A lenyúlás esztétikája

2004.06.02. 22:37

Tudtam, hogy kérni fog, csak azt nem tudtam, adok-e majd Neki. Fürgén szaladt utánam, pedig igyekeztem eltűnni a szeme elől. Kíváncsivá tett, Ő vajon mivel szédíti a hozzám hasonlókat? Csak résnyire húztam a kocsi ablakát a Borostyánkő előtt, ezt a menekülési útvonalat hagyva magamnak, ha majd nem tetszik a meséje.

És akkor belefogott egyszemélyes színpadi produkciójába. Hogy a trombózisos lába, hogy a szemközti patika, hogy csak 600 forintja van, és még hiányzik 186. Előadását a jelmez és a díszletek mesteri összhangja kísérte. Mert kék botjára támaszkodva felhúzta kopott nadrágja szárát, és mutatta a dagadt ereket, kezében három elnyűtt receptet szorongatva.

Volt a modorában valami megnyerő, és hát mesteri a produkció. A parkoló automatába tartogatott 100 forintom. Neki adtam. Aztán jött ráadás: - Mondja, nincs még 182, nem akarok mástól kérni, mert én nem vagyok kunyeráló!

Hogy számszakilag téves a képlet, akkor már nem érdekelt, mert az utcaszínházi darab vastapsot érdemelt, meg egy másik százast. Megdolgozott érte. Polgár Úr, mert bemutatkozott, kezet rázott velem, mondta még, hogy szebb napjain gépésztechnikus volt, és valamikor autót is vezetett. Nekem végül balesetmentes közlekedést kívánt. Hallgattam volna még, de elsiettem, mert pár sarokkal arrébb vártak már, meg aztán zavarba ejtett a lenyúlásnak eme „diszkrét bája”.

Később Örkény jutott eszembe: egyperceseibe kívánkozó téma lett volna.

Délután jól kibeszéltük Őt, mert történetét más is ismerte már. Neki mind szívesebben nyitottuk ki a pénztárcánkat, mint a borvirágos orral kiflire gyűjtőknek. Meg a rongyos ruhákba bújtatott gyereknek a város közepén, akit valamelyik ablakból figyel a „munkaadója”, és aki szerzett szentképekkel bizniszel, hiszen, ha valamit ad pénzemért, már nem büntethető a koldulás vétsége miatt.

Felemlegettük az arrogánsan és arcátlanul a templom előtt kéregetőket, és azokat is, akik csak a bevásárlókocsimat tolnák vissza szívesen. A jól öltözött kulcstartóárusokat, akik apró figyelmességként egy kis cetlivel jelzik siket voltukat. A kalapolókat az aluljáróban, akik hamiskásan csengő dallamokat nyekergetnek.

Hamarosan jön a jó idő, naponta keresztezik majd az utunkat. Erre a nyárra vajon milyen műsorszámot tartogatnak?

.