Mottó: „Schuman József a tigris nászhangját utánozva próbálta előhívni a bozótból az állatot.” (TV2)
Hetek óta boldog-boldogtalan tigrist kerget a Mecsek rengetegeiben. A csíkos jószág hol itt, hol ott bukkan fel a hegység különböző pontjain, olykor ugyanazon napon 10-20 kilométeres távolságnyi különbséggel. (Nem akarok senkit riogatni, de az is lehet, több van belőle.) A baranyai falvak lakosai amúgy láthatóan élvezik a hirtelen jött reflektorfényt, a legtöbb aprócska település neve most hangzik fel először a tévében, márpedig aki a tévében van, az már számít. Ők tehát most számítanak. Baranyajenő derék polgárai joggal vélik úgy, hogy a legújabb valóságshow szereplői lettek, kijár nekik a hírnév, s ha így folytatódik, a focipályán tigrist látott tinik vidéki diszkókban körbehaknizhatják az országot, Schuman József siklósi tigrisszakértő és hivatásos nászhangutánzó pedig nem kizárt, hogy délutáni beszélgetős műsort fog vezetni az egyik kertévében.
A legrosszabb, ami ezekkel a megbolydult falvakkal történhet, az az, hogy megtalálják és befogják a világ legtitokzatosabb tigrisét, és újabb száz évre elfelejtik őket, egészen a következő millenniumi emlékoszlop állításáig. Náluk vigasztalanlabb már csak a honi média lenne, amelynek úgy kell ez a tigrisesdi ilyenkor, mint testnek egy falat kenyér Norbi-diéta idején.
Uborkaszezon - ejti ki a szót nem kis rettegéssel az újságíró, mert tudja, innentől kezdve nagyjából augusztus közepéig olyan nehezen lehet összekaparni a híreket, mint kisvállalkozónak az áfás számlákat. A tigris - és a nem kevésbé hálás foci EB - után maradnak a lejárt szavatosságú témák, mint a parlagfű, a szalmonella, a kullancs, meg a persze brit tudósok bejelentései oly horderejű kérdésekben,mint a mobiltelefonok hatása a szarvasbogarak nemzőképességére.
Pedig az uborkaszezon jelenségnek pozitív hozadéka is van: nyáron, kiszakadva a napi taposómalomból, sokkal világosabban látszik, mi az, ami fontos, s mi az, ami iszonyúan nem.
A vízparton heverve nyilván hidegen hagy bennünket az argentin doktorok megállapítása a hajszín és az aluszékonyság bonyolult összefüggéseiről, de nem vagyok biztos benne, hogy a politikusok kavarásai jobban felvillanyoznák az embereket.
Az említettek persze mintha már a választási kampány alatt is gyúrtak volna az uborkaszezonra. A pálmát minden bizonnyal az újságírók rémálmait megtestesítő, témanélküli szocialista sajtótájékoztatók vitték el, de a jobboldal verkliszerűen kiszámítható populista szólamai sem voltak érdekesebbek, mint a brit tudósok szarvasbogár-szaporodási információi, az aluszékonyság rejtelmeiről nem is beszélve.
A nyár és a jó idő beköszöntével a politikai érdektelenség érzete hatványozottan lesz igaz. El tudják képzelni, hogy valaki a szalonnasütés közben, három behűtött sör után azzal a kérdéssel forduljon oda a haverjához, hogy „Hallottad, mit mondott Hiller István a tegnap a tévéhíradóban?”, s valószínűleg Orbán Viktor is bajban lenne, ha a strandidőben kellene összetülkölnie fanatikusait.
A közéleti viták, a politikusok kijelentései, meg- és odamondásai, sőt a zsebre menő gazdasági döntések, melyek oly fontosnak tűntek az évközben, valahogy súlytalanná válnak egy kerthelység árnyas fái alatt, baráti vagy családi körben, halászlét kanalazva és villányi vöröset szürcsölve. És ez így van jól.
Még az sem kizárt, hogy a nyár leple alatt politikusaink visszaváltoznak emberré. Orbán állítólag babázik, Medgyessy a tengerpartra megy, és a többiek is hasonló értelmes foglalkozás után néznek az elkövetkezendő két hónapban.
Eljött hát a vakáció, örüljünk neki, használjuk ki a lélegzetvételnyi kis időt, foglalkozzunk a politikánál hasznosabb dolgokkal. Például segítsünk a baranyaiaknak tigrist kergetni!