A szocialisták praktikus emberek, értik az idők szavát. Élre állnak, ha a szocializmust kell építeni, élre, ha a kapitalizmust. Mellszélességgel támogatják az államosítást, a privatizációt, az oroszokat, az amerikaiakat, és láss csodát, mindegyik bejön nekik. Most éppen a bulvár a trendi, így meglepődtünk volna, ha éppen ezt a ziccert hagyják ki. De miért is hagynák?
A Népszabadság, nagyjából a múltkori dizájnváltással egyidejűleg élénk médiakampányba kezdett, arról igyekezett meggyőzni országunk maradék írástudóit, hogy a tájékozottság magabiztossá tesz: így próbálván gátat vetni olvasótábora rohamos fogyásának. Az olvasói elit targetálásának hatékonysága kétségesnek tűnik annak fényében, hogy később óriásplakátokon is felbukkantak Népszabadság-reklámok, amelyek viszont már nem a hagyományos szellemi értékek hangsúlyozására épültek, hanem két merészen dekoltált, nagyméretű női mellre, no meg valami olyasmi apró betűs feliratra, hogy ne ezekkel domborítson, de ezt már valószínűleg senki nem olvasta el, meg amúgy is hülyeség, hiszen a napilap is pont azokkal domborít az ominózus plakáton, hiába játssza, hogy nem.
A Népszabadság felismerte, hogy valamennyire le kell menni kutyába, ha az ember még egy darabig nyitva akarja tartani a boltot. Na bumm.
A bulvárosodás a média világában kész tény. Az adott médium – hacsak nem kap ellátmányt állam bácsitól, pártközeli cégektől, jótékony alapítványtól - elkapálhatja magát, ha nem tud megfelelő mennyiségű vért, csupasz nőt, torzszülöttet és villalakót felmutatni.
Ez van, lejárt lemez. Az viszont újdonság, hogy a bulvárosodási versenybe beszállt a politika is. Nem mintha a magas kultúra iránti olthatatlan szerelemmel tűnt volna ki Horn Gyula vagy Orbán Viktor, sőt, rossz ízlésű porcelánbolti elefántként forgolódtak, ahelyett, hogy seggükön maradtak volna, de javukra írandó, hogy a bulvártól ódzkodtak, vagy egyszerűen nem jutott eszükbe.
Innen már csak egy ugrás volt a hétfő esti Szulák Andrea-show, amelyben Gyurcsány Ferenc, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke nagy ravaszul befurakodott a Ciccolina, Bochkor Gábor, Csisztu Zsuzsa és Erdőhegyi Brigitta nevével fémjelzett névsorba. (A műveletlen olvasóknak elmondjuk, ez utóbbi arról híres, hogy Sophia Loren fiának esküvőjén énekelt.)
Ha végiggondoljuk racionálisan, mindez persze könnyen értelmezhetővé válik. Gyurcsány nem hülyegyerek, tudja, hogy a TV2 sztárgyárához képest Orbán Viktor ezüsthajós kolbásztöltögetése városi kispályás dolog, egy Frei Tamáshoz, Bajor Imréhez, Stahl Judithoz, Konta Barbarához képest még van hova fejlődni népszerűség ügyében, és hát ő fejlődni akar.
Így hát Gyurcsány elfogadja a bulvár sztárcsinálási szabályokat, ha ehhez zombinak kell látszani, nosza, a tét nagy, de mindenki jól jár a végén. A nézettségnek jót tesz egy új húzónév, jó, lehet, hogy a viszkis rablónál kevesebb embert ültet le a képernyő elé, de vannak barátai, meg majd lehet, később kérünk tőle egy kis szívességet.
Politikáról annyi szó van, mintha Kiszel Tündével folyna a bájcsevej, helyette a szokásos sztárgyári panelek, gyerekkor, udvarlás, családi életképek, Fradi, emberi arc, betanult és kitalált poénok és sűrű önferizés: „Feri, mondom magamban …”.
Reklám után Feri vissza, majd a slusszpoén, drámai kifejlet, egy korábbi betegség, nagyon betegség, rák, Szulák majdnem sír, de aztán kisüt a nap, hess, fekete madár, mert az emberi akarat legyőz mindent. Ahogy a bulvár is.
Plusz 300 ezer szavazat, cső mindenkinek.
További cikkek
Vélemény
Szerkesztőségi körkérdés: Szerintetek melyek a legjobb magyar filmek?
Vélemény