Azért írok regényeket, hogy megértsem azoknak az embereknek a lelkét is, együtt tudjak érezni azokkal is, akik teljesen máshogy gondolkodnak, mint én - mondta el Orhan Pamuk irodalmi Nobel-díjas török szerző, a 24. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál író díszvendége csütörtökön a fővárosi Millenáris parkban, ahol átvette a Budapest Nagydíjat.
"A világon mindenütt egyszersmind modernek, korszerűek akarnak az emberek lenni, viszont az identitásunkat is meg akarják őrizni. Ebből rengeteg ellentmondás születik, és én nagyon szeretem ezeket a paradoxonokat" - fogalmazott az író, aki a beszélgetésen kitért Isztambulhoz fűződő viszonyára is.
"Alapelvem, hogy soha nem romantizálom a kapcsolatomat szülővárosommal" - fogalmazott. Hozzáfűzte: sosem magasztalta Isztambult, noha az egész élete arról szólt, hogy a városról írt. Amikor elkezdte a regényírást 23-24 évesen, nem volt olyan komoly szerző a török irodalomban, aki Isztambulról írt volna, a társadalmi problémákat kizárólag az anatóliai parasztok jelentették.
"Egész életemet Isztambulban, a szülővárosomban töltöttem. Amikor megszülettem, még csak egymillióan lakták, mára 17 millió lakosa van. Harminc éves koromig azt hittem, ismerem az összes utcát, de negyvenéves koromra elvesztettem a fonalat és most úgy tekintek a városra, mintha egy térképet néznék" - a 65 éves szerző. Mint fogalmazott, 50 éves koráig nem tudta, hogy Isztambul írója lenne, hiszen csak arról írt, amit ismert és Törökországban senki nem hivatkozott így rá, csupán nemzetközi szinten kezdték el így emlegetni.
"Mára öntudatos isztambuli író lettem, korábban természetes isztambuli író voltam" - mondta Orhan Pamuk. A mérnökcsaládból származó, korábban építészetet tanult szerző úgy vélte: megkülönbözteti a többi írótól, hogy talán részletesebben tervez előre, mint mások. Rengeteget jegyzetel és ahogy egyre idősebb, egyre több a meg nem írt regényötlete.
"Nem mindig ír az ember úgy, ahogy szeretne, de nem vagyok emiatt csalódott. Az elmúlt 42 évemet írással töltöttem és ez nagyon boldoggá tesz" - mondta el. Felidézte azt is: az 1980-as évek végén járt először Budapesten, mivel ex-felesége magyar felmenőkkel is rendelkezik, így lányai is.
Orhan Pamuk a pódiumbeszélgetés végén átvette a Budapest Nagydíjat, a rangos elismerést Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes és Kocsis András Sándor, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) elnöke adta át.
Szalay-Bobrovniczky Alexandra kiemelte: Orhan Pamuk könyveiben rendszerint Európa és Ázsia között hídszerepet vállaló, a hagyományok és a modernitás között választásra kényszerülő Törökországról ír, mindez pedig rendkívül aktuális a történelme során számos alkalommal kompszerepet megélt Magyarország közönsége számára is.
Orhan Pamuké olyan életmű, amiből fáj kiszakadni, szemszöge nem nyugati, de mégis megközelíthető a Nyugat számára. Életművében a keleti és nyugati elbeszélő művészete találkozik - fogalmazott laudációjában Péterfy Gergely. Hozzátette:
a közös keleti tapasztalat nyilvánul meg abban, hogy "mi pontosan értjük" miért hátborzogató az, ahogy a Törökország elismertetéséért legtöbbet tevő írót "idegen ügynöknek, hazaárulónak becsmérli Erdogan autokráciája".
"Ahol egyetemeket tiltanak be, újságírókat és professzorokat lehetetlenítenek el, ahol nyomorból milliók képtelenek kitörni, nekünk, íróknak nincs választásunk. A szabadság, a műveltség, a humanizmus, az emberi méltóság és az egység-egyenlőség mellett kell kiállnunk.
A megértés azonban mindenkinek jár, és ez az, ami igazán univerzálissá, világirodalommá emeli Orhan Pamuk prózáját" - fogalmazott Péterfy Gergely, aki szerint a szerzőt nem az érdekli, hogy a saját és társadalmi osztálya igazságát jelenítse meg, hanem feltérképezi, megérti, átérzi és ábrázolja azokat az igazságokat is, amelyek egyáltalán nem azonosak az övével.
Szombaton délelőtt dedikálja műveit a 24. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendég-írója, az irodalmi Nobel-díjas Orhan Pamuk - közölte az MTI-vel a Helikon Kiadó.
A világszerte népszerű török szerzővel a fesztivál csütörtöki megnyitóján D. Tóth Kriszta beszélget, majd Péterfy Gergely laudációja után átveheti a fővárosi önkormányzat és a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) közös elismerését, a Budapest Nagydíjat.
A kortárs török irodalom legismertebb alakja jómódú, értelmiségi családba született Isztambulban 1952-ben, tanulmányait nyugati szellemiségű iskolákban végezte. Eredetileg építészmérnöknek készült, azonban később festő akart lenni, végül újságírás szakon szerzett diplomát 1977-ben. A hetvenes évek közepén végleg felhagyott a festészettel, és életét az írásnak szentelte. Első írása, a Sötétség és fény 1979-ben megosztva első helyezést ért el a Milliyet Sajtóversenyen.
Évekig tartó kiadókeresés után 1982-ben jelent meg első, Cevdet Bey és fiai címet viselő regénye, amely egy évvel később elnyerte az Orhan Kemal-díjat. A három generáció életén átívelő családtörténetet a Helikon Kiadó először jelenteti meg magyar nyelven az idei könyvfesztiválra.
Az Európa és Ázsia, a hagyományok és a modernitás között választásra kényszerülő Törökországot posztmodern stílusban bemutató szerző műveit több mint 50 nyelvre fordították le, és regényeivel nem csupán hazájában, de több nyugat-európai országban - többek között Angliában, Franciaországban, Németországban és Olaszországban - is jelentős irodalmi díjakat nyert el. Nevét az Egyesült Államokban is jól ismerik, a 2004-ben angolul is megjelent Hó című regényét a The New York Times az év tíz legjobb könyve közé sorolta - idézik fel a közleményben.
Fotó: Szigetváry Zsolt (MTI)