Az új kulturális miniszternek van humora és beszéli a fiatalok nyelvét – derült ki kedden délután a szombathelyi főiskolán. Bozóki azt mondja, egyedül nem tudja helyrehozni az elmúlt 15 év hibáit. Beszélt az Európa Kiadóról és felvázolta, mire is készül a következő időszakban. Szerinte Orbán Viktornak nincs igaza, de a jobboldal ideológiailag előnyben van. A Megasztárba meg jól nem ment el.
Bozóki András, az új kulturális miniszter kedden a megyénkbe látogatott, a protokolláris programok közé beiktatott egy előadást a Berzsenyi Dániel Főiskolán is. A ziccert mi sem hagyhattuk ki.
Bozókira sokan voltak kíváncsiak
Úgy esett, hogy miniszter lett
Bozókiról hamarjában kiderül, hogy beszéli a fiatalság nyelvét. Részletekbe menő könnyedséggel vázolja a pályafutása során eddig elért érdemeit. Közben azért megnevezi az előadása címét is: „Volt-e itt rendszerváltás?” Megtudjuk, hogy az ELTE és a CEO oktatója, a négy lehetséges jelölt közül esett őrá a kormány választása, e turnus harmadikjaként a kulturális miniszteri posztra. Elmondása szerint először nem hitt benne, hogy ő lesz végül. Ám ha már így esett, szívesen elvállalta, habár bizonyos, hogy nem fogja tudni egymaga teljesen helyrehozni az elődei és az elmúlt 15 év esetleges hibáit.
Miniszteri retro
Aztán némi frivolsággal vázolja a rendszerváltás előtti dolgait. Mindig is disszidálni akart, vallja be, azzal az érzéssel, hogy a következő év még az előzőnél is rosszabb lesz. 1977-ben akkor ment volna, ha nem vették volna fel a főiskolára, 83-ban, ha nem kap neki tetsző állást. De mert mindkettő azonnal teljesült, maradt. 87-től aztán érdekessé váltak a társadalmi-politikai mozgolódások, így végleg letett erről.
Említ olyan underground filmeket, zenéket, amik akkoriban meghatározóak voltak számára. Megáll az idő, Falfúró, Eszkimó asszony fázik, Európa Kiadó, Kontrol csoport, etc. Méhes Marietta neve azonban nem ugrik be neki. Később némi rosszallással hagyta el a Történelmi Hivatalt, kevésnek találva a róla szóló jelentéseket. Hogyan bizonyítja a cimborák előtt az egykori ellenzékiségét? Felemlítődik aztán a rendszerváltás idejében a hite a demokrácia globális győzelmében, miközben zajlott a világpolitikai átrendeződés. A közös naivitás, hogy nincs már konkurenciája a demokráciának, így nem is lehet más, de csak néhol győzött.
Nem érezzük magunkénak a demokráciát?
És ezen a ponton áttért a jötte valódi céljára. Háromfelé osztott háromszöget rajzol: 1. egyének, választások, 2. intézmények, 3. kultúra, mélystruktúrák. Ezt fejti ki bővebben.
Az egyéni akarat jelentőségét pedzi, az emberek szintjén való változásokat. Továbbmenve a gazdasági struktúra átalakulásáról beszél, a politikai közösség újradefiniálásáról. Hogy hogyan sikerült elérni a piacgazdaság létrejöttét, az ismételt csatlakozást Európához. A legtöbb dolog azonban csak a formák szintjén teljesült. Sok múlott az egyes emberek egyéni döntésein, például Antall Józsefén.
Ha az intézményrendszer megalapozása teljesült, akkor lehet továbblépni. Ami ha nem is (lesz) zökkenőmentes, de Orbán Viktornak sincs igaza, aki azt mondta, hogy ha manapság indulna, maximum traktoros szintig jutna el a társadalmi ranglétrán.
Nagy kérdés továbbá, hogy a társadalom magatartásilag felnő-e a kultúra közvetlen értelmezéséhez, „használatához”. Ez a változás azonban nem gyors, nem lehet az. Mindez kiterjed az emberek életének egyéb szegmenseire is, ahol ugyancsak nincs, vagy lassú a változás. Ebből a szempontból Bozóki a legfontosabb hátránynak azt tekinti, hogy az emberek nem tudnak bánni a szabadsággal, passzívak maradnak. Jó példa erre a választásokon való csekély megjelenés, épp csak elegendő voksleadás.
Nem érzik magukénak az emberek demokráciát, amelynek a legfőbb jellemzői: verseny (pluralizmus), részvétel a társadalmi ügyekben és emberi jogok. A részvétel és a kultúra kapcsolatán dől el minden. Nem csak a kulturális elittől kell várni mindent. Kulturális szellemű szabad közösségek szervezésére van szükség. Ennek azonban nem kedvez a „fejnehéz” vagy „orrnehéz” magyar társadalom szemellenzős politikai megosztottsága. Nagyon nem szerencsés szerinte az ország kettészakadása.
Az elvárások vele szemben: a pártállástól függetlenül folytatható projektek indítása, tekintet nélkül a jövőre bekövetkező választások kimenetelére. Bozóki perspektívái tehát: 1. új művészeti ágak pártolása, támogatása, 2. fiataloknak ugyanez, 3. a vidék fejlesztése, felzárkóztatása.
A jobboldal előnyben van ideológiailag
Végül a kérdések. Szombathely előző polgármestere, Szabó Gábor oligarchiát, kevesek uralta politikát emleget, visszarendeződések hiányát, passzivitást a szavazók 40 százalékától. Mindezt hosszan fejti ki. Bozóki egyetértéssel válaszol, majd a következő, immár másvalakitől érkező felvetésre a jobboldal előnyére bólint rá az ideológia terén. Szerinte a baloldallal ellentétben a jobb tudja mozgósítani a fiatalokat, képes megszólítani őket, lásd polgári körök. A baloldal is kezdi kitalálni magát, bár az inkább az érzelmi azonosulásra apelláló jobboldallal szemben nehezebb dolga van a maga racionálisabb irányultságával. Bozóki szerint Gyurcsány e szempontból a válasz.
Harmadikként és utoljára a mélyrétegekre kérdeződik rá. Hogy minden átmegy a kultúraipar szűrőjén, behappol mindent a tömegmédia, bulvárosodik az egész kulturális élet. Mindenhol Európában ez zajlik, feleli erre Bozóki, hajdanán örömmel fogadta mindenki a kereskedelmi tévék megjelenését, ma már sokan átkozzák. De ugyanez érvényes az egykori piacvezető politikai lapokat eladásilag leköröző bulvársajtóra is. Neki szintén javasolták a tanácsadói a Megasztárban vendégként való megjelenését, amit ő elutasított. De itt van jó példának a manapság futó A Nagy Könyv műsorfolyam is, ami a tévé útján kívánja könyvolvasása buzdítani az embereket.