Amszterdam - Szabadon szállj!

Fapados tapasztalatok tündékkel

Amszterdam a fapados légitársaságok megjelenése óta még a korábbinál is népszerűbb úti cél lett, akár egy hétvégére is el lehet ugrani bulizni. A fapados járattól nem kell tartani: csak annyi benne a fapad, hogy nem adnak kosztot a gépen, de ez a Budapest-Amszterdam távolságon nem egy nagy tragédia, az egész út nem tart sokkal tovább másfél óránál. A madár teljesen européer szerkezet, egy Boeing 737-es, laza farmeros sztyuvikkal.

A Fősztyuvi megtartja a szokásos biztonsági gyorstalpalót (ha menet közben azt mondja a kapitány, hogy kapcsoljuk be a biztonsági övet, akkor hallgassunk rá, stb. - nem mintha ez sokat segítene, ha neadjisten lezuhannánk), bemutatja kolléganőit, és ezt a részt félálomban úgy értem, hogy a tündéket... Minthogy épp kedvenc városunk az úti cél, ezt készséggel el is hiszem.

Pénzt csinálnak a máshol tilosból

Amszterdam szabad város. Ahogy kilépsz a Centraal Station épületéből (ide közvetlen vonattal, snelltrein-nel érkezel Schipholról), már megcsapja orrodat a szabadság illata. És a fűé, természetesen. Végül is majdnem szinonim szavak. Itt szabad a szívás, minden értelemben. Nem kell vetíteni: az Amszterdamba érkező turistákat nem a Van Gogh-képek érdeklik leginkább. Nem is a Rembrandtok. A vadkender az igazi vonzerő. Ha azt hinnéd, hogy a hippik már kihaltak, hát tévedsz, csak nézz körül a Leidsepleinen vagy a bolhapiacnál, mindenhol bőven tenyésznek.

Hollandia az az ország, amelyik abból csinál pénzt, ami ellen máshol tűzzel-vassal küzdenek. Ami más országban büntetendő s üldözendő, az itt árucikk. Eladó az egész világnak, és az egész világ ezt becsülettel ki is használja. A kábítószer (persze csak a lágy drog, azért a ló túlsó oldalára a derék hollandok sem estek át) itt legális, coffeeshopot, ahol kész jointokat is árulnak, bárhol találhatunk. Nyilván nem elhanyagolható az ebből származó adóbevétel sem.

Kurvák három műszakban

A'dam, ahogy a pólófeliratokon kedvesen becézik a várost - végül is jogos, Amszterdam egész biztosan férfi, máskülönben nem hívna magához ennyi ledér nőt -, még rá is tesz egy lapáttal a bódulatra, mégpedig a világszerte ismert Piroslámpás Negyeddel. Az ún. tükrös utcában - a történelmi városközponttól úgy 5-10 percnyi járásra - mindenféle nőből választhat a kuncsaft, korra, színre, fajra, felekezetre való tekintet nélkül. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy akad néhány olyan „portéka”, akinek a „fogyasztásához” jó néhány jointra szükség lehet.

A többség azonban kedves, bájos, kacsintgatós, integetnek az ablakon túlról a járókelőknek egész álló nap. Ők is három műszakban húzzák. Az utca közepe táján minden ingatlanügynök szívét megdobogtató ajánlat olvasható: WINDOWS TO LET.

Egy dolog nem ajánlott ezen a környéken: videózni. Ez persze nyilvánvaló, a lányokat nem kéne felvenni, sem a mindenféle kétes alakokat. 

Szolidabb élvezetek

Amszterdamban nincsenek kallódó turisták, ez a város tényleg hamar befogad mindenkit. Gondolván, hogy már a 21. századot tapossuk, interneten keresztül foglaltunk szállást. Amikor azonban megérkeztünk a Vijayába, egy széttárt karú indiai azzal fogadott, hogy sajnálja, de nincs szabad szobája. Ennek ellenére nem telt bele egy óra, és már kaptunk is szobát a városközpontban egy másik szállóban, olyat, amilyet elképzeltünk, és reggelivel, mert Amszterdam ugye tipikusan éjszakázós hely, a franc se akart reggel croissant-ért futkozni a szemközti a pékhez. A svédasztalból is látszik, hogy ide az átlagnál több amerikai jár, máshol nem jellemző a kínálatra a mogyoróvaj. A szállónk (a Doria) tényleg király, gyalog másfél perc tőle a Dam tér. A Dam tér tekinthető Amszterdam főterének, itt áll a Királyi Palota meg a Nieuwekirk, azaz az Újtemplom, ahol a hollandok az uralkodóikat koronázzák. Legutóbb - már több mint húsz éve - Beatrix királynőt.

A Dam téren áll az egyik legendás Tussaud Museum is. Azért csak az egyik, mert minden tisztességes európai főváros büszkélkedik ilyen néven viaszbábu-gyűjteménnyel. A borsos árú belépőkért cserébe tényleg páratlan látványban lehet részünk már az első teremben: dörgő hangon köszönti a látogatókat a gigászi Amszterdam Bácsi (nem így hívják), egy joviális gazdag úr a 17. századból. Ez a század volt Hollandia virágkora, az ún. Arany Évszázad. Tussaud-ék is ezt a kort elevenítik meg az első részben, és a frászt hozzák a békés látogatókra, amikor egy asztal mellől egy nagydarab fekete figura felpattan és a börtönfolyosóra invitál, ugyanis hús-vér színészeket is bevetnek a szórakoztatás érdekében. Na, ez a cellás dolog már tényleg csak erős idegzetűeknek ajánlott, terhes nők kerüljék ki, gyermekeinket ne hagyjuk felügyelet nélkül. Néhány enyhébb lefolyású szívinfarktus árán átérünk a hírességek csarnokába, és lám: Lenin akkora volt, mint a kutya ülve, Dalínak hetyke kakas figyel a vállán, és a jó öreg Humphrey Bogart sem volt az a hú-de-daliás alkat.

Biszbaszok és tulipánok

Amszterdam szabad város 1275 óta, és ezt büszkén hirdetik pólón, sapkán, sálon, bármin. A bazári kínálat valami egészen döbbenetes: fapapucs, marihuána, varázsgomba, álló farok, szélmalom, Ajax, tulipán és delfti porcelán - ezek a meghatározó motívumok, valamint ezek mindenféle kombinációi, értsd: ajaxos álló farok alakú sótartó, delfti porcelánszélmalom, tulipános fafapucs, fafapucsos varázsgomba, satöbbi. Ennyi biszbasztól minden jóérzésű léleknek fél óra alatt csömöre lesz, ha valami igazán hollandot akarsz hazahozni, inkább irány a virágpiac: fekete tulipán vagy kék, cafrangos piros csíkos vagy hegyes sárga, olyan hagymákra tehetsz szert, mint sehol máshol a világon. Szerencsére az árak az utóbbi 400 évben jelentősen csökkentek, akkor még egy jól eleresztett család vagyonát is megadták egy különleges hagymáért. Ritkaságok persze ma is vannak, de a csatorna partján már néhány euróért is kapni lehet tulipánhagymákat.

Az amszterdami városképet két dolog határozza meg: a csatornák és a partjukon álló girbe-gurba régi kereskedőházak. Az külön szám, hogy mindegyik épület legfelső szintjén egy gerenda mered ki a vakvilágba: ez nem a fallikus kultúra jelképe, hanem azt a cél szolgálja, hogy a ráerősített csiga és kötél segítségével fel lehessen cuccolni az emeleti lakásokba is, ugyanis a lépcsők meredekek, a lépcsőházak szűkösek, az ablakok viszont annál nagyobbak.

Múzeumok mindenkinek

Ha némi kultúrát is magadba kívánsz szívni, ott a két nagy festő, Rembrandt és Van Gogh, egy-egy múzeummal, a Töerténeti Múzeum vagy a Rijksmuseum is. Ez utóbbi egyfajta történeti-művészeti áttekintést ad, főként az ország aranykorából. Külön termet szenteltek az Éjjeli őrjáratnak, a kép mellett egy akkoriban készült kisebb másolat is látható, amin néhány olyan alak is látható, akik a nagy műről hiányoznak. Praktikus okokból: ahová az Éjjeli őrjáratot néhány száz éve szánták, nem fért be. Egyszerűen levágtak a széleiből.

Kevésbé kulturális lények is betehetik a lábukat múzeumba: Amszterdamban ugyanis több szexmúzeum is található, de az igazi, a nagy, az eredeti a Damrakon van. Ez a dam egy ilyen visszatérő szó, gátat jelent, a város neve meg azt, hogy gát az Amstelen, ami nem csak sör, de folyó is. A szexmúzeumba bezsuppoltak mindent, ami a szexszel és az erotikával kapcsolatos, az ókori kőfallosztól a 21. századi pornófotográfián át az állatos filmekig. A szexturizmus legalább annyira szembetűnő A'damban, mint a füvezés, a Piroslámpás Negyeden kívül is számos szexshop várja a vevőket és a kíváncsi turistákat. Ebben a városban még ez is bemerészkedik egy erotikus üzletbe, aki itthon nem, a felhúzható ugrálós műfütyi meg amúgy is kötelező szuvenír.

Amszerdam a szabadság városa, sőt, fővárosa. Benne van a levegőben...