Ipkovich György és Nemény András egymással fényképezkedett, a Fidesz plakátja meg úgy rossz, ahogy van.
Hiába hajtogatták a pártok korábban, hogy rövid és olcsó kampányt akarnak, valahogy most mégis kint vannak már az óriásplakátok. Nyilván nem ez volt az első és az utolsó ígéret, melyet egy vállrándítással megszegnek.
Ide tartozik, hogy – mivel nem fogadta el a parlament az új pártfinanszírozási törvényt - továbbra sem tudni, hogy a pártoknak miből telik minderre. A szakértők úgy saccolják, a bevallottnál nagyjából tízszer több megy a kampányra, mint ami a papíron áll. Hogy a különbözet honnan jön, azt nem tudni, de aprócskán benne van a lehetőség, hogy a képviselő-jelöltek nem a zsebpénzükből dobják össze. Sokkal inkább – így vagy úgy, de - a mi zsebünkből.
Szóval megjelentek már Szombathelyen is az aktuális óriásplakátok.
A szocialisták plakátját csütörtökön reggel a Borostyánkő Áruházzal szemben örökítettük meg. Grafikailag kétségkívül szép munka, egyszerű, letisztult, a két politikus meggyőzően mosolyog a nemzeti színek között. Ipkovich György, az ismertebb, tapasztaltabb elöl, Nemény András, a fiatalabb, a jövő ígérete kissé hátrébb, de szó sincs takarásról. Az egészet mindössze a „Szombathelyért érdemes tennünk!” – szlogen csapja agyon valamennyire, azt sugallva, hogy fogalmuk sincs, hogy mit lehetne mondani, mondjunk hát akkor valami bazi nagy közhelyet.
Korábban szó volt arról, hogy a szocialista jelöltek megválaszthatják, hogy melyik országos jelölttel akarnak fényképezkedni. A két szombathelyi jelölt egyelőre inkább egymással fényképezkedett, amit nagyon is meg lehet érteni.
A szocialisták professzionális plakátjai után a Fideszé (Körmendi út) olyan, mintha egy nyolcadik órában megtartott általános iskolás rajzszakkör terméke lenne.
Az még hagyján, hogy narancssárgával odagányolt „Itt az idő!” és a nemzeti trikolorszerű „változás” úgyszintén nulla fantáziáról tanúskodik, mint a szocialista szlogen, hiszem nyilván az EP-választás sikere buzdította őket a egyszerű üzenetek ismétlésre.
Az viszont egyenesen érhetetlen, hogy miért szürkével, a reménytelenség színével írják az olyan fogalmakat, mint „remény”, „siker”, „jövő”. Ráadásul az egész plakát alig észrevehető.
Mondjuk a Fidesz korábban is mindig nagyon jó volt abban, hogy a választások előtti tetemes előnyét béna kampányokkal radikálisan letornássza.