Petrcane - Zadar

2005.07.12. 13:38

Idén a horvát tengerpart középső része került terítékre. A Zadar melletti kisfalu, Petrcane nem igazolta be előzetes aggodalmainkat, a tenger ott is gyönyörű, a környék mérsékelt izgalmai pedig remekül illenek a nyáron ellustulni vágyó szellemhez. Errefelé van például a takaros Nin, a homokos strandjairól ismert Zaton és Sabunike, valamint a zordon tekintetű Paklenica.

Kelet-Európa eldugul

Autópálya-dugóIgazából nem akartunk mi mindenáron errefelé – lásd cím - menni. Több helyről azt hallottuk, hogy Zadar (Zára) gyakorlatilag iparváros, környéke meglehetősen jellegtelen, a tenger sem az igazi, meg egyáltalán. Aztán belegondolva kezdett leszűkülni a választási lehetőségünk, Dél-Dalmácia messze van, oda nem elég az egy hét, tavaly meg az időjárással voltak gondjaink az északi Isztrián. A Zadar melletti Petrcane úgy jött a képbe, hogy állítólag nyugis kis falu, no meg az összes más, előzőleg kinézett helyre már rég lecsaptak mások.


Így hát a július eleji szombat hajnalon Lendvánál gond nélkül átlépjük a szlovén majd a horvát határt – ez az átkelőhely máskor is bejött -, és megcélozzuk a legendás horvát autópálya-rendszert. Morn kollega beszámolója alapján úgy számolunk, öt-hat óra alatt Zadarnál vagyunk. De aztán másként alakul. Először még csak azon bosszankodunk, hogy amíg mi, magyarok, autópálya-építés ürügyén Balatonlellénél évek óta a sarat túrjuk, a horvátok keresztül-kasul felépítették az egész rendszert. Később viszont megtapasztaljuk, ott sem minden fenékig tejfel.

Zágráb mellett ugyanis randa balesetek sora miatt áll be többször a forgalom, majd Senj (Zengg) alatt akkora a dugó, hogy ravaszkodásra adjuk a fejünket és lemegyünk a pályáról, mondván, a kertek alatt megkerüljük a sort. Csak arra nem számítunk, hogy a feljárók még nincsenek mindenhol kiépítve, így egy jó másfél órát bóklászunk a hegyekben, mire visszajutunk. Hogy aztán a Zadar előtti hat kilométeres alagútnál ismét közel két órát (!) álljunk egyhelyben szlovák, lengyel és cseh zarándokok társaságában, békésen ablaktörlőzve. Mint kiderül, az alagútban – amely egyelőre csak félig van kész – egy tartálykocsi maga alá gyűrt egy személyautót, jókora pánikot és legalább akkora dugót okozva.

Petrcane

PetrcaneA hegy túlfelén aztán annak a rendje és módja szerint kisüt a nap. Azt hamar megállapítjuk, hogy a környék – Észak-Dalmácia - valóban nem olyan sármos, mint Dél, vagy akár az Isztria, de a tenger nagyon kék, és messziről igencsak rendben van.

És hálistennek közelről is. A Zadartól 12 kilométerre északra fekvő Petrcane szerencsére nem Zadar külvárosa, hanem egy egészséges kombinációja egy apró halászfalunak és a köréje épült nyaralóövezetnek. Hogy festői, az túlzás, de van temploma, kikötője, fehér házai, este meg lehet kicsit sétálni a csendes parton, fagyizni, beülni éttermekbe, hülyeségeket venni a kevés árus valamelyikénél. Mi kell még?

Az idegenforgalom központja a falu melletti földnyelven elhelyezkedő Hotel Pinija, amely elvileg zárt terület, gyakorlatilag bárki besétálhat ide, használhatja a strandjait, beülhet a bárokba stb. Egyszer mi is megtesszük, de aztán rájövünk, hogy értelme nem sok.

Az utazási katalógusok szerint a faluban homokos strand van, ami igaz, csak hát némi pontosításra szorul. A körülbelül száz méter hosszú öböl partja ugyanis szúrós kavicsos, és mintegy 10 méterig a víz is ilyen, csak utána kezdődik a homok a talpunk alatt. A tenger lassan mélyül és tiszta, de apró gyerekeknek nem igazán főnyeremény.

Aki a búvárkodást és a vízi izgést-mozgást részesíti előnyben, jobban jár, ha a szállodát megkerülve a túloldali apró kis strandok egyikét célozza meg, ahogy mi is tettük ezt rendszeresen. A horvát viszonyokhoz képest igencsak kulturáltak, beton helyett kövezett a part, a hozzánk közeli helyen például - az egyik part menti villa jóvoltából – megspékelve egy pofás büfével és egy tengerből kihasított gyerekmedencével.

PetrcaneAbszolút emberszabású az egész, amihez az is hozzájárul, hogy a vendégek zöme láthatóan horvát. A hangulat kicsit olyan, mint a hetvenes évekbeli Balatonon még a tömeg- és a lehúzáscentrikus turizmus előtt. A faluban egy kis élelmiszerbolt van, amiben minden megvehetünk, amire szükségünk van (árjegyzék a cikk végén), és a korlátozott választék legalább nem csábít felesleges kiadásokra. Itt jegyeznénk meg, hogy Horvátországban is terjedőben vannak bevásárlóközpontok – Zadarban már Interspar és Billa is van -, ahol a tengerparti áraknál jóval olcsóbban lehet beszerezni standcikkeket és mást is.


Mivel itthon gyakorlatilag végig esett az eső és 15 fok volt a csúcshőmérséklet, azt hittük, az ottani folyamatos szél és az éjszakai esők a szélsőséges kárpát-medencei időjárás nyúlványai, de házigazdáink felvilágosítottak, hogy nem biztos: a július máskor sem az igazi Zadar környékén, ha valaki tutira akar menni, az augusztust válassza. Mondjuk nekünk nem hiányzott a 35 fok árnyékban, strandolni így is lehetett minden nap.

Zadar

ZadarÁllítólag a 70 ezres Zadar, magyarul Zára, az egyetlen nagyobb tengerparti horvát település, amely síkságon épült. A látványnak az sem használ, hogy a valójában egy modern város, lakótelepekkel és váltakozó állapotban lévő tömbházak garmadájával.


A történelmi belváros – amely szintén nem heterogén: jócskán találhatók itt bűnronda szocreál épületek is – egy fél négyzetkilométernyi félszigeten helyezkedik el. A zaklatott történelmű, többek között magyar királyok által is hol elfoglalt, hol eladott városrész becserkészésére két épkézláb stratégia tűnik járhatónak. Vagy komolyan vesszük, és egy egész napot rászánunk a látnivalókra, vagy néhány órás sétával inkább a hangulatot próbáljuk begyűjteni.

Akármelyiket variációt választjuk, célszerű egy használható útikönyvet beszerezni előtte (pl: Dr. Fehér György: Kvarner-öböl és Észak-Dalmácia), amely alapján előre betájoljuk, hogy mit is akarunk látni, meg afféle előszelekciót végünk. A helyszínen ugyanis gyakorlatilag követhetetlenül érik egymást az ezeréves templomok és a félezer éves paloták, és a nagy kavarodásban és a római kori utcarendszerben lecsúszhatunk a számunkra legérdekesebb dolgokról.

Zadar történelmi belvárosa Pulát igézi: egymásba keveredik ókor, középkor, újkor, úgy, hogy közben a képbe profán módon betolakszanak napjaink hétköznapjai is. Halászok cuccolják a napi fogást, kétes felhozatalú ócskapiac üzemel, a római fórum falmaradványai között bérelhető akkumulátoros gyerekautók mennek körben. Először furcsálljuk, később úgy döntünk, tetszik, legalább nincs döglött múzeumszaga az egésznek.

Nin, Sabunike, Zaton

SabunikeMivel Zadartól közel van a millió apró szigetből álló Kornati Nemzeti Park, a horvát tengerpart talán legérdekesebb természeti képződménye, egy sétahajózáson törjük a fejünket.

Ám valamilyen okból kifolyólag – na vajon? - a menetrendszerű kompokon kívül a horvátok csak egész napos hajókirándulásokat szerveznek oda, megkerülhetetlen étkezésekkel és italozásokkal. Egyrészt nem kevés a 250 kuna részvételi pénz, másrészt a fene sem akar egész nap egy fedélzeten összezárva lenni a naptól és az ingyen rakijától kivörösödött idegenekkel. Eltekintünk hát a dologtól.

Helyette inkább északnak indulunk. Kultúrszomjunkat leginkább egy Nin nevű kisvárosban elégíthetjük ki, amely a római korban olyannyira felkapott hely volt, hogy még amfiteátrummal is dicsekedett. Később Horvátország első politikai, kulturális és vallási központja lett. A tenger mellé, illetve gyakorlatilag egy szigetre épült városka ma már csendes hely, amelynek belvárosa egyórás sétával vidáman kivégezhető. A római romok és a szokásos ezeréves templomok mellett az a legérdekesebb, hogy itt áll a világ legkisebb székesegyháza, a Szent Kereszt-templom. A mintegy 9 x 9 méter alapterületű épület ma is eredeti formájában áll. Sajnos bemenni nem lehet, de a kulcslyukon át leskelődve úgy tűnt, nem nagy veszteség: teljesen üres az épület.

A szomszédos Sabunike leginkább homokos strandjairól híres, ami igaz is, ám a katalógusokban és a képeslapokon valahogy ez is más, mint a valóság. Sabunike maga ugyanis egy meglehetősen jellegtelen üdülőfalu, a tengerpart meg kicsit olyan, mintha egy magyar alföldi tó partján állnánk. A napernyőket is beleszámítva, a parti infrastruktúra meglehetősen halovány, az egésznek olyan semmilyen a hangulata, s mi örülünk, hogy annak idején ejtettük a helyet mint úti célt.

 Holiday VillageHa valaki mindenáron a sekély, homokos vizeket kedveli, s valamiért nem akar a Balatonhoz vagy Olaszországba menni, akkor Sabunike helyett ott van például Zaton, Petrcane-tól úgy öt kilométerre. Bár a falu rendelkezik egy szabadstranddal is, fő attrakciója a Holiday Village nevű üdülőfalu. Belépő 10 kuna/fő, autóknak 50. Érdekes, hogy a bejáratnál tőlünk csak az utóbbit kérik, ám azt nem tudjuk, hogy hivatalosan is így van-e, vagy csak annak köszönhető, hogy hamarjában összespannolunk kapussal.


Ez már igazi turista nagyüzem: a Holiday Village területén minden van, ami szem-szájnak ingere, vagy éppen taszító: kemping, apartman-hegyek, üzletek, teniszpályák, uszoda-komplexum, animáció, diszkó, miegymás.

Mindez két sekély tengeröböl köré építve, amelyet egy csinos kis fenyves szegélyez. Kicsit hasonlít az olasz, francia, spanyol stb. sztenderd bícsekre, de azért még így is kevésbé zsúfolt. Aki az ilyen helyeket szereti, nem valószínű, hogy csalódik. Viszont itt – értelemszerűen - a szállásárak is jóval magasabbak, mint környező falvakban. Ha valakit közelebbről érdekel a dolog, itt a létesítmény honlapja.

Paklenica

PaklenicaHogy ne maradjunk nemzeti park nélkül, Kornati helyett hazafelé megállunk a Zadartól úgy fél óra autóútnyi távolságban levő Paklenicánál. Amúgy is izgatta a fantáziánkat a csupasz, zord hegyvonulat, amely annyiszor tülekedett a szemünk elé, ahányszor csak kinéztünk a nyaraló ablakán. Paklenica valahogy kimarad a magyarok célkeresztjéből, pedig Zadar felé autózva mindenki rácsodálkozik a magas, vad fehér sziklákra, csak annyira várja már a tengert, hogy utána elfelejti az egészet. Pedig nem rossz program egy hegyi séta a tengerpart után, már csak a kontraszt kedvéért sem.


A körülbelül 100 négyzetkilométeres Paklenicát jó régen, 1949-ben nyilvánították nemzeti parkká. Jórészt mészkőszikla az egész, de van itt fennsík és mező is. Legmagasabb csúcsa 1757 méter, mi több, itt forgatták a legendás Gojko Mitic-filmeket is. Állítólag farkasok és medvék is tanyáznak errefelé.

A park legfőbb nevezetessége a Seline faluból induló Kis Paklenica és a Starigradból induló Nagy Paklenica. Ez utóbbi a híresebb. Gyerekeknek 20, felnőtteknek 30 kunás beugróval egész nap bóklászhatunk a több száz méteres sziklafalakkal határolt szurdokban illetve a környező hegyekben. Ha igazi túrákat akarunk tenni, vásároljunk térképet, mert a bejáratnál kapott skiccel maximum eltévedni lehet.

A legtöbb embert mondjuk nem fenyegeti ez a veszély. Leginkább a főcsapáson mozognak - ami először könnyed séta, később középnehéz hegymenet -, megbámulva az alkalmasint több száz gyakorló hegymászót, Tito hajdani bunkerrendszerét vagy a kicsivel feljebb levő cseppkőbarlangot. Bár - forgalomtól függően – egy-két kilométert autóval is be lehet menni a völgybe, arra számítsunk, hogy a legkisebb séta is órákat vesz igénybe.

Hazafelé – okulva az egy héttel korábbi eseményekből - úgy döntünk, a tengerparton jövünk fel Senjig. Kicsit félünk a forgalomtól, de alaptalanul, az autópálya gyakorlatilag teljesen elszívta a forgalmat a korábbi főútról. A kanyarok persze megmaradtak, így 60-70 kilométer/óra átlagnál többet itt sem tudunk menni, de legalább van idő a valamiért majdnem teljesen kihalt hosszú partszakaszról végignézni a Pag, Rab és Krk szigetek szintén kopár lejtőit. Meglepő látvány.

Senj után, a hegyek keleti lejtőjén tizenöt fokot zuhan a hőmérséklet, és csendben megered az eső. Ezek után már semmi meglepő nem történik, a Lenti környéki magyar falvak szegénysége is úgy üt gyomorszájon, ahogy az már lenni szokott ilyenkor.


Horvátországi árak (Petrcane, Zadar, 2005)

Bolt, zöldséges
Tej, 1 l: 5 kn
Kenyér, 700 g: 6kn
Sajt, 15 dkg lapka: 6 kn
Képeslap: 2 kn + bélyeg 3, 50 kn
Gyümölcslé, 1 l: 7-10 kn
Sör, 0,5 l: 5 kn
Helyi bor, 1 üveg: 30 kn
Paradicsom, 1 kg: 8-12 kn
Uborka, 1 kg: 5 kn
Krumpli 1 kg: 4 kn
Gyümölcs, 1 kg: 12-19 kn

Étterem, kávézó
1 gombóc fagyi: 5 kn
1 kávé: 6 kn
1 kapuccsínó: 10 kn
1 korsó sör: 15 kn
1 ásványvíz: 6 kn
1 pohár üdítő: 12 kn
1 pizza: 30-40 kn
1 leves: 10-15 kn
1 db egytálétel: 40-60 kn
Saláta: 11 kn

Kölcsönzés
1 óra vízi bicikli: 40 kn (Petrcane), 60 kn (Zaton)
1 óra szörf: 50 kn (Zaton)
1 óra motorcsónak: 90 kn (Zaton)
1 nap motorcsónak: 470 kn (Zaton)

English version

Kapcsolódó írások:
.