Hirdetés

Traviata az Iseumban: Simára csiszolva (képsorozattal)

2014.08.02. 02:03

Csillagok alatt éneket hallgattunk. Czika László fotóival.

Hirdetés

Hogy az Iseumi Szabadtéri Játékok nem egyszerűen kultúra, ezt onnan lehet tudni, hogy a péntek esti Traviata kezdete előtt fényképészek állnak az Iseum bejárata és a lelátók között, helyi ismert arcokra vadászva.

Kollegámmal lelkesen integetünk is nekik, de abban nem vagyunk biztosak, hogy minket vártak.

Hogy pontosan kiket is vártak, azt nem tudom, viszont akik eljöttek, azoknak - legyenek  ismertek vagy ismeretlenek -, azt hiszem, kijár egy piros pont. 

Traviata Szombathelyen

Egyrészt mert hozzájárultak a teltházhoz, másrészt mert pénzzel is segítik a helyi kultúrát, harmadrészt meg azért, mert elsősorban rajtuk, azaz a helyi közönségen múlt, hogy gyökeret tudott ereszteni ez az új nyári nagyrendezvény; amely úgy arat immár évről évre közönségsikert, hogy nem ingyenes, nem gasztrofesztivál és nem jár hozzá tűzijáték.

Az Iseumi Szabadtéri Játékok láthatóan nemcsak a közönségét, de a formáját is megtalálta egy nehezebb és egy könnyedebb darabbal.

Traviata az Iseumban: Simára csiszolva

Igaz, idén a nehezebb sem volt annyira nehéz, de erről később.

Egyelőre még csak ott tartunk, hogy az előadás előtt a Szimfónia Kávézó teraszán azt találgatjuk, hogy Puskás Tivadar mond-e beszédet. Mind a ketten arra tippelünk, hogy igen - és így mind a kettőnknek igaza lett.

Traviata Szombathelyen

A polgármester a rendezvény történetéről mesél, német tolmáccsal, kisé patetikus formában, talán így akarva ráhangolni a közönséget az előadásra.

Mérei Tamás, a Savaria Szimfonikus Zenekar igazgatója beszédében - immár hagyományosan – az Iseumi Játékok minőségre való törekvését emeli ki; ami kétségkívül respektálható cél. Mindig örülök, ha egy helyi kulturális rendezvény nem akar belesüllyedni a provincializmus csábító ingoványába.

Mérei Tamás

Az kevésbé jó hír, hogy az elmúlt napok esőzései tönkretették a szövegkívetítőt, így mindenkinek nagyon ajánlott, hogy még otthon olvassa el az amúgy nem túl bonyolult sztorit. A bejáratnál elvileg ugyan kapunk egy műsorfüzetet, de abban a történet egyrészt roppant sovány, másrészt a sötétben a helyünkön, menet közben nem látjuk.

Traviata az Iseumban: Simára csiszolva

A Traviata díszletei többek, mint egy egyszerű színpad, de jóval kevesebbek, mintha nagyköltséges operaházi darab lenne.

Traviata az Iseumban: Simára csiszolva

A díszlet lelke most is az Iseum épülete, az erre feszített textil, a világítás és alkalmanként némi fényfestés.

A jelmezek is messze vannak az extrémitástól, üzenetük – ahogy az egész Káel Csaba–darabé is -, hogy a Traviata mondanivalója időtlen.

„A kritikus kritizáljon, a rajongó rajongjon” – tartja a szólás, és mivel én magam opera terén inkább az utóbbi csoportba sorolom magam, a kritikát átengedem a műfajban járatosabbaknak.

Bevallom, fogalmam nincs, csúsztak-e az énekesek itt-ott félhangot (miért csúsztak volna?), és azt sem akarom részletesen elemezni, hogy úgymond melyik szereplő mennyire uralta vokálisan a karakterét - de ha már előhoztam, nekem Pasztircsák Polina (Violetta Valery) és Fokanov Anatolij (Georges Germont) tetszett a legjobban -, sokkal fontosabbnak tartom magát a tényt, hogy nyári estén megvan a lehetőség, hogy városunkban élő, szabadtéri opera-előadáson vehetünk részt.

Traviata az Iseumban: Simára csiszolva

Meg amúgy is: csillagok alatt jó éneket hallgatni.

Igaz, azt is be merem vallani, második felvonás közben voltak részek, melyek kevésbé kötöttek le.

Amúgy Verdi persze zseniális, úgy dőlnek belőle a dallamok, mint  Shakespeare-ből a bölcsességek.

Annyi különbséggel, hogy míg az angol drámaírózseni szeret karcos lenni, addig Verdi simára csiszolt, akkor is könnyed, amikor drámáról, tragédiáról van szó.

Valószínűleg ebben rejlik a sikere is. Hogy tőlem távolabb áll, ez csak részben tartozik ide.

Mérei Tamás

De nemcsak Verdi, de a rendezvény is simára csiszolt.

A hangminőség és a hangerősség láthatóan kinőtte gyerekkori hibáit, a hostessek, a büfé és a mosdó is megküzd a tömeggel.

A kemény műanyag üléseket a nézők egy része – lám, ők is csiszolódnak - otthonról hozott párnákkal kompenzálják.

A darab  annyiban módosult az eredetihez képest, hogy nem három, csak két felvonásos.

A pénteki - amúgy közönségsiker - előadásnak fél tizenkettőkor lett vége.

Értékelés: 8/10

Czika László fotói a csütörtök esti főpróbán és a péntek esti bemutatón készültek.

Galéria