2006-ban a jobboldalnak kétharmados többséget kell szerezni a választásokon, hogy át lehessen szerveznie a magyar médiát. Új alkotmány is kell, hogy soha többé ne jöhessenek vissza „azok” – mondta hétfőn este Szombathelyen a Hír TV ismert műsorvezetője. Magánháború és küldetéstudatos jobboldali agitprop, avagy mindenki térítsen meg négy embert. Kommentálunk.
Polgárok, ha moziba mennek
A Savaria Mozi valami okból kifolyólag immár hagyományos terepe a jobboldali politikai esteknek. Hétfőn Kerényi Imre színházi rendező, televíziós műsorvezető, a magyar politikai élet régi motorosa volt a vendég. Nem mintha nem tudtuk volna mi vár ránk egy olyan esten, ahol az úgymond művészi élet egyik reprezentánsa teljes mellszélességgel kampányol egy politikai párt mellett, de egyrészt tényleg kíváncsiak voltunk rá, hogyan zajlik egy ilyen szeánsz, másrészt a Forró Tamás-ügy miatt váratlan aktualitást kapott a polgári körök által szervezett rendezvény.
Este hat tájban a Savaria Mozi nézőtere háromnegyed részt teli. A közönség nagyobbrészt az idősebbek közül kerül ki, de az átlag még így is minimum tíz évvel tűnik fiatalabbnak a szocialisták rajongótáboránál. Fess kosztümök és öltönyök, konszolidált külső, szombathelyi konzervatív polgári miliő.
Nem kerülgeti a Forró kását
Kerényi negyedórát késik, talán a hajdani filmhíradók idejét várja ki. Aztán nem vacakol sokat, belekap a Forró Tamás-ügybe. Elmeséli a történetet, hogy hogyan fogott gyanút, hogyan fordult az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárához, hogyan kapott onnan segítséget és útmutatást, hogyan sikerült nevesíteni Forró Tamást mint 3/3-as ügynököt.
Ezt a szálat még értjük, sajnos előképzettség híján jóval kevéssé a szintén Forró Tamás nevéhez köthető bonyolult leágazásokat, ahol Kulcsár Attila, a K&H Equities, Szekér Gyula, és Bálint Tamás neve fémjelzi az pénz útját, de azt kihámozzuk belőle, hogy sokmilliós disznóságok történtek, amiben bizony alaposan benne van a ballib média egy része is. Kerényi azt is őszintén elmondja, hogyan taktikázott a Magyar Nemzet az ügy publikálási dátumával.
Szerinte a baloldal egyrészt agyonhallhatja majd az ügyet (szó, mi szó, tényleg nem nagyon erőltetik a dolgot), másrészt igyekeznek összemosni a Kondor Katalin-üggyel, ami már csak azért sem helytálló, mert Forró Tamásnak van dossziéja, Kondor Katalinnak nincs.
Magán médiaháború
Kerényi azt vallja, a jobboldal azért veszítette el a választásokat 2002-ben, mert a hatalmas többségben levő balliberális sajtó dzsihádot visel ellenük. Ráadásul ezt a sajtót a nemzeti oldal kétszeresen is támogatja pénzzel. A közszolgálati adókat közpénzből, a kereskedelmi adókat a reklámokból, amelyeket közvetve szintén a lakosság finanszíroz; miközben minimum 49 százalék a jobboldali választók aránya.
A maga részéről magánbojkottálja a másik oldal sajtóját, a mostani Forró-ügy kapcsán például megmondta nekik, hogy csak 500 ezer + áfáért hajlandó nyilatkozni, amely pénzt egy alapítvány számára kellene befizetni. Így utasította vissza például a Blikk megkeresését is.
Káderpolitika és kétharmados győzelem
Azt is megtudjuk, a jobboldal még nem áll készen a hatalomátvételre, annak 2006-ban jön el az ideje. Addig kell kitermelni a hatékony kormányzáshoz szükséges 300 ezer kádert. Emberek hiányában bukott el az Antall-kormány, mivel a minisztériumi apparátus elszabotált mindent, s a dörzsölt SZDSZ belevitte őket a privatizációba.
A Fidesz már jobban csinálta: Pokorni Zoltán 40 emberrel vonult be a minisztériumba, így még most is tudják, mi folyik ott Magyar Bálint alatt.
Aki tenni akar a hazáért, az lépjen be vagy a Fideszbe, vagy az MDF-be. A cél az, hogy a jobboldal kétharmados többséget kapjon 2006-ban, így lehetőség lesz rendezni a médiahelyzetet, és egy-két hónapon belül új alkotmányt lehet készíteni, amibe bele kell írni, hogy soha többé ne jöhessenek vissza azok, akiket nem nevezett meg ugyan Kerényi, de nem nehéz kitalálni.
Az MSZP-nek mennie kell, nemcsak azért, mert lopnak-csalnak, hanem mert nemzetellenesek, és főként azért, ment nem viselik el a másik fél, a nemzeti oldal jelenlétét.
Ehhez a győzelemhez mindenkinek négy embert kell megtérítenie. Azért négyet, mert négyből kettő biztosan becsap.
A jobboldal két főbűne: A bezárkózás és egymás ellen való indulás bűne
A Fidesznek meg kell tanulnia nyitni – mondja Kerényi Imre. Ez értelmezése szerint elsősorban a polgári körök beengedését jelenti, de enyhe kritika is éri a pártot: a Fidesznek meg kell tanulnia uralkodnia, kapcsolatot tartani az emberekkel, kezelnie a médiát. Van mit tanulnia a szocialistáktól is, hiszen Lendvai Ildikó – bármennyire nem szereti őt – mindig visszahívja telefonon, ellentétben néhány fideszessel.
Szerinte imádni kell, nem szabad bírálni a jobboldali politikai arisztokráciát, úgyis olyan kevesen vannak és törékenyek, de a médiára nem szabad megsértődni.
Másik vétek az egymás ellen való indulás vétke. Példa erre a soron következő soproni időközi választás, ahol Szájer József helyére egy szocialista és öt jobboldali jelölt pályázik. Mint mondja, rossz magyar ember, aki apró jobboldali pártra fecséreli a szavazatát, de hibásak a pártok is, akik nem képesek megegyezni egymással. A kicsiknek meg kell hódolniuk a nagy előtt, és annak cserébe adnia kell valamit a hatalomból, pozíciókból.
A Hír TV nyitni fog
Végezetül Kerényi a Hír TV-ről és saját műsoráról is beszélt. A Hír TV egyik szerepe az, hogy közölje a híreket, az összest. Ez azért fontos, mert a ballib híradók nem mindent mondanak be, bár a Hír TV indulásával az ő híradóik is jobban rá vannak kényszerítve az igazmondásra.
Saját műsoráról a „Szerintem”-ről elmondta, hogy nem szereti csinálni, de muszáj. Nem a jobboldali nézőknek készíti, hanem a másik oldalnak, hogy a „szultáni szeráj” tagjai rosszul érezzék magukat, különben azt hiszik, sérthetetlenek.
A tévé új tulajdonosi szerkezetéről megnyugtatásul közölte a jelenlevőkkel, hogy aggodalomra semmi ok. A magyar társadalom 30 százaléka minden körülmények között a baloldalra szavaz, 30 százaléka a jobboldalra. A köztes 40 százalékot kívánják megnyerni az új műsorokkal, mert ők fogják eldönteni a választást.
Arról beszél, hogy a baloldalnak el kell fogadnia a jobboldalt, belőle viszont permanensen dől a másik oldallal szemben táplált zsigeri ellenszenv. Azt is mondja, nem szabad megsértődni a médián, miközben ő magánháborút visel, illetve félmillió forintért nyilatkozik nekik. Az öntömjénezés megítélése pusztán ízlés dolga, a demagógia viszont nem. Talán nem nagy igény, ha 2004-ben egy politikustól azt is elvárjuk, egy magát művésznek tartó személytől meg pláne, hogy a pártbarikádok mögül előremerészkedjék, és ne feltétlenül a kincstári mondandót szajkózza. A jobboldali politikai elit érinthetetlenségéről szóló tézis különösen kínosan hangzik. Amúgy ha a Fidesz valóban a Kerényi által erőltetett polgári körös vonalat állítja csatasorba a 2006-os választásokon, akkor bizarr párharcnak nézünk elébe. Míg a jobboldal ismét a szimbolikus, utcára kivivős népfrontos választási kampánnyal operál, addig a Gyurcsány-féle neobaloldal láthatóan pont az ellenkezőjét teszi: egy modern, politikai és tőkekapcsolatokra épülő választási pártot épít. Hogy Magyarországon melyik működik jobban, azt egyelőre a fene sem tudja. 2006-ban kiderül, addig meg szépen elnézegetjük a fejleményeket. |