Magyarország egyik legismertebb társadalomtudósa mindig is kilógott a sorból. A közelmúltban azzal hívta fel magára a sajtó és az ország figyelmét, hogy – mintegy provokálva a Geszti-slágertől hangos közéletet - kijelentette: Nem szereti Magyarországot. Erről, valamint újrainduló mozgalmáról, a politikailag szétszakadt országról kérdeztük Hankiss Elemért, aki szerint a 2006-os amerikai stílusú kampány nem tesz jót az országnak, de legalább szórakoztató lesz a tévénézőknek.
Magyarország egyik legismertebb társadalomtudósa mindig is kilógott a sorból. A közelmúltban azzal hívta fel magára a sajtó és az ország figyelmét, hogy - mintegy provokálva a Geszti-slágertől hangos közéletet - kijelentette: Nem szereti Magyarországot. Erről, valamint újrainduló mozgalmáról, a politikailag szétszakadt országról kérdeztük Hankiss Elemért, aki szerint a 2006-os amerikai stílusú kampány nem tesz jót az országnak, de legalább szórakoztató lesz a tévénézőknek.
ALON: A minap egy menedzsereknek szóló rendezvényen előadásának címe „Nem szeretem Magyarországot!” volt. Mennyire tekinthető ez fricskának?
Hankiss Elemér: Ha nem is fricskának, de egyfajta provokációnak, figyelmeztetésnek mindenképpen. Mert persze, hogy szeretem Magyarországot, mert itt nőttem fel, és mindent ennek az országnak köszönhetek. De nem szeretem azt, amilyen állapotban most van, és nem szeretem azt, amit az elmúlt 15 évben elért. Mert ennél sokkal többet elérhetett volna.
Vannak nagyszerű eredmények, kialakult a demokratikus politika intézményrendszere és a piacgazdaság, de vannak olyan területek, ahol rettentő hiányok és mulasztások vannak. Ilyen például a szociális helyezet. Elfogadhatatlan az, hogy az ország szétszakadt nagyon szegényekre, viszonylag jómódúakra és nagyon gazdagokra.
Elfogadhatatlan az, hogy ezt elfogadjuk. Magyarországon kétmillió ember szegénységben és nyomorúságban él. Elfogadhatatlan az, hogy egymással szemben türelmetlenek, intoleránsak vagyunk, hogy a politika és a mindennapi élet tele van agresszióval és gyűlölködéssel. Elfogadhatatlan a rendetlenségünk, elfogadhatatlan az, hogy nem születnek meg a döntések időben, ha megszületnek, nem hajtják végre őket. Elfogadhatatlan az, hogy nem tudtuk kidolgozni 15 év alatt távlati céljainkat, a azt, hogy hol s hogyan keressük a helyünket Európában és a világban. Sok minden van tehát, amit nem lehet szeretni most ebben az országban, és azon kell dolgoznia mindannyiunknak, hogy ezek a dolgok megváltozzanak. Hogy aztán igazán és jó szívvel szerethessük ezt az országot.
Bár nagyon sok mindent felsorolt, mégis mi az, ami leginkább irritálja ma Magyarországon?
Talán a tehetetlenkedés, az, hogy evidensen megoldható dolgok nem oldódnak meg hosszú hónapokig és évekig. A patópálságnak ez az új formája. A másik az ország ideológiai, politikai, érzelmi kettészakadása. Ez legélesebben a parlamentben jelentkezik, de tüzeli, szítja a sajtó is. Rengeteg kárt okoznak ezzel az országnak. Azok az európai országok, amelyek az utóbbi két-három évtizedben látványos sikereket értek el – Spanyolország, Finnország, Írország – társadalmi kiegyezéssel kezdték a felfutást.
Felháborító társadalmi rendszerünk igazságtalansága is. Az, hogy az ország tehetősebb fele szinte tudomást sem vesz arról, hogy az országban kétmillió ember él nyomorban, több tízezer ember éhezik, több tízezer vagy akár százezer nyugdíjas koplal és fázik, ha éppen tél van. Ez a 21. században elfogadhatatlan.
Honlapját böngészve látható, hogy elindította az "Elegünk van" akciót és képgslériát. Ahogy olvasható, a képgalériába várja az egész országból a hasonló jellegű fotókat. Mi ez a kezdeményezés?
A honlapot azért hoztuk létre, hogy segítsünk az országnak és a többi közép-európai, délkelet-európai országnak, hogy kitalálják önmagukat, és előbbre jussanak, gyorsabban, mint most. A honlap kezdett túl elméleti lenni, túl sok tudományos jellegű írás jelent meg rajta, és vissza akartunk térni eredeti célunkhoz; ahhoz, hogy konkrét ügyek megoldásában akarunk segíteni. Az „Elegünk van” hatásvadász cím, de célunk épp a hatás. Indulásképpen fel akarjuk hívni újra a figyelmet arra – ámbár ki ne tudná -, hogy országunkban elképesztő rendetlenség, hogy a fővárosunk belvárosa és sok más város megannyi utcája s köztere olyan szemetes és piszkos, mint egy szegény ázsiai ország szegénynegyede.
Minden városból, faluból várunk képeket, és kérünk mindenkit, hogy küldjön olyan fotókat, amelyek bemutatja ezt a rendetlenséget, lomposságot, romlást, hanyagságot. A legtanulságosabb és legmegdöbbentőbb képeket feltesszük a honlapra. Hátha leesik a tantusz mindannyiunknak: egy civilizált országban rend van és tisztaság van.
Az a hír járja, hogy a Találjuk ki Magyarországot mozgalom esetleg újra indulna egyfajta klubrendszerben. Igaz-e a hír, és ha igen, akkor milyen körülmények között kívánja újraindítani a mozgalmat?
Ez a mozgalom 1994-ben indult, és 1995-97-ben több városban alakultak Találjuk ki… klubok. Célunk nem az volt, hogy bárki megmondja a másiknak, hogy hogyan találja ki magát, saját faluját, városát, hanem, hogy segítsük egymást kitalálni önmagunkat, utcánkat, falunkat, városunkat, országunkat. Mert demokrácia akkor van egy országban, ha nemcsak parlamentje, hanem sok öntudatos, felelősségteljes polgára is van. Egy ilyen klubmozgalom jó iskolája lehet a polgári öntudat és felelősségtudat megerősítésének, kibontakozásának.
Sok politológus szerint kifulladt a mai pártszisztéma Magyarországon, és szükség lenne talán egy új politikai erőre. Nem gondolkodik-e azon, hogy esetleg akár Ön is politikai szerepet vállalna?
Ez nem az én korosztályom, hanem a fiatalabb nemzedékek dolga. Persze ehhez a fiataloknak meg kellene tanulniuk azt, hogy a közéletben hogyan lehet s kell részt venni. El kell kezdeni helyi szinten, az ember saját utcájában, falujában, városában, dolgozni kell közös ügyekért, s fokozatosan el kell sajátítatni az érdekérvényesítés és érdekegyeztetés politikai készségeit, ismereteit, stratégiáit.
Így lehet fokozatosan felnőni országos politikussá, közéleti szereplővé, ahogy ez a nyugati országokban már régóta történik. Nálunk is megvannak ezek a lehetőségek, csak élni kell velük.
Elképzelhető, hogy egy újabb generációnak kell felnőni ahhoz, hogy egy az eddigiektől merőben már politikai erő megjelenjen a magyar politikai palettán? Elképzelhetőnek tartja, hogy a közeljövőben valaki, esetleg valamilyen szervezet vagy érdekcsoport olyan új pártot alapítson, amely valóban jelentőssé válhat?
Voltak ilyen kísérletek. Sok olyan párt van Magyarországon, amely nem került be a parlamentben, ezért nem sokat hallunk róluk. És bármikor kibontakozhat egy nagyobb és jelentősebb kezdeményezés. De azt nem hiszem, hogy egy teljes őrségváltás szükséges és lehetséges volna. Az igazi demokráciákat nem az ilyen radikális változások, hanem a folytonos önkorrekció, a politikai-közéleti elitek folytonos megújulása jellemzi.
Kerüljön hát be minél több fiatal és nem kimondottan fiatalember a közéletbe, tanulják ki a mesterséget, őrizzék meg polgári becsületüket, és dolgozzanak kitartóan azon, hogy a döntéseket befolyásolni képes társadalmi erővé váljanak. 1989-ben volt esély a teljes cserére, de végül nem került rá sor: a régi politikai elit jelentős hányada sikeresen nyergelt át a demokratikus politikára és az üzleti vállalkozásra. Lehet, hogy így volt jó, lehet, hogy nem volt így jó, de tény az, hogy akkor sem volt egy éles váltás. Ma pedig már nincs lehetőség és szükség ilyen éles váltásra.
Nagyon hamar megkezdődött a választási kampány. Milyen kampányra számít és milyen végkifejletre?
Nem vagyok szakértője. De azt hiszem, hogy annyiban más jellege lesz ennek a kampánynak, mint a korábbiaknak, hogy most mindkét pártnak van egy fiatal, „karizmatikus” vezetője. És feltehetőleg az ő küzdelmük dönti majd el a választások sorsát, és nem a mögöttük meghúzódó két behemót párt. Ez lehet nálunk az első igazán amerikai jellegű miniszterelnök választás. Mindez nem feltétlenül jó az országnak, de szórakoztató lehet a TV-nézőknek.