Nagyjából ennyi a januári szombathelyi közgyűlés summája.
A városé a szimfonikus zenekar, megtanultunk újraéleszteni kezdő szinten, kész az ÁSZ által kért intézkedési terv, némiképp visszanyesték a helyi buszmenetrendet, és húszmilliót utalunk a megyének.
Még nagyobb vita volt a Savaria Szimfonikus Zenekar átvételéről. Pontosabban, abban nem volt nézetkülönbség, hogy a város vegye át a zenekart, inkább azon akadtak ki a képviselők, hogy milyen feltételekkel és körülmények között zajlik ez.
A megye ugyan megtartotta volna a zenekart, de nem juthat hozzá azokhoz az állami forrásokhoz, amelyből finanszírozni tudná, az idei költségvetése pedig jószerével még a képviselők és az őket kiszolgáló apparátus fizetésére sem lesz elég. Ezért kezdeményezte néhány napja, hogy mégis átadná a városnak a zenekart. Viszont kifizetteti a várossal a dolgozók bérét, mintegy húszmillió forintot, és a város állja a januárban lejáró számlákat is, ami még kétmillió forint.
Molnár Miklós arra hívta fel a figyelmet, hogy 1,4 milliárd forintot kell kivonni a költségvetésből, és amennyit hozzá kell tenni a zenekar működéséhez, azt máshonnan el kell venni, ezért azt javasolta, hogy kulturális ágazaton belül oldják meg, mert jelen pillanatban semmilyen biztos forrás nem áll rendelkezésre a zenekar finanszírozásához. (Tavaly 65 millió forinttal támogattuk az szimfonikusokat, az idén – a gazdasági bizottságon történt fejszámolás szerint - 160 millió forintot kell beállítani a költségvetésbe erre a célra.)
Sági Józsefnek (Fidesz), a kulturális bizottság elnökének viszont az volt a véleménye, hogy "a lobbierőnkön múlik, hogy hogyan teremtjük meg a fenntartáshoz szükséges pénzt."
Az ellenzék élénk rosszallását váltotta ki, hogy a Fidesz mintha inkább a megyének dolgozott volna, leszavazta azt a javaslatot, hogy februárban vegye át a zenekart a város, így nem kellene kifizetni a decemberi bért a megyének, és azt is hogy legalább a bérköltségnek csak a felét vállalja át. Leszavazták a gazdasági alpolgármester azon módosítóját is, hogy önállóan működő, de nem önállóan gazdálkodó intézményként vegye át Szombathely az együttest. A szavazások érdekesen alakultak, a Pro Savaria többször ellene szavazott a városvezetésnek, vagy tartózkodott.
A döntés következményeképp az az érdekes helyzet állt elő, hogy az átmeneti gazdálkodásról szóló rendeletbe (amely általában csak az előző évi kiadások alapján határozza meg a város költségvetését két hónapra) be kellett emelni 60 millió forint kiadást: húsz milliót utalunk a megyének, negyven milliót pedig a Magyar Államkincstár von le a zenekar bérére.
Kiképzés újraélesztésbőlA második napirendi pont előadója a polgármester volt, aki elmondta, hogy beindult a Szombathely a segítés városa program, vettek százhúsz darab olyan eszközt, amin gyakorolni lehet, bevonták a város kisebb, nagyobb munkáltatóit, és kiképezték azokat az embereket, akik segíteni fogják a többiek oktatását. Puskás Tivadar a házasságkötő terembe invitálta a képviselőket, hogy elsőként ők tanulják meg az újraélesztést. Emlékeztetett arra, hogy Brutscher János, a város első tűzoltóparancsnoka is ezzel kezdte, miután megalakította a Szombathely mentőszervezetét.A képviselők nem éppen óriási lelkesedéssel, de követték a parancsnokukat, a babák mellett meglehetősen feszélyezetten ácsorogtak ingujjban. Köcse Tamás vezető mentőtiszt igyekezett oldani a hangulatot, röviden és célratörően ismertette az elméletet, majd nekiálltunk (mert maradt két baba, egy kollégával beálltunk mi is, míg más kollégák hívták a 104-et újraélesztéshez) és számoltunk, és nyomkodtuk, és szájon befújtunk, szóval nem is olyan nagy dolog az egész. Sőt. (Már nekünk, ha valakinek éppen leáll a szíve, annak annál nagyobb lehet.) Köcse bajtárs meg is dicsérte a társaságot, egy fél óra alatt nagyot haladtunk.A polgármester még a nagyteremben elmondta, hogy szemléletet is szeretne formálni, legyen magától értetődő, hogyha valaki bajba jut, azon segítünk. Nálunk mindenképp használt ebből a szempontból is a kiképzés, lehetséges, hogy nem ájulunk el, ha valaki mellettünk kap infarktust. A szemléletformálás azért is fontos, mert – segítés első lépései között van, hogy a segítő is segítséget kér, hogy valaki hívja a mentőt, és ezt is gyakoroltuk – szóval az a hölgy, akire rámutattam, hogy hívja a mentőt, nem ment bele a játékba, hanem kifordult az ajtón.Csak reménykedhetünk benne, hogy élesben nem ezt tenné.