Vélemény

SMS-kormánykampány: Komolytalan kérdezz-felelek

2005.08.15. 10:59

Túlvagyunk már öt kormányzati sms-kérdésen, és szívből sajnáljuk, hogy nemsokára vége. Javasoljuk kiegészítésként mondjuk ezt: „Ön szerint legye-e jó idő nyáron, amikor családjával szabadságra megy?” A kérdés mandiner nélkül simulna az előzőekhez, és a kapott eredményt is a nagyjából a korábbi hatékonysággal lehetne felhasználni.

„Az egész világot foglalkoztató társadalmi kérdések megválaszolására sms-kampányt indít a kormány” – jelentették be még júliusban. És lőn: hat egymást követő hétfőn hat kérdés van kormányzatilag lazán feldobva – még ha ez nem is tűnik fel mindenkinek a nyári általános uborka és Tesco-dinnye szezonban.

Azon azért lehetne vitatkozni, hogy például a negyedik kérdés, amely arra volt kíváncsi, hogy „Ön jónak tartaná, ha a kereskedőknek januártól az új ár mellett az áfacsökkentés előtti régit is fel kellene tüntetniük?" mennyire tekinthető olyan társadalmi kérdésnek, amely az egész világot foglalkoztatja. De végül is miért ne, nincs kizárva, hogy globálissá váló világfalunkban az új-zélandi juhtenyésztők és a tűzföldi poncho-készítők egyaránt kezüket tördelik, hogyan és miként alakul Magyarországon januártól az árcímke. Soha nem lehet azt tudni.

Érdekesebb talán azon morfondírozni, hogy mi a büdös fenének ez az egész. Ha a derék kormány valóban tudni óhajtaná, mit is gondolunk mindezekről, hatékonyabb módja is lenne a kérdésfeltevésnek, mint nyár közepén sms-eket kérni, amire jó eséllyel csak a saját hard-core rajongótábor és a közéleti kérdések után extra-aktivitást mutató egyedek mozdulnak rá. Megnézném ki az, aki vízparti sörözés közben azonnal mobiljához kap, mihelyt az ingyenes szűrővizsgálatok fontosságáról és nagyszerűségéről kell véleményt nyilvánítania. Mindezért ráadásul a megkérdezett fizethet, ami külön pikantériát ad egy kormányzati kampánynak. Legközelebb csekket mellékelnek a szavazólapokhoz?

Ha valóban tudni akarnák ott a távoli Budapesten, mi a lótúrót gondol az ország ezekről „az egész világot foglalkoztató társadalmi kérdésekről” egy paraszthajszállal pontosabb eredményeket kapnának, ha megbízták volna a Mediánt, a Szonda Ipsost vagy a Gallupot, hogy ugyan kérdezzék már meg a polgárokat rendesen. És akkor most tudnánk is valamit, nem úgy, mint most.

Szóval roppantul úgy tűnik, a kormányt rohadtul nem érdeklik az sms-válaszok, aminek biztos jele, hogy már jó előre közölték a miheztartás végett, hogy semmiféle törvénykezési kötelezettségük nincs, nyomjuk el az sms-t, osztán majd kialakul, mit kezdenek vele. Amikor például az sms-ezők 75 százaléka – nem túl nagy meglepetésre - azt mondta, hogy szeretné látni a termékek régi és az új árát az árcímkén, a kormányszóvivő azt közölte a sajtótájékoztatón, hogy a kabinet „folyamatosan gondolkodik”, hogy milyen eszközökkel ösztönözhetné a cél megvalósulását, tudniillik hogy minél több maradjon fogyasztók zsebében. Ez a „folyamatosan gondolkodik” szófordulat nem igazán utal határozott cselekvési szándékra.

Pedig a kedvenc kérdésem nem is ez, hanem a legelső, hogy „Megválasztható legyen-e a harmadik gyermek neme?” Ez azért még strandidőben is az ingerküszöb felett volt, ami már valami. A lelkesek – értsd a fentiekben körvonalazott csoportok - nyomtak is egy igent vagy nemet, de csoda érdekes lenne megkérdezni őket, hogy ugyan mondják-e már el, hogy mire is szavaztak. A kapott válaszokat aztán nyomtatásban meg kellene jelentetni, és mellékletként csatolni a kormány bizonyítványához.

A kérdés hivatalos indoklása a népességnövekedés ösztönzéséről motyog valamit, amire a hozzáértők szerint semmi garancia nem lenne, s legalább ennyire izgalmas a kivitelezés mikéntje is. A kérdés ugyanis azt sugallja, hogy mi sem könnyebb, mint lezsírozni, hogy a születendő gyereknek legyen-e kukija vagy sem, holott azért ez nem úgy van, hogy gyere ide, zsemlye, megeszlek. A drága népnek talán azt is meg kellett volna üzenni, hogy cirka három módszer jöhet számításba: az abortusz, az embriószelekció és a spermiumszelekció. Az első kettő meglehetősen drasztikus módja az áhított gyerek nemének kiválasztásának, a harmadik meg drága és egy sor bizonytalansági faktora van, csodálatos orvosi perekkel a horizonton.

Még a vak is látja, hogy – enyhén szólva - komolytalan ez így. Leginkább a pótcselekvés és a kommunikációs trükk ötvözete: legalább a látszatát őrizzük meg annak, hogy dolgozunk, ügyködünk serényen, lám, még nyáron is. És nem csak úgy bele a vakvilágba, hanem együtt az emberekkel, akiket be kell vonni a döntés előkészítésbe. Ha már egyszer olyan, az egész világot foglalkoztató kérdésekről van szó, mint például a szórólapok bedobásának a mikéntje. (Amit egy pár óra alatt nyélbe üthető kormányrendelettel csuklóból szabályozni lehetne.)

Minderről az jut eszembe, hogy Karinthy Frigyes örökzöld novellájában a rossz tanuló nem tudja a választ, ezért trükkhöz folyamodik. Szép lassan és kalligraikusan ír a táblánál, a négyesnek a szárát vastagítja, a törtvonalból letöröl egy darabot. Ehhez elmegy a táblához a spongyáért. Majd a kettes farkincáját vastagítja nagy műgonddal. Ezzel is idő nyer, hátha közben kicsengetnek vagy lesz valami.

Idegesítő ez a szerencsétlenkedés ott a táblánál, de a srác legalább nem kérdez hülyeségeket és nem szavaztat meg senkit sms-kampányban.

További cikkek

Vélemény

Szerkesztőségi körkérdés: Szerintetek melyek a legjobb magyar filmek?

Vélemény

Termékpárbaj: HVG kontra Heti Válasz

Ajánló

Ez is érdekes lehet



.