Az elmúlt időszakban folyamatossá váltak a konfliktusok az önkormányzat és a szombathelyi sportcsarnokot működtető győri Unihall Kft. között. Kikértük az eredeti, 2005-ös szerződést.
Utoljára néhány héttel ezelőtt adtunk hírt a szombathelyi sportcsarnok körüli helyzetről. A cikk a Szokásos cirkusz az Aréna Savaria üzemeltetése körül címet viselte.
Nem véletlenül. A jobboldali városvezetés már hatalomra jutása előtt hangsúlyozta: szerinte a város rossz üzletet csinált azzal, hogy 2005-ben 10 évre kiadta a létesítmény működtetésének jogát egy győri cégnek, az Unihall Kft.-nek, és ha hatalomra kerül, vissza kívánja venni az üzemeltetést.
A visszavétel azóta is várat magára, a konfliktusok viszont itt maradtak, ami leginkább abban nyilvánul meg, hogy sportcsarnok időről-időre zárva van, illetve kaotikus állapotok uralkodnak a használata körül. (Lazáry Viktor néhány nappal ezelőtt azt nyilatkozta, hogy jelenleg egyetlen élő szerződés sincs az Unihall és a szombathelyi sportegyesületek között.)
Mi a Szovához fordultunk, és mint közérdekű adatok kikértük a 2005-ben kötött ominózus szerződést, melyre minden fél hivatkozik, de eddig – tudtunkkal – még senki nem hozta nyilvánosságra.
A szerződést a Szova néhány nappal ezelőtt el is juttatta szerkesztőségünknek.
Nos, a 10 oldalas dokumentumot 2005. július 14-én írta alá Ipkovich György polgármester, Zselló Ferencné, a győri Unihall Kft. ügyvezetője és Gerencsér Gyula, a Szova-jogelőd Házkezelési Kft. ügyvezetője írta alá.
Hogy mennyire előnyös vagy hátrányos a városra nézve, azt első olvasatra nehéz eldönteni (a baloldal általában foggal-körömmel védi a győri céget, míg a jobboldal vehemensen igyekszik megszabadulni tőle), az a számoktól függetlenül mindenesetre megkérdőjelezhető konstrukció, hogy a város 10 évre gyakorlatilag bebetonozott egy vállalkozást az újonnan épült sportcsarnokába, úgy, hogy magát közben magát szinte kizárta, illetve csak pénzért engedi be.
A szerződés lényegét mi nagyjából úgy tudjuk összefoglalni, hogy az Unihall évente 10 millió forintot fizet a városnak bérleti díjként, és mint bérlő, jogosult használni az ingatlant és az eszközöket, a bevételeket pedig önállóan hasznosíthatja.
Az önkormányzat évente öt napra kapja meg ingyen (részben ingyen, mert a közüzemi díjakat és az igénybevett szolgáltatásokért fizetni kell) a sportcsarnokot, igaz, nem sporteseményekre, hanem közszolgálati rendezvényekre. (Más kérdés, hogy ezzel mennyire élt a város.)
A szerződés lényeges pontja az úgynevezett „garantált kapacitás-lekötés” fogalma. Ennek lényege, hogy Szombathely évi 50 millió forintért (+ infláció) meghatározott összegben köteles bérbe venni a csarnokot a kiemelten kezelt sportegyesületei számára. (A konstrukció nemcsak azért érdekes, mert 10 évre biztos bevételhez juttatja a bérlőt, hanem azért mert nem számol azzal, hogy város nem biztos, hogy ily mértékben támogatni tudja vagy kívánja a sportegyesületeit, lévén nem kötelező önkormányzati feladatról van szó.)
A részleteket mindenki itt tudja átböngészni, mindenesetre három megjegyzés idekívánkozik.
- Egy magáncég – függetlenül attól, hogy győri vagy szombathelyi - nyilván igyekszik saját érdekeit nézni és minél jobb feltételeket kiharcolni magának.
- Az előző szocialista városvezetés 2007-ben hasonló szerződést kötött a ProMed Kft.-vel. A cég 10 évig kiadhatja a Savaria Fórum újságot: ezért évi 35 millió forintot fizet a város.
- Önmagában még nem biztos, hogy ami városi, az jobban működik. Erre példa az új szombathelyi városi parképítő cég, amely a Prenort és a Bokor Park Kft.-t váltotta fel, és az eredmények a messze nem igazolták a városvezetés előzetes reményeit.