Tisztelt Napló Szerkesztőség !
Nyári szabadságomból hazatértén, kollégáim az Önök műsorának hírével fogadtak a hétfői munkakezdéskor. Tekintve, hogy a július 18-i adást nem láthattam, az internetről letöltve utólag tekintettem meg azt, így természetesen SMS-ben nem nyilváníthattam véleményt a műsor alatt, így ezt utólag, e levél formájában szeretném megtenni.
Magamról a hitelesség kedvéért annyit, hogy nevem Tar László, a Nyugat-Balatoni Térségmarketing Kht ügyvezetője vagyok, valamint az Adria nagy szerelmese, tehát mind a két célpontot jól ismerem. Sajnos, a műsort megtekintve végig az volt az érzésem, hogy a tavalyi év újságírói túlkapásai után a független televíziós média is csatlakozott a Balaton lejáratásához.
Nagyon elkeserítő tény, hogy ma már a szakma egy része is eltemeti a Balatont, mint vonzó úticélt, s marketing szempontból sem a fejőstehenek, hanem a döglött (döglődő) kutyák közé sorolja. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium által kidolgozott Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia sem számol a Balatonnal, mint igazi magyarországi vonzerővel.
Nos , műsorral kapcsolatos néhány gondolatom:
1. A Balaton, még ha Magyar Tengernek is nevezzük, földrajzi értelemben sem tekinthetjük tengernek. A Balaton valódi konkurensei a Garda-tó, a Fertő-Tó, a Wörthi-tó, és még sorolhatnánk. A Balatont sem a vízmennyiség, sem a vízfelület, sem a vízminőség tekintetében nem összehasonlítható az Adriával, a part hosszáról nem is beszélve. Bármennyire indokolt turisztikai adatok összehasonlítása, olyan, mintha egy bolhához hasonlítunk egy elefántot.
2. A kommunista világ útlevélrendszere tette a Balatont tengerré, s az útlevélrendszer megváltozásának a Balaton lett a legnagyobb vesztese, ezt a sokkot azóta sem tudta kiheverni. A Balaton turizmusa ugyanazon a változáson esett keresztül, mint a szocialista nagyipar, csak az átmenet sokkal hosszabb, nehézkesebb, mert sokáig úgy tűnt (részben a délszláv háború hatására), hogy a régi berendezkedés megmenthető. Csak hát véget ért a délszláv háború Horvátország területén, újabb területek kapcsolódtak be a szervezett tömegturizmusba (Tunézia után Egyiptom, Törökország, Jordánia), melyek az eddigi fő vendégküldő Németország turistáit terelik másfelé.
A Balaton (és az ország) marketingje sokáig nem vett tudomást e változásokról, minden évben csak utólag magyaráztuk a rosz-rosszabb bizonyítványt, bíztunk abban, hogy a Balaton régi formájában eladható. Nem így történt, ezért most kevés a vendég, zajlik a Balaton gazdaságának rendszerváltása...
Nem biztos, hogy kell a Balatonra több millió ember, nem biztos, hogy kell ennyi lángossütő, ennyi gyenge szálláshely.
Lehet elég mindennek a fele, de fajlagosan többet költő turisták, és egyre jobb minőségi szolgáltatók kellenek. Elsőként úgyis a betelepülők, a gyorsan meggazdagodni vágyók adják fel, de akik hisznek a Balatonban, ki fognak tartani, akár cégekről, akár egyéni vállalkozókról van szó.
3. Említettem, a műsort sokkal inkább adriapártinak éreztem, az összehasonlítás kérdése, hogy hol érdemes nyaralni, majdnem úgy hangzik, hogy Dominikán, vagy az Alföldön. A riportok nagyon ad-hoc jellegűen választották ki a szereplőket, és a helyszíneket.
- szállás: Siófok jelenleg a Balaton legdrágább települése, de a feltüntetett 16.000-Ft-os ár ott sem tartozik az olcsóbbak közé. Igaz, az apartman szép, és jól berendezett volt, a Balaton nyugati felében ennek közel feléért is lehet 4 fős apartmant kapni, de 10-12 e között van az átlag a jó minőségű apartmanok esetében.
Az Adrián a Rab-sziget az átlagos áru területek közé tartozik, lényegesen magasabb az ár az egész Isztrián, de Abbázia, Crikvenica is az elegánsabb és drágább területek közé tartozik, ahol 20 Euro alatt személyenként nem nagyon lehet még a tengertől távolabb sem apartmant foglalni, nem beszélve a szállodákról. Általánosan igaz, hogy a szigeteken - a riportalanyok is szigetre mentek - 15-20 %-kal alacsonyabb az ár, ezzel igyekeznek a szállásadók a kompköltségeket kompenzálni. Tehát az összehasonlításban a Balaton esetében a legdrágább, az Adria esetében egy közepesen drága szállásterületet vetített össze a riport, azt sugalva, hogy a szállásdíj az Adrián még olcsóbb is lehet.
Ezt a tényt egyértelműen negatív kampánynak tartom
- bevásárlás: az árak a szupermarketek esetében valóban közelítenek egymáshoz az elmúlt években, de az alapvető élelmiszerek, mint a tej, kenyér, üdítő (!) még mindig legalább másfélszer többe kerül az Adrián, mint itthon.
- éttermi árak: A Balaton partján az elmúlt években terjedt el a turistamenü, amely esetben tényleg nagyon olcsón lehet ebédelni. Ezek az ételek egyszerűek, a régi menzarendszer és az éttermi vendéglátás sajátos keverékei, de nagyon olcsó, és ebédhez bőségesen megfelel (Keszthelyen 470- 700-Ft között lehet menüt kérni ebédre). Vacsorára ez természetesen nem igaz, elég széles a skála, de 1200-Ft körül már tisztességes vacsorát lehet enni. Változóak az italárak is, a korsó sör 250-től 500-Ft-ig terjed, ezért érdemes előre tájékozódni, de úgy tűnik, a hiénák ideje lejárt, a balatoni vendéglősök korrektek, és ha valami drágább, annak megvan az oka is. (nagyobb adag, szebb környezet, stb)
Az Adrián a turistamenü fogalma még nagyrészt ismeretlen, az árak kevésbé szóródnak, mint nálunk, viszont a magyar adagokhoz szokott magyar gyomor könnyen éhes maradhat, egy normál adag étel elfogyasztása után. Olcsóbb ételek pl a tintahal, sült szardinia, melyet a helyiek nem is sokra tartanak, 1500-Ft körül kerül egy adag. Az értékesebb halak kilója 7-8000-Ft körül van, egy adag kb 30 dekás, de ebben az árban köret nincs. A nagy adag bécsi szeletek ára pedig több,mint a hazai 2-szerese. Korsó sör 420-Ft, egy pohár bor szintén. Üveges bort étteremben nem is ajánlom, mert 3.500-Ft alatt nem is kapható. Tehát a tízezer forintos számla, ha az ember jót, és a hazai szokásnak megfelelően sokat akar enni, a 10e-Ft-os számla még mérsékeltnek is tekinthető.
- egyéb szolgáltatások esetében is kb 50 % a felár az Adria esetében. El kell ismerni, az Adria nagyot változott az elmúlt néhány évben, tisztább a környezet, rendezettebbek a városok, a strand szó alatt sem csak a vízpart értendő, hanem játszótér, zuhanyzó, öltözőkabinok, stb. Még a balkáninak titulált Split városa is európai módon tiszta és rendezett (legalábbis a turisták által látogatott helyeken)
Összefoglalva, saját tapasztalatom és ismereteim alapján, ha az összehasonlítást korrekt módon, és kellőképpen súlyozva tette volna meg a műsor, az árversenyben sokkal nagyobb lett volna a Balaton előnye, mert így gyakorlatilag az utazás költsége volt a különbség, ami azt sugallja, hogy az Adria nem drágább, mint a Balaton, amit viszont még mint az Adria szerelmese is határozottan cáfolok. Az Adria minden tekintetben drágább (15-50%-kal), mint a Balaton, csak azonos minőséget, hasonlóan kedvelt úticélt kell összehasonlítani, ha korrekt képet szeretnénk nyújtani a leendő turisták számára. Arról nem is beszélve, hogy az agyonnyúzott, végletekig kihasznált, majdnem tönkretett Balatonunk, ahonnét egy ideig csak a pénzt vitték a vállalkozók megérdemelne egy kis támogatást a médiák részéről is. A víz, úgy tűnik meghálálja a kevesebb turistát, határozottan tisztább, mint bármikor az elmúlt tíz évben, kevesebb a szemét, rendezettebbek a partok. A Balaton selymesnek mondott vize sem csak szólás-mondás, bárkinek ajánlom kipróbálni, összehasonlítani, milyen különbség a nyári forróságban megviselt bőrrel úszni egyet a Balatonban, vagy az Adria sós vízében. A Balaton mást tud, mint az Adria, de ezt a másságát mi magyarok sem igazán vettük észre, és nem becsültük meg, kihasználni meg végképp nem tudtuk ez idáig. A Balaton mellett is vannak hegyek, igaz sokkal kisebbek, de zöldek, vannak nemzeti parkok, igaz madárlesre alkalmasabb, mint vadvízi evezésre, vannak kiskocsmák, vannak monarchiabeli sétányok (Keszthelyen is). Búvárkodni ugyan nem érdemes, de kerékpározni, lovagolni annál inkább.
Itt az ideje felfedezni, és megbecsülni újra a magyar tengert, és a környezetét, s ebben a média sokkal nagyobb segítséget nyújthatna, mint azt tette eddig.
Tisztelettel: Tar László / Nyugat-Balatoni Térségmarketing Közhasznú Társaság, Keszthely.