év alatt háromszáz munkanapra vetítve naponta ötezer ügyfél nyolc óra alatt. Ennek sokan örülnénk. Érdekes lenne kiszámolni, hányszor nyílik a helyiség ajtaja percenként és mennyi idő jut egy ügyfélre. Az őszinte beismerés enyhítő körülménynek számít.
Végre ki kell mondani a tényt, hogy a híradások folyamatos figyelemmel kísérése lelki károsodást, gyógyszerfüggőséget okozhat. Ilyen irányú felhívás bőven beleférne a műsoridőbe. Ismerősömtől hallottam a mondás első részét: „agyilag zokni leszek, ha...”. Nem folytatom. Döntöttem, kikapcsoltam a rádiót. Letettem kezemből az újságot és magamra vettem a téli ruhámat. Irány a természet, a jó levegő.
Az sem zavart, ha a csípős téli szél, néha az arcomba hordta havat. Legalább szembesültem az igazi való világgal.
Szerző és fotók:
György István Péter
2014. január 26.