Vélemény

BDF: Vihar után, szélcsendben

2005.03.17. 16:59

Azt továbbra sem tudjuk, mi lesz Szombathely oly sokat citált kitörési pontja, az viszont a rektorválasztás után igencsak valószínűsíthető, hogy ez a valami nem a Berzsenyi Dániel Főiskola lesz. Egy illúzióval kevesebb, de sebaj: kezdünk hozzászokni, hogy nálunk mindig a rosszabb verzió jön be. Azt meg majd úgyis megmagyarázzák, miért is jó ez nekünk.

Bevallom, fogalmam nincs, milyen főigazgató lett volna Tallár Ferenc. Talán valóban követ dobott volna a BDF – erőteljes szagosodásnak indult – állóvizébe, olyan szeleket gerjesztve, amelyek egy minőségi, pezsgő légkörű egyetem kikötőjébe fújdogálták volna a főiskola szivárgó eresztékű, több helyen léket kapott bárkáját. Azt már sohasem fogjuk megtudni, hogyan is lettek volna a hangzatos elképzelések a magyar és szombathelyi rögvalóságba ültetve, még az is könnyen lehet, a filozófiaprofesszor csúfosan elvérzett volna a gyakorlati életben, amikor hétköznapi kérdésekre kellett volna hétköznapi válaszokat adnia, megannyi ellendrukker és ellenérdek között.

Aztán azt is bevallom, a közismert Makó-Jeruzsálem mértékegységgel mérhető messzeségben áll tőlem a Tallár mögött egy emberként felsorakozó - Miszlivetz Ferenc neve által fémjelzett - Európai Tanulmányok Tanszék (ISES) szellemisége, a jól hangzó elméletekben és az önnön nagyszerűség tudatában való fürdőzés.

Ugyanakkor a néhány hetes kampányháború alatt egészen világos lett, hogy a két fél nem egyforma nagyságú szellemi terepet tud befocizni. Pontosabban az derült ki, hogy egyik fél képes lenne – legalább elméletben – nagypályán rúgni a bőrt, amíg a másik fél a pályára sem volt hajlandó kifutni, inkább az ölözőben próbálta meg eldönteni a meccset, mint később kiderült: sikerrel. És ha már itt tartunk: A fair-play díjat a hallgatók leigazolásával és csatasorba állításával mindkét csapat alaposan elbaltázta.

A változtatás mellett nem is annyira a hangzatos programok, a nevek vagy a harcmodorok szólnak, hanem a változásért kiáltó valóság. Csak a vak nem veszi észre, hogy a BDF veszélyes vizekre tévedt, amit az is tetéz, hogy a helyi sajtó szinte tabuként kezel a főiskolával kapcsolatos minden kritikát. Tényleg nevetséges, hogy miközben öles betűkkel harsogjuk az öt darab középfokú színésszel kapcsolatos hírpótlékokat, senki nem meri kimondani, hogy az intézmény diplomagyárrá züllött, ahol olykor riasztó színvonalú oktatók tanítják az egyre gyengébb képességű diákokat.

Bizonyos szakokra gyakorlatilag bárkit felvesznek, ha a jelentkezőnek feje van, így egészen érdekes figurák kaptak és kapnak tanári oklevelet. Jobb, ha már most felkészülünk arra, gyermekeink leendő tanárainak esetleg alapvető gondjai lesznek az írással és olvasással. Aki beszélt mostanában főiskolai oktatóval, tudja, mindez egyáltalán nem túlzás, sőt. Amíg néhány évtizeddel ezelőtt főiskola termelte ki a város – sőt egész Nyugat-Dunántúl - értelmiségének java részét, ma már a jobb helyi gimnáziumokból a kutya sem megy a BDF-re, ami önmagában is riasztó, és még inkább az, ha belegondolunk, ezen fiatalok zöme már nem jön vissza a városba.

Ha visszagondolok, hogy - a BDF ügyeire csak slendrián módon figyelő városlakóként - mire is emlékszem a főiskola utóbbi megmozdulásaiból, a fizika tanszék gömbkísérletén, a örökmozgósokon és az ISES megmozdulásain kívül – biztos én vagyok az oka - csak a segédszínészek jutnak eszembe. (No meg a méltán emlékezetes Pornóakadémia, amelynek keretében egyszer maga a nagy Oki lóbálta a kukiját a szebb napokat is látott díszteremben.)

A főiskola most leginkább arról szól, hogy az országos finanszírozási átgondolatlanságokat meglovagolva – akár a legidiótább, legfeleslegesebb szakok indításával -, hogyan lehet minél nagyobb pénzeket leszedni az államtól. Ebből aztán ki tudják fizetni a számlákat, a kollegákat, tudnak a fénymásolókba festékpatront venni, aztán majd csak lesz valami.

Ha váltás történt volna a vezetés élén, akkor sem biztos, hogy a BDF megváltoztatta volna irányát, egy ekkora intézmény tehetetlenségi nyomatéka minden képzelőerőt felülmúl, de legalább az esélye meg lett volna az új pályára állásnak, ami esetleg túlmutatna a festékpatronos variáción. Így viszont – legyünk realisták – nincs. Korábban évek hosszú sora állt rendelkezésre a főiskolának, hogy megtalálja önmagát: nem sikerült. Így hangzatos nyilatkozatok ide, hangzatos nyilatkozatok oda, nehéz elképzelni, hogy egy nyugdíj előtt álló régi vezető és megszilárdult köre hirtelen dinamizálódik, és táltos paripaként valami fantaszikus véghajrába kezd, lerúgva a csillagokat, egy országosan is magasan jegyzett szellemi központot vajúdik.

Ennek hiányában viszont hatalmas a veszély, hogy a környező riválisok – Győr, Sopron, Veszprém stb. – még a maradék levegőt is elszipkázzák, mi meg itt maradunk magunknak a szakképzéssel, felsőfokú diszpécserekkel és emelt szintű tisztasági menedzserekkel.

Az meg egyenesen hülyeség, hogy mindez a BDF belügye. Egy jól funkcionáló felsőoktatási intézmény – főiskola, egyetem vagy akármi - az egész város számára irányt és szellemi mentőövet jelentene, míg egy rothadó, süllyedő BDF hatalmas és végzetes koloncot jelent majd Szombathely és az egész térség számára. Mit ne mondjak, több mint aggasztó.

További cikkek

Vélemény

Szerkesztőségi körkérdés: Szerintetek melyek a legjobb magyar filmek?

Vélemény

Termékpárbaj: HVG kontra Heti Válasz

Ajánló

Ez is érdekes lehet



.