Szombathelyen is haldoklik a hagyományos levél (szerkesztőségi körkérdéssel)

2014.08.29. 15:05

Már csak naponta átlagosan 10-15 levelet dobunk be Szombathely levélszekrényeibe. Kollégáink pedig bevallják, mikor írtak utoljára hagyományos levelet.

A minap a Perintparti sétányon figyeltünk fel egy postaládára. Bevalljuk, olyan érzésünk volt, mintha ott felejtették volna.

Ennek apropóján pedig az jutott eszünkbe, hogy hasonlóan a nyilvános telefonfülkékhez, a postaládák felett is eljárt az idő, már csak mutatóban található belőlük Szombathelyen (is).

Elkezdtünk agyalni a szerkesztőségben: vajon hány postaláda lehet még a megyeszékhelyen? Arra jutottunk, hogy valószínűleg nem sok.

Postaláda

De hogy a pontos számok birtokában legyünk, írtunk Apáti-Tóth Katának, a Magyar Posta szóvivőjének.

Tőle megtudtuk, a cégnek az Egyetemes Postai Közszolgáltatási Szerződés értelmében Szombathelyen legalább 12 darab levélszekrényt kell kihelyeznie. Ez a szám úgy jön ki, hogy hétezer bejelentett lakóhellyel rendelkező lakosonként legkevesebb egy postaládával kell számolni, legyen szó községről, városról vagy budapesti kerületről.

A posta Szombathelyen magasan túlteljesíti az előírásokat, hiszen 30 darab levélszekrény található a megyeszékhelyen.

Igaz, ezeket meglehetősen ritkán használják a város lakói: a postaládákba naponta átlagosan 10-15 levél kerül. Átlagosan, hiszen  gyakori, hogy heteken keresztül egyikbe se dobnak be levelet.

Persze ez nyilvánvalóan összefügg azzal, hogy mostanra drasztikusan visszaesett a levélforgalom.

„A lakossági levél- és csomagküldés a Magyar Posta levél- és csomagforgalmának mindössze 1–2 százalékát teszi ki” – írtuk egy tavalyi cikkünkben.


Alon-kérdés: Mikor írtatok utoljára hagyományos levelet?

Bognár Ildikó

Bognár IldikóŐszintén szólva, nem is emlékszem rá pontosan. Bizonyára évekkel ezelőtt lehetett. Ha levélírás kerül szóba, elsőre az email ugrik be, mint szerintem a legtöbb embernek manapság, legyen fiatal vagy idősebb korosztályból való. Arra viszont emlékszem, hogy gyerekkoromban a nyári táborból írtuk a leveleket nagy szorgalommal, hogy otthon tudjanak róla, hogy még élünk, és persze minden jó és szép. Akkor még olvashatóan írtam, most már egyre kevésbé, és fura is, ha megkérnek, jegyzeteljek bármit is. Postára szerintem akkor megyek, ha valami hivatalos iratot kell elküldenem, de azt is nagyon ritkán, évente 1-2 alkalommal.

Kleinhappel Miklós

Nem emlékszem rá. A hagyományos levélírás valószínűleg mostanra érzelmi kérdéssé vált, mert ha a gyorsaságot és a praktikumot nézzük, akkor egyértelműen az e-mail a nyerő.

Arra viszont emlékszem, hogy ezer évvel ezelőtt (szakmai ártalom) kilenc oldalas levelet írtam egy lánynak, mert olyan heves érzelmeim voltak, hogy azokat csak ilyen terjedelemben tudtam kifejezni.

Szerintem nagyon szórakoztató levél született, de a célszemély ezt valamiért nem így gondolta, mert azóta sem hallottam felőle. Úgyhogy a levélírás sem veszélytelen vállalkozás.

Tamasits Dorottya

Bár már régen volt, élénken él bennem az egykori levelezéseim emléke. Több barátommal is leveleztem 10-13 éves koromban, de a legemlékezetesebb üzeneteket az unokatestvéremmel, egyben legeslegjobb barátnőmmel váltottam. Ma már nevetek azokon a témákon, amiket akkoriban tárgyaltunk ki nagy komolyan, de minden válaszlevelét a fiókomban őrzöm, és szívesen előveszem őket, ha nosztalgiázni és mosolyogni támad kedvem. Bár az információ így nem terjedt közel sem olyan gyorsan, mint ma, de megvolt annak a bája és izgalma, amikor az ember minden nap bekukucskált a postaládájába, hátha megérkezett már a várva várt boríték. Mostanában is kedvet érzek, hogy tollat ragadjak és levelet írjak csak úgy kedvtelésből, de sajnos kevés időm van, így eddig ezt a tervemet nem tudtam megvalósítani. Azért kisebb formában még őrzöm ezt a szokást, édesanyámmal gyakran váltunk humoros leveleket kisebb cédulákon, ha éppen elkerüljük egymást otthon.

Józing Antal

Józing AntalHosszú-hosszú évekig nem írtam egyetlen árva hagyományos levelet, de aztán az egyik nyaraláson eszembe jutott, hogy annyira kimentek a divatból a képeslapok, hogy már különlegességnek számítanak. Így vettem belőlük egy fél tucatot, gondosan felbélyegeztem és kézzel megírtam őket, majd bedobtam őket a postaládába. A visszajelzésekből ítélve mindenki roppantul örült neki. Azóta minden nyáron lelkesen küldöm a képeslapokat, akkor is, ha én jóval hamarabb itthon vagyok, mint a lapok, és akkor is, ha alkalmasint egyáltalán nem olcsó ez a kis hobbi. De tudom, hogy jó nyomon járok, mert időközben én is kaptam képeslapokat. És őszintén örültem nekik.

.