Az informatika forradalmasítja a magyar nyelvet. Minden, ami történik, szerves része egy hosszabb művelődéstörténeti folyamatnak, de ha nem vigyázunk, széteshet köznyelvünk, írásbeliségünk – állítja dr. Balázs Géza nyelvész. Müxik, fuxik és társaik. Nyelvészeti előadáson jártunk.
Mondanunk is felesleges, online újságként a téma minden szempontból mélyen a húsunkba vág. Így aztán lelkesen jegyzeteltük, mit is gondol a fent vázolt összefüggésről az ország egyik legismertebb nyelvésze.
Két világ határán vagyunk
„Egy könyvtárban két interneten felnőtt gyereknek mutogatják a hatalmas, súlyos kódexeket és a vastag lexikonokat. Egy idő után egyikük odasúgja a másiknak: - Ki volt az az őrült, aki kinyomtatta ezeket?” – Ezzel a viccel kezdte előadását dr. Balázs Géza, illusztrálva a két világ, a Gutenberg-galaxis és az „Internet-galaxis” között feszülő távot.
A nyelvész szerint mindannyian érezzük - optimistán vagy félve -, hogy jelentős kultúraváltás előtt vagyunk. Ott állunk valaminek kapujában, vagy talán már be is léptünk rajta.
Nyelvészeti szempontból a kiindulópont az, hogy az írásbeliség is technológia. Furcsán hangzik, de igaz: az emberiség történetének nagyobbik részét írás nélkül töltötte, és később is évezredek kellettek, amíg általánossá váltak a betűk. Mi már ezeken nőttünk fel, és ez a tény nagy mértékben befolyásolja gondolkodásunkat. Például aki ír, az lustább gondolkodni, mint az élőszó kultúráján felnövő ember, másként rendezi gondolatait, egyszerűsít, tömörít.
Mindez azért érdekes, mert itt élünk a két galaxis határán, ami egyszerre írásbeli – hiszen számítógépen szavakban rögzítve van -, és egyszerre szóbeli, mert nem állunk messze attól, hogy szóban is tudjunk kommunikálni a számítógépekkel. Azok elemzik majd beszédünket, és a szóban elhangzottaknak elkészítik az írásbeli kivonatát, akár a kért szövegtípusban.
Mi történik most?
Néhány évvel ezelőtt a nyelvészek, pedagógusok felfigyeltek arra, hogy egészen furcsa dolgok történnek az internetes kommunikációban, elektronikus levelezésben, a csevegő-oldalakon és az SMS-ekben. A fiatalok úgy írnak, ahogy beszélnek, fittyet hánynak a helyesírásra, sajátos szókészletet alakítanak ki, hangulatjeleket tesznek a szavak vagy mondatok mellé.
Dr. Balázs Géza elmélete szerint a jelenség hátterében a nyelvi létmódok megduplázódása áll. Korábban volt a beszéd és az írás. A média forradalmával megjelent a másodlagos szóbeliség, amely a beszédnek egy variánsa. Ilyen a mikrofonba való beszéd, a telefonálás, a rádió vagy a televízió. Közös jellemzőjük, hogy – leginkább a kétoldali kommunikáció korlátolt volt miatt - általában szervezettebbek, artikuláltabbak, mint az élőbeszéd.
A digitális világgal érkezett el a negyedik nyelvi létmód: a másodlagos írásbeliség. Ez nem más, mint a számítógépek segítségével létrehozott és tárolt írás, amely nagyon más, mint a korábbi lineáris, áttekinthető és lapozható változat.
Az új írásbeliség jellemzője: Vissza az időben?
Dr. Balázs Géza felsorolta új írott nyelvi jelenségeket, majd érdekes módon mindegyikről kiderült, hogy annak korai előzményei vannak.
Az anti-helyesírásra (hüje) magyarázat a célszerűségre és az egyszerűségre való törekvés. Úgy néz ki például, hogy az ipszilonos j (ly) problémáját „megoldják” a diákok, amire az MTA-nak nem volt elég 170 év. Az érdkl (=érdekel) típusú magánhangzó elhagyás már a rovásírásban felbukkant, a müxik (=működik) és fuxik (=funkcionál) típusú képződmények levezethetők nyelvi analógiákkal, sőt, még a smiley-k (emotikonok) használata sem új keletű. Ez utóbbiaknak a bevezetését például már ötszáz ével ezelőtt javasolták akkori írástudók, felismerve, hogy milyen többletet tud adni egy leírt szónak vagy mondatnak egy melléhelyezett kép, jel. Az ötletet aztán az akadémikus nyelvészet elvetette.
A fentebb leírt példák azt bizonyítják, hogy ami most kialakulóban van, az egy szerves művelődéstörténeti folyamat része. A jelek azt mutatják ugyanis, ma is csak azt lehet megtenni a nyelvvel, amire van valamilyen belső nyelvi szabály vagy kulturális előzmény.
Hogyan tovább?
A helyzet azonban ennyire nem egyértelmű, vannak más megfontolások is. Dr. Balázs Géza szerint akkor van baj, ha nem tudjuk ezeket a nyelvi létmódokat a helyükön kezelni. Ha összemosódik a csevegőprogram és a József Attila-verselemzés stílusa, az komoly gond. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a másodlagos írásbeliség betör az elsőbe, amelynek következtében széteshet az írásbeliségünk, és előbb-utóbb nem fogjuk egymást megérteni.
Ezért kell megállapodni például a szoftver és a kapucsínó szavak helyesírásban (akkor is, ha ez nem mindenkinek tetszik, és esetleg bizalmas írásmódban el is tér tőle), és ezért fontosak a köznyelv fórumai, ahol mintát lehet találni, és amiért továbbra is szükség van nyelvművelésre és nyelvstratégiára.
(Megjegyzés: Az előadás április 19-én hangzott el a Berzsenyi Dániel Könyvtárban. A szerzői jogi törvény értelmében az előadóval engedélyeztettük a nyilvános közlést. Ez vett igénybe néhány napot.)