Vélemény

Egészségügyi reformok: Inkább belehalunk

2004.09.30. 19:59

Olvasom úton-útfélen, ritka sikeres volt az idén Szombathelyen a Szív napja rendezvény, olyannyira, hogy nem is jutott mindenki sorra a Fő téren. Hát nem tudom. Azért az elég sokat elmond egészségügyünkről, hogy a nyugdíjasok inkább állnak sorban vasárnap délelőtt egy sátor előtt, semmint mondjuk felkeresnének egy rendelőt, ahogy az jobb helyeken szokás.

Azt mondják, viharvert népünk többek között annak köszönheti Európában egyedülállóan tragikus egészségügyi mutatóit, hogy nem törődik a testével. Issza a cefrét, eszi a zsírosat, szíjja a büdös bagót, idegeskedik egyfolytában, miközben nagyívben legyint veszélyre, kockázatra, doktorra, tüdőszűrőre.

Nos, ehhez képest múlt vasárnap délelőtt a Fő téren azt láttuk, hogy a város összes nyugdíjasa és megannyi nem-nyugdíjasa órákig állt sorban, hogy megméresse a vérnyomását, lecsekkeltesse a vércukrát, zöld hályogát, hogy tanácsot és nem utolsósorban néhány emberi szót kapjon a sátorba kitelepült dokiktól és egyéb szakértőktől.

Örülhetnénk mindennek, de valahogy nincs ez rendben, kérem, hogy a máskor otthonról trotillal sem kimozdítható nyugdíjasok vásárnap a Fő téren békésen várakoznak órákat újdonsült leletükkel a kezükben. Nyilvánvalóan a lokáció problematikus: nagyon máshol kellene vizsgálatért, leletekért, jó szóért tülekedniük: nyomós okuk lehet arra, ha az orvosi váróterem padja helyett inkább a macskakövet választják.

Próbálok nem populista lenni, de nagyvonalakban mégiscsak arról van szó, hogy ezek az emberek hosszú évtizedekig keményen dolgoztak, fizették a tébéforintok millióit, hogy aztán mégis árában kapják most a gyógyszereket, meg egyáltalán: kirogyjon alóluk az egész velejéig rohadt egészségügyi ellátórendszer. A mostani káoszban már vagy pénzük, vagy kedvük nincs arra, hogy kapaszkodókat találjanak az egészségügynek nevezett szakmai, technikai és emberi csődtömeg útvesztőiben. Inkább lemennek vasárnap délelőtt a Fő térre.

Legyinthetnénk az egészre, mondván: ez van. Az öregek tébépénzét elvitte a történelem, sajnáljuk, de másét is elvitte, teccettek volna jobban vigyázni rá, meg különben is: voltak ennél cifrább esetek a 20. század európai történelmében. Örüljön, aki megúszta ennyivel.

Igen ám, de közben úgy tűnik, a gyógyítási pénzek elszivárgása nemcsak az idősebb generáció belügye. A mostani aktív korosztály is úgy érzi, feneketlen zsákba zúdítja az egészségügyi hozzájárulást, aminek aztán se híre, se hamva. Ha gyógyszertárba megy, piaci árat perkál, ha orvosra van szüksége, vagy maszekot keres, vagy a málló falú állami kórház falai között csúsztatja oda a borítékot, hogy aztán a családtagjaival hozassa be a gyógyszert és a gézt, ha túl akarja élni a kalandot a szerencsétlen.

Ami igazán elkeserítő, az a kilátástalanság. A rendszerhez érthető módon ragaszkodik az a kis létszámú, de hatalmas érdekérvényesítő képességgel rendelkező csapat, amely magabiztosan futtat zátonyra minden reformkísérletet és tabudöntögetést, legyen az egy lagymatag, éppen aktuális kormányzati szándék vagy a hálapénz.hu nevű internetes oldal.

A gyógyszergyárak és forgalmazók ellenőrizetlenül és övön aluli módszerekkel kaszálnak a piacon, és nem járnak rosszul bizonyos orvosok sem. Ez utóbbiak közül számosan halásznak a zavarosban, államilag fizetett munkaidőben, állami intézmények falai között, állami eszközökkel dolgoznak saját zsebre, adózatlanul. Ám ha valaki rákérdez erre az érdekességre, azt egyből helyreigazítja az orvosi kamara, mely elvileg az orvosi etika felett őrködik. (Kíváncsi vagyok, mit szólna a társadalom, ha a matektanár minden ellenőrzőbe vésett jeles után szívesen fogadna egy kis mellékest, elvégre a kamarai logika szerint neki is járna.)

Jobbos és balos kormányok sora váltotta egymást a rendszerváltást követő években, egy dologban azonban egyformának bizonyultak: Totál alkalmatlanok voltak az egészségügy rendbetételére. A jobboldaliak leginkább a saját kezet gúzsba kötő ostoba populizmus, a baloldaliak a genetikailag kódolt cselekvésképtelenség miatt.

Adalék: Kormányfővé kinevezésének napján Gyurcsány Ferenc sietett leszögezni, hogy levette napirendről az egészségügyi reform kérdését. Az orvosi kamara üdvözölte a döntést.

Ha így megy, még unokáink is vígan sátraznak a Fő téren a Szív napján. Szívnak, mondhatni.

További cikkek

Vélemény

Szerkesztőségi körkérdés: Szerintetek melyek a legjobb magyar filmek?

Vélemény

Termékpárbaj: HVG kontra Heti Válasz

Ajánló

Ez is érdekes lehet



.