Mi sem lehetünk tökéletesek. A divatbemutató például nem a mi műfajunk, s úgy tűnik, ez még így marad egy darabig. Szombat este a Belső Uránia udvarban jártunk ruha-, bugyi- és modellnézőben. Képes beszámolónk a történtekről.
Az Uránia Divatnapok egyik fő eseményeként beharangozott divatbemutató kezdése közel egy órát csúszott, és sajnos nem is tudtuk elhitetni magunkkal, hogy majd a látottak kárpótolnak. Jórészt igazunk is lett. No jó, a konferanszié bocsánatot kér, és az esős idő miatti vacilálásra fogja a késést. Igaz, az egyik modell csak fél nyolckor futott be.
A bemutatót gyakorlatilag három részre lehetett osztani. Első részében szombathelyi üzletek mutatták meg, mijük van. Itt nyilván a reklámértéken volt a hangsúly, így legyünk rendesek, írjuk hát le mi is, hogy először a Kiwi Mixx Gyermek- és Kamaszruházat ruháit mutatták be a gyerekmodellek. Meglepő, hogy néhány gyerek nemcsak otthonosan mozog a közegben, de úgy is pózol, mint a profi modellek. Náluk már csak az anyukák lelkesebbek.
Ezután az eStyles üzlet kollekciója következik. Itt lépnek fel először a kifutóra az igazi modellek, és ezzel egy időben bennem a kérdések. De a „Miért nem lennék jó modell?” illetve „Vajon mit gondolhat magában?” bonyolult problémák válaszainak keresése közben, hopp-hopp, előtűnnek bizony azok a jelek, amik kétségtelenül egy kisváros divatbemutatójára utalnak.
Az hagyján, hogy jó pár összeállítás simán szembejöhetne velem a Fő téren, na de azért szerencsés lett volna a modellek méreteihez igazítani a bemutatott ruhákat. Itt egy-két számmal nagyobb felső, ott egy kellemetlenül feszülő ruha. Sokat elárul az is, hogy - habár a modellek is kapnak néha egy gyér tapsot - a kávézó pincérének hirtelen és rövid felbukkanását füttykoncerttel kísérik.
A Neglige fehérnemű üzlet bemutatója mindenképp az este fénypontjának ígérkezik. Nem is kell sokat várni, a kamaszfiúk bátran kapkodják elő kamerás mobiljaikat. A konferanszié szájából csak úgy röpködnek a márkanevek, s ismét megállapítom, hogy mennyire járatlan vagyok a divat világában. A lényeg, hogy a bemutató ezen része a többségnek tetszik. Persze az összes cuccot meg lehet venni, hangsúlyozza többször is a műsorvezető. Még meggondolom.
Szünet nélkül gördül tovább a bemutató. Ez már a második rész, nem üzletek reklámja. A Nagyi Bugyi Bemutató: na, végre, lehet, látunk szellemes, antik darabokat. De nem, mai divattervezők által kreált ruhák kerülnek bemutatásra. Négy darab összesen. Ez merőben különbözik az előzőektől, ahol a modellek többször is átöltöztek. Egyre rövidülnek a műsorszámok, amit nem is bánunk, mert eléggé lehűlt az idő.
Csergő Ilona és Pethő Zsanett divattervezők néhány darabja után átmegy a műsor "Eddzünk-a-karneválra!" fílingbe. A római korok motívumaival ötvözött mai ruhadarabok elkészítésében szintén közreműködött a már említett két hölgy. Jé, mi ez? Csak nem a kreativitás szikrája lobbant fel?
A bemutatót a Karnevál Jelmez-, és Ruhakölcsönző bemutatója zárja. Rövid viselettörténet szem- és fültanúi lehetünk. Az ötlet nem rossz, még érdekes is lehetne, ha a modellek nem 5 percig sétálgatnának a kifutón, mert annyit még a ruhák tervezői sem tudnak beszélni egy ilyen - természetesen megvásárolható - tunikáról. Így egy idő után elsikkad az érdeklődés.
Talán az is baj, hogy a reneszánsz ruhák túl sokat takarnak. A régi ruhák viselőihez ekkor csatlakoznak a még másik kollekcióba öltözött modellek, hogy együtt mehessenek még két kört és megtapsol(tat)hassák magukat.