Ausztriában egyedülállónak hirdeti magát a mönichkircheni hegyi rollerpálya. Megnéztük. Ha nem is világcsoda, kétségtelenül szórakoztató alpesi környezetben két és fél kilométer hosszan lezúgni a hegyről.
Az alsó-ausztriai Mönichkirchen az Alpok innenső végén bújik meg, a magyar határtól még egy óra autóút sincs. Igazából semmiről nem nevezetes, így aztán arra tudunk gyanakodni, hogy a rafinált osztrák turisztikai marketingesek összedugták a fejüket, s kitalálták, mivel is lehetne idecsábítani az embereket nyáron, amikor a síelés kevésbé népszerű. Így születhetett meg az óriás rollerpálya gondolata. Tényleg nagy ötlet, csábítóan hangzik, a beruházási és üzemeltetési költség gyakorlatilag elhanyagolható.
Az osztrákok minden falu köré elkerülő utat építenek, ahol a napi átmenő forgalom meghaladja a három autót. Mönichkirchenben meghaladhatta, mert az amúgy is kisforgalmú utat a település mellett vezetik el, amely feltehetően hozzájárul, hogy a falut valami isteni nyugalom lengi körül. Télen sem taposhatják le egymás sarkát itt le a síbakancsosok, nyár derekán meg szinte tényleg csak a helyiek, meg néhány hátizsákos. Pedig a hely gyönyörű. Nem olyan drámai, mint kissé nyugatabbra levő Rax vagy Schneeberg, de már igazi Alpok.
A rollerpálya gyakorlatilag egy ülőfelvonó része, a menetjegyek kompatíbilisak egymással. Az 1000 méter magasságban levő alsó állomást könnyen megtaláltuk a faluvégen, s rövid hezitálás után úgy döntünk, gyalog megyünk fel a felvonó felső állomásáig, amely egyben a rollerpálya indulópontja. Nem annyira az anyagiak miatt hanyagoljuk a liftet, inkább mert minél tovább szeretnénk hegyekre és zöldre kiéhezett szemünket legeltetni a tájon. A felvonó alatt kanyarogva megállapítjuk, hogy annak kihasználtsága úgy 0,02% körül mozog.
Nyugdíjastempóban is szűk egy óra alatt fel lehet kapaszkodni az 1200 méter magasan levő pontig, ahol egy magyar anyanyelvű jóembertől megkapjuk a masszív felépítésű, terepre dizájnolt rollereket, meg egy rollervezetési gyorstalpalót. Fékteszt nélkül csak az adrenalin függők induljanak neki a két és fél kilométernek. Annyira persze nem veszélyes a dolog. Egy biciklizni tudó, rollert már látott, lejtőket már tapasztalt egyén gond nélkül le tud ereszkedni a járgánnyal, néhány száz méter után roppant módon élvezve a közlekedés ezen formáját. Mivel a pályán vannak kissé meredekebb részek is, célszerű a 10 éven aluli gyerekeket elénk állítva levinni, meg az anyóst se állítsuk rá a rollerre – hacsak nincsenek hátsó szándékaink, s nem kívánunk különleges élményt szerezni neki.
Sajnos a két és fél kilométer csak leírva meg felfelé gyalogolva tűnik hosszúnak, kerekeken nagyon hamar eltelik az a pár perc. A rollereket a felvonó alsó állomásán kell leadni, ahol persze hatalmas a kísértés még egy-két körre. A valamivel több mint ezer forintba kerülő menet persze nem olcsó, de azzal vigasztalhatjuk magunkat azzal, hogy ennél sokkal nagyobb ökörségekre is elcseszhetnénk a pénzt.
Hasznos információk:
Nyitva tartás: 9.00 – 16.30 (Ebédszünet: 12.00 – 13.00)
Belépők:
Felvonó vagy roller, 1 menet, felnőtt – 4 EURÓ
Felvonó vagy roller, 1 menet, gyerek – 3,50 EURÓ
Felvonó retúr, (roller választható lefelé), felnőtt – 5,50 EURÓ
Felvonó retúr, (roller választható lefelé), gyerek – 5,50 EURÓ