Szeptemberben Vas megye és Szombathely lesz a Nemzeti Színház megyejárás rendezvénysorozatának főszereplője. A Nemzeti Különjárat 5200 forintos jegyéről és a szombathelyi színház-alapítási bohózatról még e kánikulában is jut eszünkbe ez meg az.
Az ország színháza nemcsak a budapestieké – jelentette ki tavaly Jordán Tamás főigazgató, mikor is a Nemzeti Színház elindította a megyejáró programot. Az ötlet kreatív és díjazandó. Egyrészt mert hozzájárul ahhoz, hogy a nem fővárosban lakó 8 millió ember csak kevéssé érezze magát másodrangú állampolgárnak, másrészt a nemzetit is fel lehet tölteni programokkal, és ami még nehezebb: nézőkkel. Csak emlékeztetőül: A megyejárás lényege, hogy két évadon keresztül havonta más-más megyére esik a jeles intézmény reflektorfénye: kis helyi ünnepséggel, a színházat bemutató kiállítással, egy „háztól-házig” különvonattal, illetve az adott megye több estés fővárosi bemutatkozási lehetőségével.
Nos, Vas megyére ez év szeptemberére kerül a sor. Az ünnepélyes megnyitó augusztus 18-án zajlik az MMIK-ban, amely abból a szempontból remek, hogy egybeesik a Savaria Karnevállal – feltehetőleg a Szombathelyen vendégszereplő Jordán Tamás miatt alakult ki ez az időpont -, másrészt viszont éppen a karnevál programdömpingje az, amely el fogja homályosítani az eseményt. Mindegy, a kiállítást megnézzük, a többi feltehetően úgyis csak protokoll lesz beszédekkel, zászlóátadással, ilyesmivel.
A különvonat szeptember 18-án indul Szombathelyről Budapestre Weöres Sándor Holdbéli csónakos darabjára. A programra 5200 forintért lehet benevezni, amely ugyan nem nevezhető csillagászati árnak, de a legnagyobb jóindulattal sem lehet jelképesnek tekinteni. A Nemzeti Színház honlapja szerint 1000-2000 között mozognak az előadásokra a beugrók, a fennmaradó összegből pedig akárhogy osztjuk-szorozzuk, piaci áron is kijön a közlekedés.
Családostól felruccanni a különvonattal különösen szétzilálhatja az otthoni büdzsét, s megint csak az jut eszünkbe, hogy mennyivel egyszerűbb pestinek lenni, ahol egésznapi különvonatozás nélkül több tucat – államilag dotált - színházi előadás nézhető meg. Ha a vidéki akar valamit, fizesse ki a bugrisa. Ha a kultuszminisztérium csak egy kicsit is komolyan gondolná a kiegyenlítősdit, bizony, dotálni kellene az odajutást is, ha már egyszer a mi adónkból (is) finanszírozza a nemzeti – no és az összes pesti színház - fenntartását.
Egyvalamire azonban mindenképpen jó lesz a szeptember 18-i különvonat. Újfent kiderül, mennyire is van érdeklődés a megyében, illetve a megyeszékhelyen a színházasdira, annál is inkább, mert az itt lakók szeretnek hőbörögni, hogy ez sincs meg az sincs, de amikor valami igényesebb eseményre kellene rámozdulni, akkor valahogy elpárolog a fene nagy verbális kulturális motiváció.
Ez utóbbi mondatja velem, hogy teljesen értelmetlen önálló társulattal rendelkező színházról álmodni. Sem a város lakosságának kulturális igénye, sem a diplomagyárrá züllött szombathelyi főiskola szellemi kisugárzása, sem a pénzügyi racionalitás nem indokolja az állandó társulatot. Egy ilyennek alaposan betennének a körülmények, s hamarosan negyedosztályú Csárdáskirálynőkkel és ötödligás musicalekkel próbálna felszínen maradni az intézmény, ahogy azt megannyi vidéki társulat tenni kénytelen.
Színházügyben most egyébként éppen a szokásos cselekvéspótló kátyúzás folyik, segédszínészképzéssel és kamaraszínházzal, de érdemes körülnézni intézményi téren is. A Művészetek Házában és az OMK-ban történik valami, az MMIK határeset, a Képtár nem tölti be szerepét, a Sportház ás a HEMO abban versenyeznek, ki tud minél messzebb elrugaszkodni a kulturális programok talajától kínai bugyikkal és függönyvásárokkal. Miközben nincs pénz színházra és kultúrára, felesleges és vicces profilú intézményeket tart el a város.
Azért a fülekbe súgva mondom,az ideális megoldás az lenne, ha összevonásra kerülnének a kulturális intézmények, eldózerolnák az ortopéd, semmire sem használható és bűn ronda Sportházat, helyére egy karakteres, kompakt, egyedi kinézetű színház kerülne egy korunk szavát értő igazgatóval, aki semmiképpen nem a mostani nomenklatúrából kerülne kinevezésre. Ide aztán igényektől és anyagi helyzettől függően meg lehetne hívni mindent és mindenkit, mentesülve az állandó társulat megannyi nyűgétől. Egy ilyen intézmény kiugrást és állandó lehetőséget jelentene a helyi kezdeményezések számára is. Ha egy pillantást vetünk a szeptember 24-26 között a Nemzeti Színházban lezajló Vas megyei fesztivál listájára, kiderül, nem is állunk olyan rosszul ilyen téren.
Persze az alacsony szellemi horizontú szombathelyi politikai és kulturális elit hülye lenne egy ilyen radikális megoldás mellett letenni a garast: Kisváros lévén túl sok cimbi lenne ellenérdekelt a racionalitásban. Az indok persze nyilván nem ez lenne, hanem az, hogy erre momentán nincs pénz, blablabla. Pedig az utóbbi évtized fejleményei egyértelműen azt mutatják, arra mindig volt pénz, amire nagyon akarták.