Magára hagyott számítástechnika-történelem

A gyűjtemény születése

A sok mostoha sorsú magyar kulturális gyűjtemény között is feltűnően szerencsétlen a szegedi számítástechnikai gyűjtemény.

Története még az 1970-es évekre nyúlik vissza, amikor a Neumann János Számítógéptudományi Társaság és az Országos Műszaki Múzeum kezdeményezésére megindult az akkor leselejtezett gépek begyűjtése, ami mindenkinek jól jött.

Az első helyszínre, a MOL elődjének algyői barakkjaiba az ország minden tájáról érkeztek a külföldi (Razdan, Minsz, ICT, Elliot, Siemens, IBM, Honeywell) és magyar (EMG, VILATI, SZTAKI, BME, IKV, Telefongyár, GAMMA, KFKI, VIDEOTON, MOM) gépek, illetve ezek dokumentációi. Ezzel a kelet-nyugati keresztmetszettel egy egészen egyedülálló gyűjtemény kezdett már ekkor körvonalazódni.

1991-ben létrejött az Informatika Történeti Múzeum Alapítvány, amely intézményi keretet adott a gyűjtésnek. Az alapítók az Országos Műszaki Múzeum, a Neumann János Számítógéptudományi Társaság és az Állami Számítógépes Szolgálat voltak. Közben az egyre duzzadó gyűjteményt egyre kisebb helyre kellett zsúfolni, ami nem tett jól az érzékeny gépek egy részének.

1997-ben a gépeket átvitték az egyetem által örökölt Kossuth-laktanya egy épületébe, hogy 2002-ben aztán továbbvigyék őket a volt szovjet laktanya egy másik helyiségébe.

Ebben az évben fogalmazódik meg, hogy az időközben népszerű látványossággá vált gyűjteménynek saját múzeumot kellene kapnia. A Szegedi Egyetem Tanácsa elfogadta az egyetem Intézményfejlesztési Tervét, amely tartalmazta az Informatika Történeti Múzeum megalapítását, a város pedig megrendelte a múzeum kialakításának tanulmánytervét. A lelkes gyűjtők szabadidejükben elkezdték összeszerelni és kategorizálni a számtalan eszközt, de itt – ahogy az nálunk már lenni szokott – megálltak az események. A gyűjtemény jelenleg csak úgy látogatható, ha előtte időpontot egyeztetünk valamely gyűjtővel, hiszen az alapítványnak nem telik még egy részmunkaidős alkalmazottra sem.

Mostoha körülmények

Érdekes a sajtó reakciója is, amely hol felkapja a témát, hol hosszú időre elfelejti. Utolsó jelentős cikket a témában az Origó prezentálta. A portál április végi helyszíni riportja roppant mostoha körülményekről számolt be: az alapítvány filléres gondokkal küszködik, a gépek mozgatásához szükséges pénzt sem sikerül előteremteni, a laktanya épülete lepusztult, gyűjtemény feletti szintre beköltöztek a baglyok, a kitört ablakokon fólia van, fűtés télen sincs.

A város által terveztetett múzeumhoz kétmilliárd forint kellene, ha a mostani épületet újítanák fel, az 150 millióba kerülne. Még az utóbbi variáció is irreálisan nagy pénznek tűnik jelenleg, így az ország legnagyobb számítástechnikai dokumentumgyűjteménye ládákban porosodik

Az írásban megszólaló gyűjteményvezető azt is fájlalja, hogy az informatikai tárcától a mai napig nemhogy egy fillér támogatás, de még csak látogató sem érkezett, pedig többször invitálták a minisztérium tisztségviselőit, hogy tekintsék meg az európai viszonylatban is egyedülálló gyűjteményt. Megemlíthető az is, hogy a kiállítás támogatói között nem találni egyet sem a nagy hazai informatikai vállalkozások közül.

A HVG június 18-i száma - egy másik téma kapcsán - ugyanakkor arról számol be, hogy az informatikai tárca csak az internet elterjesztését propagáló reklámkampányára 365 millió forintot költött 2003 nyarától, amelyből az eMagyarország roadshow maga 180 milliót vitt el.

Történt-e valami?

Az Origo írása után majdnem megpezsdült valami. Az alapítvány több e-mailes megkeresést kapott, konkrét ajánlatokkal – tájékoztatta az ALON-t Szabó Péter Gábor, az Informatika Történeti Múzeum Alapítvány kuratóriumának tagja, hozzátéve azonban azt is, hogy nem tud arról, hogy tényleges pénzbeli átutalás érkezett volna valakitől. Szerinte a gyűjtemény sorsának országos ügynek kellene lennie.

Szintén az Origo cikke indította a Machines.hu retro számítógép portált, hogy bekapcsolódjon a történésekbe. Ők május közepén tették közzé felhívásukat, amellyel adományokat kívántak és kívánnak szerezni az alapítvány támogatására.

Ohr Tibor, az oldal főszerkesztője azt mondja, a felhívást akkor közel ötven médiának továbbították, de közülük csak négy – beleérve az ALON-t – reagált. Szerinte az érdektelenség oka lehet, hogy a mai világban már mindenki meggondolja, hogy hová is teszi a pénzét, és a bizalmatlanság is szerepet játszhat. Ugyanakkor már az is fél sikernek számít, hogy a felhívások és a sajtóhírek révén egyre többen megismerik a szegedi gyűjteményt.

(Fotó: Origo)

Informatika Történeti Múzeum Alapítvány
Machines.hu