Vélemény

Szombathelyi társasjáték: Gazdálkodj ostobán!

2005.10.05. 20:49

Városi képviselőink többet kommunikálnának ufókkal, mint az itt lakókkal. Ez tiszta sor. Ha nem így lenne, tudnák, hogy nem azért keserű a városlakók szájíze, mert nem márvány, hanem kőborítás lesz a Fő téren, hanem mert már legyinteni is alig van kedvük arra a tehetetlenségi együtthatóra, amely a közgyűlésnek nevezett gittegylet találkáin kulminálódik kézzel fogható sűrűségűvé. Különösen gazdasági kérdésekben dagonyázunk a szarban, amiből a nagyapám szerint nem lehet várat építeni. És igaza van.

Ha én lennék a városi tévé közvetítésvezetője, azonnali hatállyal egy ménkű nagy 18-as karikával jelölném az élő szombathelyi közgyűlést. Nem való a fiatalkorúnak az ilyen látvány, súlyosan és maradandóan károsíthatja a személyiségüket, mármint ha szembesülnek vele, hogyan is néz ki a legújabb kori történelemkönyvek által ideologizált és privilegizált népképviseleti demokrácia a gyakorlatban.

Ha az embernek lenne ideje, energiája és kedve, gyilkos dolog lenne odamenni egy kamerával egy jól sikerült ülés után, és megkérdezni néhány különösen értelmes arcot, hogy csókolom, meg tetszene mondani, miről is tetszettek szavazni a nap folyamán, meg miért is tetszett ennél vagy annál pontnál igennel vagy nemmel voksolni. Cudar egy műsort lehetne aztán összevágni, igazi reallity show-t, amely nézettségben talán überelné a kertévék pornószínésznőkkel felturbózott ilyen jellegű produkcióit. Egy-két arc megszorítaná magát a nagy Szalacsit is.

Nekem mellesleg az is roppant tetszik, hogy felnőtt embereket – nem mellékesen városi döntéshozókat - unos-untalan fegyelmezni kell az ülés alatt, hogy fogják már be a szájukat, amíg más beszél, sőt az is elhangzik, hogy menjenek ki, ha nem figyelnek oda. Mintha csak egy kicsengetés-közeli általános iskolai énekórán lennének, és nem egy megyeszékhely ügyes-bajos dolgait kellene megtárgyalniuk, amiért ráadásul egy valagnyi pénzt is kapnak.

Az ember komolyan elgondolkodik azon, hogy ekkora lelkesedéssel és szakmai kompetenciával az élet mely más területein lehetne még karriert befutni Magyarországon, de a labdarúgáson kívül nem ugrik be most hirtelen más, csak Havas Henrik.

A biztosítékot nálam a legutóbbi közgyűlés nyomta ki, nem látványosan, nagyot csattanva és szikrát hányva, mint a költségvetés idején, most lassan, komótosan olvadt szét a szál. Jelentős agyi túlterhelést okoztak például a város drogstratégiájához való hozzászólások, amelyek előrevetítik, hogy semmi nem fog történni az ügyben. Ebből a szempontból figyelemre méltó volt maga a polgármester is, akinek az elnevezéssel kapcsolatban volt egy viccesnek szánt nyelvészeti megjegyzése (drogstratégiája szerinte a kábítószeres maffiának van). Ez meglehetős hozzáértésről árulkodik, ugyanis mind a magyar, mind az angolszász szakirodalom ezzel a szakszóval dolgozik immár sokadik éve.

De igazi agyér szűkítő funkcióval tradicionálisan a gazdasági kérdések körüli viták bírnak. Ezeknek nagyjából az a forgatókönyvük, hogy a városvezetés – amúgy valóban gyatra – elképzeléseit hallva az ellenzék elkezd fejhangon kántálni olyan sztenderdket, hogy jujuj, válság van, jujuj, csőd van, jujuj, de sok a hitel, közben mélyen hallgatnak – ha úgy tetszik együtt sumákolnak a koalícióval - arról, mit is kellene most csinálni. Hogy miből lehetne pénzt csinálni, és melyik sportklubra, iskolára és művházra kellene lakatot tenni in contreto? No meg bölcsen elfeledkeznek arról, hogy nekik is oroszlánrészük van abban, hogy itt cuppogunk a szarban.

Mert hát szarban vagyunk, abban nincs vita. Ha egy nyugat-magyarországi város - tizenöt évvel a rendszerváltás után - Fő terét csak cégein keresztül kikuncsorgott hitelekből és abból a pénzből tudja rendbe tenni, amit azért kap, mert nem épül meg időre - az amúgy elcseszett – másik nagyberuházása, ott kurva nagy baj van.

Akkor talán jogos a kérdés, hogy hölgyeim és uraim, tessenek már megmondani, mivel is foglalkoztak önök az elmúlt tizenöt év, és különösen az elmúlt három év alatt. Mit csináltak a szakbizottságokban, miről beszélgettek egymással és a szakértőkkel, milyen gazdasági szakirodalmat olvastak, miért vették fel a fizetésüket, és egyáltalán: miért próbálják elhitetni velünk, hogy értenek valamihez, hogy elképzelésük van a hogyanokról is a mikéntekről, amikor a vak is látja, hogy nincs.

Mert sok mindenről folyt vita az elmúlt években a szombathelyi városházán, de a lényegről, a város gazdaságáról érdemben szinte semmi. Visítások, közhelyek, sértődések, anyázások persze voltak, de hogy egy frakció, bizottság, cserkészszakkör vagy akármi előrukkolt volna egy épkézláb, a gyakorlati életben is használható, netán megvalósítható koncepcióval, amiről aztán vitázni lehetett volna, nos, ilyenre nem emlékszem.

Ha egy hajón összevissza evez mindenki, miközben a matrózok az evezőkkel egymás fejét ütlegelik, nehéz előre jutni, kikötőbe meg lehetetlen, főleg ha senki nem tudja, merre is kellene azt keresni. Arról nem is beszélve, hogy láthatóan vannak, akik nem evezni jöttek, hanem a rumot meg a rakományt megdézsmálni.

Igazán szép jövőnek nézünk így elébe. Az erre vonatkozó szombathelyi elképzelések most láthatóan kimerülnek annak az óhajnak a hajtogatásában, hogy iszonyú frankó lenne, ha a várost nem csak a kertek alatti dűlőutakon lehetne megközelíteni. (Ezekre a képlékeny álmokra visszhangozva Kiss Péter menetrendszerűen bejelent valami olyasmit, hogy Csorna körül 2080-ban már egy nagyon pompás körgyűrű lesz.)

Ha képviselőink nem az ufókkal kommunikálnának, bizonyára meglepődnének, hogy egy átlag földi halandó fejében milyen gondolatok motoszkálnak egy-egy jól sikerült közgyűlés után.

További cikkek

Vélemény

Szerkesztőségi körkérdés: Szerintetek melyek a legjobb magyar filmek?

Vélemény

Termékpárbaj: HVG kontra Heti Válasz

Ajánló

Ez is érdekes lehet



.