Az M2-n heti öt adással új műsorsorozat indult a TV Sziget néven. Önmaguk médiakísérletnek becézik. A mai kor trendi stíljében, de minőségi tartalommal – vallják még magukról. Lássuk, hogy mi is ez valójában!
Meg puszta egyéniségből hintett verbalitást, szabad átjárást biztosítva a nem feltétlenül szomszédos gyümölcsösök között. Továbbá a jó magyaroschan full groteszkül értelmezett, tömegmédiába nem beszorítható kulturális ezmegazból bőséggel szemezgetve.
Ergo: ráhangoltatni a nyitott, azaz sem kertévés, sem az agyontomaszmanozott zombiföldön nem letelepülteket a kitalátorok agyhullámaira. Mígnem a dél-amerikai sorozatimport befuccsol, az egyszer használatos, pornós múltú („csakeccevótaz”), plasztikailag megtámogatott próbabábú-lányok és az agytikkasztott, szteroid puffasztotta, szoláriumbérletes muszklimenek meg kivonulnak a tévédobozból.
Persze ezt már én susmorgom hozzá magamban, a naiv, idealista gondolatvilágommal, a kerti asztalnál a zöldben, Bunuel-naplót lapozva és Akkezdet Phiai-albummal a hallójárataimban.
Érdeklődve feledkezem tehát bele magam a karosszékembe és fogadom: semmi újabb 50 jegyű számkombináció a távirányítón fertályperc alatt. Az állandó helyszín többnyire a Millenáris Park épülete.
Folyamatosan lehet küldeni smst, mmst, a képernyő alján rózsaszín sávon futnak a behüvelykujjalt üzenetek + a képek is fel-feltünedeznek. A háttérben színpaddal, kivetítővel, bárszerűséggel megspékelt asztalcsoportosulások, mellettük meghívottak és az élő egyenes adásra megjelent exhibicionista bárkik.
Rendszerint mutatkozik valami fő téma, pl.: szenvedélyek, ezoterika, extrém sportok, tánc stb., amihez ilyen-olyan mértékben kapcsolódó meghívottakkal ülnek le szembe a műsorvezetők. Természetesen van zene is, egy-egy zenekar, lett légyen az rock, rap, krosszóver katyvasz vagy valami más ilyen. Szóval az órás műsort helyben csiholt zenéltmény nyitja, zárja és felezi. Lazaság, közvetlenség a minimális kívánalom, azzal a kimondatlan jelszóval, hogy adott keretek között bármi megtörténhet, és történjék is meg.
A műsor vezetve jó
Dicséretes volt például ebből a szempontból Pityesz a Sun Workshop frontembere, aki kerek egész mondatokkal kiselőadásozott a társulatával és a másnap nálunk fellépő Slipknottal kapcsolatban. Ellenben az is gyakorta megesik, hogy percekig elröhögcsélnek a felek valami közösen megélt helyzeten, amiből senki más nem ért egy kukkot sem. Ilyenkor persze a másik műsorvezető egy praktikus kérdéssel az arcokra fagyasztja a mosolyt, mire mindenki megembereli magát, hogy „oké, akkor a célirányosság rulez”.
Napokra lebontva
Kedd: a hajdani Quimby tagja, jelen pillanatban az általam értelmezhetetlennek titulált A kutya vacsorája-projektben ügyködő Varga Líviusz, társa egy üdvös döntés értelmében Varga Zsuzsa helyett az elbűvölő Winkler Nóra. Líviusz a maga rekedtes hangjával hozza a stíljét, belekever az adott témába valami eszetlen blődlit, azt a többiek folytatják és cirkulál köztük párszor. Mígnem Winkler céltudatosan visszakanyarítja a centrifugális erő folytán a kezdeti ponttól mind távolabb kerülő szövegelést. Működik a dolog, van benne rendszer.
Szerda: Richie Pi és Qka MC a honi rapéletért a legtöbbet tevő, de amúgy holt érdektelen Animal Cannibals duó. Kedvesek, szimpatikusak, értik, amiről van szó, de nagyon úgy van velük az ember, hogy nem valók műsorvezetőnek. Amúgy a szintúgy kedves és szimpatikus falujáró Erős hazai műsorblokk is az övék.
Csütörtök: Rieger Johanna a pár éve megszűnt Zanzibár műsorból lehet ismerős és Müller Péter Sziámi, aki producere is az egész Sziget TV-nek. Rieger az egész bagázsból leginkább az ilyen műsorok vezetésére predesztinált tagja. Kihagyhatatlan. Müller élő anakronizmus, nem egy áptudét csávó, a pörgés szó talán még a humornál is messzebb mutatkozik a horizontján. Egóból olyan kérdéseket szegez a beszélgetőtársainak, hogy azok nem győzik értetlen arccal lereagálni. Müllernek már a ’90-es évekhez se volt túl sok köze.
Péntek: Péter Petra, Czugor Zoltán (Nyers), Urbán Szabolcs (Hollywoodoo). Péter Petra Váczi Virággal közös Retikülpara blokkját is bírom, ahogy két nem feltétlenül bombanő vetekszik a világgal. A kedvencem az volt, amikor a pedikűr-manikűr tárgykörben tökéletesedtek, végül egy magas lépcsőzet alján a kész művet viselve illegtek-billegtek, majd nagy büszkén kijelentették, hogy klassz-klassz, de nem sajnos nekik való. Czutor, akinek a zenekara a végén még befut, humor tekintetében veri a mezőnyt. Néha elsüt egy-két olyan fél durva beszólást, amit a delikvens, akin csattan, a vérmérséklete szerint díjaz, a néző meg felröhög. Urbánnal eddig még nem találkoztam.
Összesítve
Hogy milyen a műsor? Egyenetlen. De ez eleve (?) így van, heti öt nap lehetetlen folyamatosan a magasabb (?) régiókat ostromolni. Az is egyértelmű, hogy a zenével próbálják a képernyő elé csalni a tévéileg nem kielégítetteket. Ha már ott ülnek, akkor aztán lehet mindenfajta „komolyabb” témát is az elfogadtatás rögös útjára terelni. A „kis színes” blokkok nagy hányada is az általában tudástágító főtéma oldására hivatottak. A biztos érzékkel való szelektálás valamelyest segítene. Bár ha már az oly sokat emlegetett alaptéma sem kelt a nézőben érdeklődést, meg a zene sem villanyozza fel, akkor eleve nehezen tetszhet neki egy-egy adás.
Értékelés: 7/10
További cikkek
Vélemény
Szerkesztőségi körkérdés: Szerintetek melyek a legjobb magyar filmek?
Vélemény