Fórum a főiskoláért: Két út áll előttem …

Helyszín, idő, szereplők

Kissé rendhagyó helyen, a Művészetek Háza Szalonjában, és kissé rendhagyó időpontban, péntek délután került sor arra a beszélgetésre, amely a Berzsenyi Dániel Főiskola jövőjét járta körül. A rendhagyó jelző annak szól, hogy elszoktunk attól, hogy a BDF ügyeiről civil helyszíneken beszélgessünk, ezek a beszélgetések – ha vannak ilyenek egyáltalán - vagy az intézmény jól hangszigetelt falai között zajlanak, vagy a politikától csöpögő városi és megyei közgyűléseken. Az időpont csak annyiban fura, hogy az utóbbi időben megszoktuk, a BDF-en úgy csütörtökön magasságában vége a kedden kezdődő hétnek.

A fórumot egyébként Miszlivetz Ferenc ötlete nyomán a város két országgyűlési képviselője, a fideszes Sági József és a szabaddemokrata Hankó Faragó Miklós hozta össze. A korábbi két polgármesteren és a korábbi főiskolai főigazgatón kívül szép számmal rámozdultak az ügyre az intézmény sorsa felől aggódó főiskolai oktatók is. Legalább ennyire beszédes, ki nem jött el. A megyei elnök távolmaradása igazolt, ő kórházban volt, ellenben némileg érthetetlen Ipkovich György és a szombathelyi döntéshozók távolmaradása (csak az oktatási bizottság vezetőjét láttuk), és hasonlóképpen találgatásokra ad okot az a tény, hogy a jelenlegi rektor, Gadányi Károly sem jött el. Helyette levelet írt, amelyben közölte, sem a fórum tartalmáról, sem annak idejéről nem konzultáltak vele, és különben is halaszthatatlan külföldi útja van.

Kirajzolódott az eredő erő

Mivel Gadányi nem jött el, a tervezett központi téma - a rektorválasztáson induló jelöltek programjának megvitatása - kútba esett, de akik eljöttek, nem valószínű, hogy sírtak az elvesztegetett bő két óra miatt. Több ok miatt sem.

A borzalmas színvonalú városi közgyűlések után üdítő volt látni, hogy a különböző politikai térfeleken mozgó figurák félre tudják tenni a sallangot, és arra koncentrálni, ami igazán fontos: a főiskola jövőjére. Az intézmény ugyanis – rajzolódott ki a hozzászólások nyomán - a márciusi rektorválasztás és a küszöbönálló felsőoktatási törvény miatt még soha nem volt ilyen bizonytalan helyzetben. Könnyen elképzelhető, hogy néhány év múlva megszűnik a szombathelyi felsőoktatás, de ha ügyesen és bátran mozgatják a szálakat az illetékesek, az sem elképzelhetetlen, hogy ki lehet kaparni az egyetem és a prosperáló felsőoktatás gesztenyét.

A szellemi erők eredője azt rajzolta ki, hogy a BDF jövője egy kisebb, a tanárképzésre koncentrálódó, integrációban működő egyetem lehet, amely nem fordít hátat a piacnak és a szakképzésnek sem.

Az elhangzottak itt-ott önellentmondásosak, de kivétel nélkül érdekesek és előremutatóak voltak, a kérdés csak az, hogy mindez hogyan fog lecsapódni a gyakorlatban. Mert ha a főiskola új pályára állításának útját százas egységben mérjük, a gyakorlati teendőket tekintve pénteken cirka félegységnyit jutottunk előre.

Ki mit mondott?

Sági József elmondta, nem akarnak politikusként beavatkozni a főiskola életébe, a fórumra azért van szükség, mert a BDF sorsa meghatározza a város, a megye és a régió sorsát is. A főiskola előtt két út áll, a felsőfokú szakképzés vagy az egyetemmé válás útja. Az előbbi utat követve a város gondban lenne, már csak azért is, mert Szombathely kiváló középiskolákkal rendelkezik. Az egyetemi út választása révén egy kisebb intézmény jönne létre. Mindkét esetben komoly konzultációt kellene folytatnia a főiskolának, a megyének és a városnak, mert néhány éven belül elkerülhetetlenek lesznek az iskolabezárások.

Hankó Faragó Miklós szerint fontos lenne az egyetem, de a napirenden most elsősorban nem ez van, nagyobb a tét: a BDF a prosperáló, minőségi képzés irányába mozdul-e el, vagy egy olyan útra, amelynek a vége könnyen lehet a megszűnés. Jelenleg 72 egyetem és főiskola működik Magyarországon, és a demográfia adatokból az következik, hogy ennyire biztos nem lesz szükség. A mai helyzetben egy városi egyetem működtetése nem reális cél, s ezt már belátta Győr, Sopron, Mosonmagyaróvár, Zalaegerszeg, Keszthely és Veszprém is. A BDF helyzetét a minőségi képzéssel és megfelelő integrációval tudná stabilizálni, így tudna betagozódni az EU felsőoktatási rendszerébe.

Pusztay János, korábbi főigazgató, humort sem nélkülöző hozzászólásában üdvözölte a politikai konszenzust, de rögtön a politikusok szemére is vetette, hogy nem tíz évvel ezelőtt került sor egy ilyen beszélgetésre. Szerinte a főiskola sorsa nem az intézmény belügye, főleg azért nem, mert csak egyetlen van belőle, s a kérdés most az, lesz-e Szombathelyen felsőoktatás. Most dől el, hogy Szombathely szürke, jelentéktelen hely lesz-e vagy virágzó, prosperáló város, amelyre a kulturális infrastruktúrája predesztinálná. A főiskolának jelenleg egyetlen működő nemzetközi kapcsolata sincs, a tettek helyett csak a szavak és a kommunikáció megy, aminek ékes példája, hogy megyei napilap vezércikkben foglalkozik a főiskola egyetlen középfokú tanszékének vizsgájával, amelyet csak „ripacsképzés”-nek titulálnak Budapesten.

A rektorválasztáson Gadányi Károly ellen induló Tallár Ferenc, a filozófia tanszék vezetője a fórum kapcsán hitet tett a párbeszéd és a nyitottság mellett. A főiskolán első ránézésre rendben van minden – hangzott el -, a béreket kifizetik, a vécékben van papír, ez jó, de közben mindenki tudja, hogy valami működésképtelent működtetnek az intézményben, és elkerülhetetlen a változás. Gondok vannak a szakok akkreditációja körül, a város jó gimnáziumaiból nem jönnek a diákok. A minőség irányába kell elmenni, a kisegyetemi struktúra felé, és mindenképpen hangsúlyossá kell tenni a pedagógusképzést, amit ki lehetne új szakokra is terjeszteni. A felsőfokú szakképzésre is szükség van, csak a prioritásoknak kell másoknak lenni.

Szabó Gábor korábbi polgármester és jelenlegi főiskolai oktató szerint nem látszategyetem kell intercity professzorokkal, hanem igazi, organikus úton létrejövő intézmény. Felhívta a figyelmet az integráció veszélyeire, ugyanakkor ha az új felsőoktatási törvény lehetővé teszi az egyenrangú felek szövetségét, akkor elhárul az út a jövőbeli lehetséges együttműködések körül.

Késve érkezett a fórumra a másik korábbi polgármester, Wagner András, aki késését megfontolandó és racionális mondókával kompenzálta. A politikus szerint akár akarjuk, akarjuk nem, a külső piac hatásai mindenképpen érvényesülnek. A BDF-nek egyetemmé is kell válnia, és a felnőttképzésbe is be kell kapcsolódnia. A főiskola egészének ismét a tanárképzésre kell koncentrálnia, a hálózatelvű intézményépítés során ezt a területet kell kihasítania. Műszaki szinten alapfokon kell képezni, a magasabb szinteket meghagyni Győrnek, így az egyből a szövetségesünk lesz. Viszont létre kellene hozni egy pedagógiai kutatóintézetet, egy minősített, neves professzorral.

A főiskola részéről több oktató is hozzászólt a fórumhoz. Ők jellemzően a politikusok felelősségét hangsúlyozták, s felszínre tárták a főiskola jelenlegi működési problémáit és javaslatokat tettek a jövővel kapcsolatban.

Érdekes, hogy szinte mindenki egyetértett a tanárképzés prioritásával.


Kapcsolódó anyagok:

Pusztay János: Búcsú váramtól
Színészképzés Szombathelyen: Kirakat és valóság