Érettségi botrány: Levizsgáztak

2005.05.09. 22:21

Igazán frappánsan sikerült a kétszintű érettségi. Korábban a felsőoktatási intézmények intettek be Magyar Bálintnak, most az internetező tinédzserek és sokan mások. Az oktatási tárca továbbra is verhetetlennek bizonyul valóságügyi lyukrafutásban. Most kezdünk el félni a felsőoktatási törvénytől, Magyar Bálint pedig, könnyen lehet, elballag az érettségizőkkel.

Magyar Bálint nem először miniszter, így már korábban is volt szerencsénk közelről megismerkedni a valósághoz való meglehetősen ambivalens viszonyával.

Kérdezzék csak meg pedagógus ismerőseiket, lehetőleg amikor azok kevésbé harapós kedvükben vannak, miként is avanzsálódtak szűk egy évtizeddel ezelőtt mindannyian tanterv és tanmenetíró specialistákká, hipp-hopp, egyik napról a másikra, hogy végelláthatatlan iskolai értekezleteken vitatkozzanak olyanokon, amelyhez többségük pont annyit konyított, amennyire felkészítették rá, az pedig nem volt sok, hogy finomak legyünk.

Így tanmenetek helyett leginkább sűrű anyázások termelődtek az iskolai és a nemzeti oktatáspolitikai hogyan-tovább kapcsán, a szakmaiság és a munkahelyi légkör nagy örömére.

Az eredeti elképzelés persze jól hangzott: Alkossunk egy nemzeti kerettantervet, amit majd minden iskola megtölt passzentos és versenyképes tartalommal, szigorúan a szabadság és az autonómia jelszavával. Virágozzék száz virág, ahogy a bölcs kínai mondta.

Csak hát hiba csúszott a gépezetbe, tipikus szabaddemokrata hiba, ezt kell mondanunk immár másfél évtized megfigyelés után. Az oktatási tárca ugyanis egy aprócska dolgot nem vett figyelembe: a valóságot. Pedig ha csak egy kicsit is ismerik a magyar viszonyokat, tudniuk kellett volna, hogy a tanmenet-írások az óraszámok leosztása körüli élet-halál összecsapásokba torkollanak, nem az iskola és a tanulók érdeke győz, hanem az erősebb klikk (lásd kutyák násza), és nem az autonómia erősödik, hanem pont ellenkezőleg, az iskolavezetés kezébe adnak plusz fegyvert a jutalmazáshoz-büntetéshez. Jól csak a tanítani nem tudó klientúra járt, akik szép pénzeket zsebeltek be az ilyen-olyan szakértői díjak leszámlázásával.

Miután Magyar Bálinték ilyen szépen rendbe tették a közoktatást, a korábbi sikereken felbuzdulva négy év múlva nekivágtak egy nagyobb feladatnak, az érettségi és a felvételi rendszer átalakításának.

Az elmélet itt sem hibázott. Legyen kétszintes a matúra, így megfosztva a felsőoktatási intézményeket a felvételi önkényes, következetlen és kaotikus gyakorlatától. Végül is jogos. Nekiláttak átalakítani hát a szisztémát, dolgoztak rajta fene sokat ott a távoli budapesti íróasztaloknál, még többet az iskolákban, ahol versenyt szívtak az alulinformált tanárok és diákok, ahol egymást követték az értekezletek és konferenciák, próbafeladatlapok és hasonló nyalánkságok.

A lázas munka közben csak közben azt kellett eltitkolni, hogy időközben a főiskolák és egyetemek meghekkelték az egész több milliárdos átállás értelmét: úgy tavaly tájt ugyanis hanyagul bejelentették, eszük ágában sincs emelt szintű érettségit kérni a diákoktól a felvételkor. Csak nem fogják ilyen apróságokkal veszélyeztetni az oktatási létszámot, főleg hogy joguk van ehhez, főiskolai autonómia, plusz emberi és állati jogok. Ezért van, hogy magyarból kemény 4 százalék érettségiző vállalta az emelt szintű megmérettetést.

Intermezzóként az oktatási minisztérium időközben belekapott a Sulinet Expressz nevű projektbe is, elvileg hogy helyzetbe hozza a szegényebbeket a számítástechnika területén, ami a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy teletömte a jómódúak zsebét mindenféle digitális kütyüvel. De erről már kidühöngtük magunkat.

És itt az újabb valóságfröccs, a kiszivárgás. Hétfőn délig még úgy nézett ki, viszonylag kis vérveszteséggel megússza az oktatási tárca az egész elcseszett kétszintű érettségit, ugyanis a magyar irodalom feladatlapok egész használtatóak voltak. Ahhoz képest. Elméletben. Ahogy megszoktuk. Gyakorlatban ugyanis állítólag már korábban vígan adták-vették egymástól a cuccot a neten a tinik, ami némileg ellentmond a fair-playnak, és ami miatt néhány szülő zsebében végképp kinyílott a bicska. Ha megíratják újra a teszteket, a dupla, sőt tripla izgalmak miatt, ha nem, akkor azért, mert a szemfülesek és a kiskapukra játszók ismét legyőzték a munkában hívőket.

Az OM-nek az utóbbi két évben nem nagyon volt más dolga, mint megszervezni ezt a kétszintű érettségit. Most már kijelenthetjük, hogy nem voltak képesek rá, teljesen függetlenül attól, hogy ki szivárogtatta ki a dolgot, barát vagy ellenség, helyettes-államtitkár, nyomdai dolgozó vagy az al-Káida. Így vagy úgy: csőd, ko, botrány. A valóság újabb győzelme az elmélet felett.

Megmondom őszintén, kicsit félek az új felsőoktatási törvénytől. Főleg ha az elméletben hibátlan lesz.

Magyar Bálint pedig úgy szolidaríthatna leginkább az idei érettségizőkkel, csak csatakozna hozzájuk egy ballagás erejéig.
.